MASSZIKOT A FESTŐ FEJÉBEN

Umbrabarna november
ámbra illatú dombokon
bolyong a kénrubin avarban
egy ólomsárga ember
Masszikot

aztán valami szirteken
mászik ott
szegény Masszikot
a hegynyereg kigyúl elég
leveti róla magát a nap
kihuny a fény
Masszikot magára marad

Minden új reggel
az előző mása csak
beszélget a verebekkel
a merengő Masszikot

Ambrózia szőnyegen
ébred a kertek alatt
perzsavörös néma gong
a perzselő napkorong

Pehelysárga pigment
tűnő Masszikot
láva hevített
pompeji szandarak

kép | shutterstock.com