Horgas Béla

BIZONYOS ÉRTELEMBEN RÁÍRÁS EGY SZÜLETÉSNAPI MEGHÍVÓRA

2001 április

BIZONYOS ÉRTELEMBEN RÁÍRÁS EGY SZÜLETÉSNAPI MEGHÍVÓRA

ráírom hogy szabaduljak?
  ki nem zárható kinyitom
    az idő rejtett térképét
      megrajzolom mondjuk a számokét
        mondom hogy harminc éve
          harminchárom évesen
        bizonyos értelemben a krisztusi
      illúzió párhuzamaitól sem
    érintetlenül és fölfelé kifelé
  buzgó aktivistaként valóban
talán bizonyos értelemben a
  topon voltam mifélén is és
    az ötvenéves M. M. is és
      volt valami összeadódó
        létesülés velünk bennünk
          a szemünk szavunk agyunk
            aztán tegnap láttam őt
             vagy tegnapelőtt mindegy
most volt most van most
megyek ott a Városmajor
utcán ahol tőle két házra laktunk a Vakegér fölött
  abban a tetőtéri mosókonyhából
    átalakított lakásban ült
      nálunk egyszer-egyszer este
        egyszer azt mondta
(fejtegetései végén mintha színpadon)
          nem értek egyet a világgal
        derültünk hogy milyen
      patetikus és szerettük érte
    jó volt játszani véle
  irodalmat aztán elsodródtunk…
nem! ezt ne mondjam
  eufemisztikus így
    a kilencvenes évek elején
      már egy vállrándítás nélkül
        ment mellettünk el az
általános elmenések árján bálján árnyán
most én nem úgy megyek el most
nem úgy akarok nem akarok nem
  mellette nem elmenni nem ez képtelenség
    szárnyas és szájas evezések
      mint repedések a fölsejlő bűvös távolságok
        saját irányok egyetlen
          papírra tudom így összerajzolhatatlan -heteden
            és mégsem különálló
relációk bizonyos értelemben
  a nyelv ostoba sablonjai jajongani
    csak hangzanak dehogy
      vagy igen vagy nem vagy
ott vacogok itt
e megnevezhetetlen
közök alatt mögött pőre
partjaikon a mindennapi élet
és az irodalom tényszerű
rongyaiban konkrét küllők közt
  kozmikus lábas kezes nyakas
    beakadt bőrös lelkes lény
      a por peckes szúrásai
        nyakamban és csontjaimban
felhőző viszonylatok kéjek is
  a suhanás hűse ahogy mondom
    s megyek lábat emelek
      a hároméves Lili kezét fogom
        elálmélkodva ballagunk
          az alacsonyan szálló téli nap
vastag árnyakat
húz keresztben elénk átlépjük
most jön ott M. mint megírta pont úgy jön itt
a mozgó képek a mozgóképeket
utánozzák jobbja bottal tapogat
balját a házfal támasztja meg
a roncs test látványa elhomályosít
  van egy fotóm róla mint
    faun ül (N. felvétele) Kisorosziban
most értünk egy vonalba
most néz felém a kép
nem mond neki semmit
nem ismer meg nem
szólítom meg leizzadok
  és nem tudom nem
    merem nem találom
      elvonszolódunk két képtelen
bizonyos értelemben valami hol
veszett el merült alá nem
most vagy ki tudja mikor hol és mindegy-e mi

kép | a költő rajza