BIZONYOS ÉRTELEMBEN RÁÍRÁS EGY SZÜLETÉSNAPI MEGHÍVÓRA

ráírom hogy szabaduljak?
ki nem zárható kinyitom
az idő rejtett térképét
megrajzolom mondjuk a számokét
mondom hogy harminc éve
harminchárom évesen
bizonyos értelemben a krisztusi
illúzió párhuzamaitól sem
érintetlenül és fölfelé kifelé
buzgó aktivistaként valóban
talán bizonyos értelemben a
topon voltam mifélén is és
az ötvenéves M. M. is és
volt valami összeadódó
létesülés velünk bennünk
a szemünk szavunk agyunk
aztán tegnap láttam őt
vagy tegnapelőtt mindegy
most volt most van most
megyek ott a Városmajor
utcán ahol tőle két házra laktunk a Vakegér fölött
abban a tetőtéri mosókonyhából
átalakított lakásban ült
nálunk egyszer-egyszer este
egyszer azt mondta
(fejtegetései végén mintha színpadon)
nem értek egyet a világgal
derültünk hogy milyen
patetikus és szerettük érte
jó volt játszani véle
irodalmat aztán elsodródtunk…
nem! ezt ne mondjam
eufemisztikus így
a kilencvenes évek elején
már egy vállrándítás nélkül
ment mellettünk el az
általános elmenések árján bálján árnyán
most én nem úgy megyek el most
nem úgy akarok nem akarok nem
mellette nem elmenni nem ez képtelenség
szárnyas és szájas evezések
mint repedések a fölsejlő bűvös távolságok
saját irányok egyetlen
papírra tudom így összerajzolhatatlan -heteden
és mégsem különálló
relációk bizonyos értelemben
a nyelv ostoba sablonjai jajongani
csak hangzanak dehogy
vagy igen vagy nem vagy
ott vacogok itt
e megnevezhetetlen
közök alatt mögött pőre
partjaikon a mindennapi élet
és az irodalom tényszerű
rongyaiban konkrét küllők közt
kozmikus lábas kezes nyakas
beakadt bőrös lelkes lény
a por peckes szúrásai
nyakamban és csontjaimban
felhőző viszonylatok kéjek is
a suhanás hűse ahogy mondom
s megyek lábat emelek
a hároméves Lili kezét fogom
elálmélkodva ballagunk
az alacsonyan szálló téli nap
vastag árnyakat
húz keresztben elénk átlépjük
most jön ott M. mint megírta pont úgy jön itt
a mozgó képek a mozgóképeket
utánozzák jobbja bottal tapogat
balját a házfal támasztja meg
a roncs test látványa elhomályosít
van egy fotóm róla mint
faun ül (N. felvétele) Kisorosziban
most értünk egy vonalba
most néz felém a kép
nem mond neki semmit
nem ismer meg nem
szólítom meg leizzadok
és nem tudom nem
merem nem találom
elvonszolódunk két képtelen
bizonyos értelemben valami hol
veszett el merült alá nem
most vagy ki tudja mikor hol és mindegy-e mi

kép | a költő rajza