MINTHA MESSZIRŐL

Mikor
az embert
lebombázott
házának romjai alól
kiráncigálták,
megrázkódott,
s azt mondta:
Soha többé.

Legalábbis nem azonnal.

(Günter Kunert: Egyesekről, akik túlélték
Kalász Márton fordítása)

a kerti tó partján
fűzfa sápad
haja elomlik
nézi a vadkacsákat
játszó gyerekek a nyárban
fény ragyog az útra
virágok díszszemle-rendjét
hófénnyel kíséri a murva
muskátlizuhatag az ablakokban
pillangó szárnya rebben
vasárnapillatú béke
lehet-e szemérmesebben
betakarni a múltat
kardvirágvitézek
a fekete földbe szúrnak
mintha messziről
marlene hangja szólna
letakarítja köpenyéről a vért
a suhanc-katona fölkél
a kerti tó mosolyáról ne sejtsed
bombatölcsér

kép | flickr.com