Birtalan Ferenc

HALOTTAS INGEK REGÉJE

HALOTTAS INGEK REGÉJE

apánk anyánk üres háza
belefagy az éjszakába
nincsen aki lángot vessen
égre szálltak szélsebesen

évek teltek évek után
mentek lányak fiak után
mentek hegynek mentek völgynek
gyöngy pataknak jártak zöldet

gyermekeik merre járnak
mentek neki a halálnak
rajtok hímes gyászos ingek
idő rejti rejti mindet

apánk anyánk föl nem adja
mennek égre mennek napba
ahová a szem nem nézhet
kutatják a fényességet

de sehol a fiak lányak
anyánk apánk belefárad
átalmentünk völgyön hegyen
hogy szívünkben béke legyen

gyermekeink jaj ti szépek
jaj hát hova rejtezétek
ki örökli meg a házunk
ki ad hitet miutánunk

ki rak rendet itt a honban
gyűlöletben harag lobban
anyák apák árva lelkek
nézik magjaik elvesznek

hiába volt volna minden
feküsznek halottas ingben
kiterítve hegyen völgyön
otthonukból épült börtön

táltos fiam ékszer-lányom
miért kell a szívem fájjon
apánk anyánk útját járva
ez az egy szó cseng: hiába

gyász a csönd és gyász az ének
gyermek sír a gyermekének
de nem hallja senki senki
ki-ki tanul semmi lenni

belebúni sírba fagyba
minden álmot hátra hagyva
minden apa anya bánat
amit kap és amit átad

így épül haza a házból
zokogásból és hiányból
így lesz rege gyerekekből
róluk szól nem istenekről

anyánk apánk apák anyák
így építették e hazát
tele könnyel sírral vérrel
fölcifrázott ezerévvel

egymást ölve és gyalázva
szégyent hozva a hazára
díszszavakkal költő hallgass
dobd el koronádat szarvas

kép | arturas kerdokas, adobe.com