HALOTTAS INGEK REGÉJE

apánk anyánk üres háza
belefagy az éjszakába
nincsen aki lángot vessen
égre szálltak szélsebesen
évek teltek évek után
mentek lányak fiak után
mentek hegynek mentek völgynek
gyöngy pataknak jártak zöldet
gyermekeik merre járnak
mentek neki a halálnak
rajtok hímes gyászos ingek
idő rejti rejti mindet
apánk anyánk föl nem adja
mennek égre mennek napba
ahová a szem nem nézhet
kutatják a fényességet
de sehol a fiak lányak
anyánk apánk belefárad
átalmentünk völgyön hegyen
hogy szívünkben béke legyen
gyermekeink jaj ti szépek
jaj hát hova rejtezétek
ki örökli meg a házunk
ki ad hitet miutánunk
ki rak rendet itt a honban
gyűlöletben harag lobban
anyák apák árva lelkek
nézik magjaik elvesznek
hiába volt volna minden
feküsznek halottas ingben
kiterítve hegyen völgyön
otthonukból épült börtön
táltos fiam ékszer-lányom
miért kell a szívem fájjon
apánk anyánk útját járva
ez az egy szó cseng: hiába
gyász a csönd és gyász az ének
gyermek sír a gyermekének
de nem hallja senki senki
ki-ki tanul semmi lenni
belebúni sírba fagyba
minden álmot hátra hagyva
minden apa anya bánat
amit kap és amit átad
így épül haza a házból
zokogásból és hiányból
így lesz rege gyerekekből
róluk szól nem istenekről
anyánk apánk apák anyák
így építették e hazát
tele könnyel sírral vérrel
fölcifrázott ezerévvel
egymást ölve és gyalázva
szégyent hozva a hazára
díszszavakkal költő hallgass
dobd el koronádat szarvas