Birtalan Ferenc

ELŐKÉSZÜLETEK EGY ÜNNEPSOROZATRA 

Különös tekintettel a tornyosuló konyhai dilemmákra

ELŐKÉSZÜLETEK EGY ÜNNEPSOROZATRA 

berögződött szokások rabjaként várom az ünnepeket
a doboz amire zöld filccel rajzoltam fenyőágat már szinte üres
se girland se ezüstlametták
pár apró üvegdísz készülne hatvanadik csillogásra de ez nem az ő évük
maradt egy gyertyatartó a régi rugós-lemezesből a csillagszórók miatt
még meggyújtottam az utolsó fánál de tavaly elő se vettem
elfogyott a vágy a fényességre
és hiába gondolok a szeretetre ami nem lehet idejevesztett
nem szólal meg bennem a csengő-bongó színes üvegmadár
amit utolsóként mindig te tettél a fára
messze röpült

ez a bevezető kerülgetése annak ami gyötör jó ideje
hogy mi mindent és mennyit miből
hiába tervezem majd eldől a halasnál
hogy lehet keveset csinálni
hisz idén még márciusban is volt egy dobozzal
kocsonyát csak mi ettünk vittél két tányérral
de maradt tizenkettő
mostanában vacakol a gyomrom
nem lehet kis adagot csinálni se betenni a mélyhűtőbe
mit vegyek mennyit miből
hogy fogy el ha szilveszterkor eszem az elsőt
és mi a francot csináljak a lencsével székelykáposztával
hiába felezem
nem hagynak nyugodni ezek a kérdések
bejgli se kell se sóssütemény
pezsgőt nem nyitok jó a hétköznapi fröccs
de mennyi köröm és mennyi fül farok kis csülök
s ha mindezt felöntöm ott tartok ahol eddig
a hűtőből dőlnek a lábasok tálak
gondoltam viszek halászlét de a szenteste működik-e a temetőben
és rakjam a kőre kenyérrel fél citrommal ha megakad a szálka
és passzíroznom kell mondhassam hiszen tudod ha rákérdezel
mégsem lehetek ennyire hülye
huszonnegyedikén nem jár este a villamos
és lesz kocsonya pedig újévkor se bírtad megenni
mentegetőztél mondtam majd máskor de tudtuk mind a ketten
ha előveszem szilveszterkor hogy nézne ki
csak néggyel csináltam
és fontos a lencse zselyke miatt
és valami füstölt is meg sok fokhagyma a kocsonyába
nem tudom most szereted-e
a kurva életbe még csak december eleje van harmadika
pittyeg a facebook a telefon egyet várok énisholtomiglan ferencnapon
miközben vacak a gyomrom biztosan a sok idegesség
az ünnepidőszakra kell gondolnom annyira tán nem kritikus az állapotom
hogy miből és mennyit ha kijutok és hányszor kell mennem
összekötöm a patikával bemegyek a spárba van amit csak ott kapok
a piaccal nem intézhetem egyben
csak hó ne legyen
és elővegyem-e a karácsonyi abroszt mert az is álságos most
a csicsás szalvétákkal együtt
ezekre nem tudok válaszolni
veszek fél kiló fehér kenyeret fogy amennyi fogy
ha zselykéék hazamennek elmosogatok bekapcsolom a tévét
első napján székelykáposztát eszem úgy kell lennie
huszonkilencedikén előveszem a kocsonyahúst
másnap megfőzöm a lencsét citromhéjasan
lesz virsli torma mustár
de karácsonyfát nem akarok látni a szobában
az már istenkísértés

kép | travnikovstudio, adobe.com