LAJOSFORRÁS, 1987

Egy bokor, egy levél, egy alvó tücsök. Óvatosan letépem a levelet a bokorról, a tücsök alá csúsztatom, összefogom a levél két szélét. A tücsök felriad, izgatottan verdes, mellettem Gyuri is izgatottan verdes: üvegbe akarja tenni, nézegetni akarja. Gyuri az első unokám, két és háromnegyed éves múlt. Életében először lát tücsköt. Életében először nyaral. Izgatott, és szorong és vár valamire, valami jóra. Így vagyunk mi is mostanában: 1987 júliusa van, valami jóra várunk. Éjszaka felébreszt bennünket a tücsök cirpelése. Ü-rü-krü-kri. „Mit mond?” „Rét-nap-fű” – fordítom, és azt javaslom, hogy eresszük szabadon, de Gyuri nem egyezik bele. Hajnalig hallgatom a tücsökzenét: ű zeng, i cirpen …

Pilis, Lajosforrás, menedékház, hurrá, nyaralunk!

Napokig esik. Sártenger. A szobánk inkább cella, négy lépés és a fal, kimenni nem lehet, játékautomata vagyok, Gyuri csúcsra járat. Papírrepülők, bonyolult utazások, a szőnyeg sivatag, a szekrény hegység, plüss állatok sportbemutatót tartanak. Délutáni szieszta, ő rajzolgat, végre olvashatok, halk neszezés, a kisember az ablaknál áll, papírfecniket hajigál le a teraszra, hull a pelyhes papírhó, megijedek, mit szólnak majd az emberek, kiabálok, ő is megijed, sír, kibékülünk, bábozunk, elszundikál, elalszom én is, arra ébredek, hogy mosdóvíz árasztja el a szobát, ő hajókat úsztat a mosdóban, üvöltök és ráverek a popsijára, életében az első verés, zokog, „apu, apu”, én majd elsüllyedek, soha többé, megfogadom!

macsó

Ha legalább volnának itt rajta kívül kisgyerekek, de csak szótlan felnőtteket látunk, mélabúsan jönnek-mennek napközben, este meg vad tivornyákat csapnak a szocreál ebédlőben, csupa Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Gyuri lelkesen kommunikál, odaszalad hozzájuk, köszön, visszajön, jelenti: „köszöntem a néninek, köszöntem a bácsinak”. Egy játszótársunk van csak, a trafikosnő kisfia, a neve Rómeó, 4 éves. Rómeócska féktelenül száguldozik kisbiciklijével lefelé a meredek domboldalon, a forgalmas országúton focizik idősebb kollégáival, pisztolyt hord, géppuskát és kardot, titkos lőállást épít ki, Rómeó macsó. Gyuri lelkesen rohangászik utána, futás közben jobbra-balra illeg-billeg napozócskája alatt a pelenka. A fiataloknak eszményképekre van szükségük, tudom, de mért jár ennyi veszéllyel az ideálok követése? Rómeó ufókról és fekete farkasokról mesél és színes golyóformájú rágógumikat tart magánál, néhányat nálunk felejt, Gyuri kíváncsian nézegeti, mik ezek? Hazudok. Azt mondom, hogy gurítani való golyók, próbálja ki, lekuporodik a padlóra, gurigázik, de hamar beleun, mert ragad. „Vacak!” – mondja, eldobja és én boldog vagyok.

Jaj, olyan kicsi még! Jaj, nem akarom, hogy rágózzon, ha megteszi, nem lesz megállás, elkezdődik, mi is? Ádámot és Évát a chewing-gum miatt űzték ki a Paradicsomból!

Felfedező útra megyünk az erdőbe. Bot, ivóvíz, tarisznya. Kutyánk nincs, visszük a tücsköt és két plüssállatot, a kegyenceket, akikkel alszik, Macit és egy lila párducot, Lalit. Megyünk, mendegélünk. Egyik fán kék a jel, a másik fán sárga a jel, akkor most merre? Az embert folyton döntésekre kényszerítik, ne siránkozz, dönts! Nekem együtt tetszik a két szín, kék-sárga, éljen a svéd király, állítólag biciklivel jár a piacra! Gyurit kérdem, hogyan tovább? Sírva fakad: „Félek!” Nem mondja, hogy mitől fél. „Apu, apu!” – hajtogatja megint, mint egy imádságot. Ha szorong, ha bizonytalan, akkor apu. Ha fáj valami: anyu. Rómeócska közben már felért volna a Nagy-Kevélyre, kitűzte volna a zászlót; én karban viszem vissza Gyurit, feje a vállamon, még hüppög.

A hely szellemével van baj, vagy a korszellemmel. Nem jó itt.

kicsi világ

Emberek jönnek, tábortüzet raknak, zene szól, mi az ablakból figyeljük őket, Gyuri zseblámpával reflektoroz. Valamikor régen mi is idejöttünk túrázni, még régebben mások is idejöttek (viharkabátos fiúk és svájci sapkás lányok), és mindig volt tábortűz és nóta. Most is van: magnó szól. Ez egy kicsi világ, énekli angolul egy férfi, éppen csak egy parányi planéta, it’s a small world, just a tiny planet. Egyszer egy évben az ország minden részéből jönnek ide ezek a különös emberek, a Cliff Richard baráti társaság tagjai.

De ki az a Cliff Richard?

Rómeó mamája beavat. Ezen a kicsi planétán számtalan ilyen baráti társaság működik. Cliff Richard híres énekes, Szeccser asszony is fogadta őt, és mert a hölgy jó barátja Gorbacsovnak, várható, hogy Cliffet a Kremlbe is meghívják. Beszélgetünk, barátkozunk. Rómeó mamája egy tábla csokit ajándékoz Gyurinak. Ez az ötödik esténk Lajosforráson.

A hatodik estén Rómeó mamája egy lemezről tájékoztat, amelyet Cliff Richard és Elton John együtt adtak ki. De ki az az Elton John? „Szereted a gumicukrot?” – kérdi Rómeó mamája a Gyuritól. Szereti. Kap.

tanácstalan

A hetedik estén éppen a Pink Floyd témát merítjük ki, amikor Rómeó mamája váratlanul rákiált a Gyurira: Csukd be szemed, nyisd ki szád, adok bele mazsolát! Ilyenkor szokták azt mondani, hogy a katasztrófa egy pillanat tört része alatt történt. Mire észbe kapok, egy kék golyó van a Gyuri nyelvén. „Kiköpni!” – kiáltok rá. „Rágni!” – mondja Montague asszony. Vagy sziszegi? Gyuri tanácstalan pofácskája. A pillanat még törtebb része: kék jelzés, sárga jelzés? Gyuri dönt.

Rág.

Aznap éjjel nincs cirpelés. A tücsök egykedvűen gubbaszt üvegében. Reggel visszaadjuk a szabadságát.

kép | jumpstory.com