DÍJNYERTES

1.

Bántani fognak, kérdezte.

A mosdatlan, szikár és vad tekintetű férfiak egyike megszólalt: Igen. S az ajtó elé tolt egy vaskos asztalt, pusztán a térdével. Válláról lejjebb csúszott a gépfegyver.

Fájni fog, kérdezte.

Megint az előző válaszolt: vékony és hajlékony vagy, talán nem. Majd hátulról teljes súlyával és szinte gyengéden ráhajolt, hogy ne tudjon mozdulni. A katonák egyszerre közelebb húzódtak.

2.

Végig magamnál vagyok. Mintha fátyolban úsznék, s nem tudnám levenni.

Azután kiszabadulok, és magamon kívül lebegek.

Talán megszerettem ezt a kínlódást – a szűkölő félelmet a fájdalomtól, az arctalanságot. A monokróm valóságot.

Persze, nem.

Azóta ellopok dolgokat. Színes szavakat. Illatos gondolatokat.

Ellopok olívabogyó méretű, mandula formájú érzéseket.

Hogy szomorúságomban bárkit megvigasztaljak.

Táncolok.

S miközben pörgök, könnyű szoknyám felfedi titkom a Világ előtt.

Díjnyertes leszek.

kép | Cinzia Canneri, Association Camille Lepage: A női test mint harctér

Cinzia Canneri 2017-ben kezdte dokumentálni az elnyomó kormány elől menekülő eritreai nők helyzetét. Az észak-etiópiai Tigré tartományban 2020-ban kitört polgárháború óta a harcok elől menekülő nők történeteit is rögzíti. Mindkét érintett csoport szisztematikus szexuális bűncselekmények – nemi erőszak, fegyveres bántalmazás, kínzás – áldozata, de a társadalmi megbélyegzés, a szűkös ellátási körülmények és újságírói eszközök miatt a hírmédia továbbra sem tudósít kellőképpen a témáról. A túlélők történeteinek és hangjának kiemelésével ez a projekt a fájdalommal, a traumával és a veszteséggel való sokrétű, közös szembeszegülésként fogalmazza újra az ellenálló képességet.

Az eritrai Zayid (23) amhara katonák golyója ütötte sebhelyet mutat. A lövöldözés során Zayid lánytestvére súlyosan megsérült és azóta sem találják. Zayid nem az igazi neve.

WORLD PRESS PHOTO
Biodóm | 1146 Budapest, Állatkerti krt. 16.
2025. szeptember 26 – november 9.