DEMOKRÁCIÁT, MOST!
1988 nyár
Nem elég bizonyítani, keresztül is kell vinni. Nem az elemi ügyeket, a strukturát kell orvosolni. Ki magyarázza meg már ez országnyi vak, csodaváró zarándoknak, merre járunk.
(Bolyai János jegyzeteiből)
A „most” az a történelmi pillanat, amelyben összeért múlt és jövő. Mi hordozzuk ennek a „mostnak” a zavargásait, bizonytalanságait, feszítő kényszereit, de a reményeit is. Ahogy Németh László írta – bár más időszakra – a „termékeny zavar” állapotában vagyunk. Ez a mostani „termékeny zavar” befejezett múltunkhoz köt, de egyúttal most induló jövőnk kezdete is, melynek legfontosabb feladata: demokráciát teremteni a lelkekben és az intézményekben. Ez több mint jogalkotás, szervezet- és intézményteremtés. Ez politikai nemzetépítés. A nemzetépítéshez pedig újra kell gondolnunk, kezdenünk mindent. Most vallanunk kell magunkról, hitünkről, szenvedélyeinkről – és emberségről, hazáról, népről, hatalomról.
Most már azonban nem elég vallanunk. Most már akarnunk kell: hitet, reményt, emberséget, magyarságot és hazát. Akarnunk olyan hatalmat, ami e tájon talán sohasem volt. Meg kell teremtenünk végre a magyar demokráciát.
eltűrt politikusok
Vajon miféle múltat kell bevallanunk ahhoz, hogy jövőt teremthessünk magunknak? Elvesztett illúziókat, megcsalt hiteket, elmúlt reményeket. Félelmet és rettenetet, közömbösséget és feszült várakozásokat. Díszelgéseket, unott rituálékat, üres frázisokat, meggyőződéssel hirdetett hazugságokat. Hozzánk szóltak az emelvényekről, de nem nekünk mondták a szavakat a vezetők. Egymást nyugtatgatták, önnönmagukat ünnepelték meghatottan, a soha senki által nem választott, csak eltűrt politikusok. És most jobb vajon? Most kinek szólnak a szavak az emelvényekről és a szószékekről, az ország házából? Még mindig nem nekünk. Nem vagyunk fontosak, csak létezők. Fontossá a nép csak a demokráciában válhat. Különben csak létező, egzisztáló csőcselék, amelynek nincs politikai akaratformáló ereje. Csak tárgya, de nem alanya a hatalomnak.
A politika még mindig morális kötöttség nélkül él. A cél szentesíti az eszközt, „a jó célt akár rossz eszközökkel is szolgáljuk” parancsa hat. A politikai vezetés kategorikus imperatívusza még mindig: minden hatalmat, bármi áron, bárkivel szemben. A politika legfőbb morális követelménye: a hatalom konok szolgálata. Nem mindig a hatalom értelmes szolgálata. Még mindig látjuk munkálni azt a módszert: ha kell, az igazságig hazudjuk keresztül magunkat. Az igazsághoz pedig nem lehet hazugságokon keresztül eljutni, a nép nélkül nem lehet a népért politizálni.
Erkölccsel kell telítenünk és korlátoznunk a politikát. A demokrácia erkölcsével. És az erkölcs demokratizmusával. Az erkölccsel nem helyettesítenünk, hanem korlátoznunk kell a politikát. Ha bár erőt csak erővel, hatalmat csak hatalommal lehet ellensúlyozni, a politika erkölcsi korlátozása: a ma feltétlen észparancsa. Az erkölcsi és az emberi értékek uralmának kell felváltania az ideológia uralmát és a monolitikus pártitokráciát. (Párthatalmat)
Mélységesen igaz Hegel megállapítása ma is: ,,a valóság lefejtését az eszméről különösen az értelem kedveli, amely absztrakcióinak álmait valami igaznak tartja és hiú a kellésre. És főleg politikai területen szereti előírni, mintha a világ reá várt volna, hogy megtudja, milyennek kell lennie, de nem olyan; ha olyan volna, amilyennek lennie kell, hol maradna kellésének koravén-bölcsessége.”
Leginkább a politikai akarat és az ideológiai értelem hiú a kellésre. A hatalomra jutott politikai akarat és értelem a szertelenségig hiúvá válik a kellésre, ha nincs vele szemben politikai és hatalmi korlát. A politikai akarat és hatalom korlátja csak másik politikai akarat és hatalom lehet. S nem elég az értelem, s nem elég a hatalom nélküli akarat. Az ideológiai értelem, mely hiú a kellésre, ha ellenőrizhetetlen hatalommal párosul, „életre kelti” a hamis kategóriákat és fogalmakat. Mai tudásunkat ezek az életre kelt hamis kategóriák és fogalmak zavarják össze, zárják kalodába. S marad a „gúzsba kötve táncolni” teljesíthetetlen parancsa. Holott azt kell megkérdeznünk egyszer már: miért kell gúzsba kötve táncolni?
számonkérni
Az ideokrácia és a monolitikus hatalom keltette zűrzavaron akkor tudunk úrrá lenni, ha legyőzzük saját félelmeinket. Azt a félelmet, amely kollektív tudattá erősödött az elmúlt negyven évben. Tehát legyünk demokraták! – ahogy Bibó István írta. Demokratának lenni annyit tesz, mint nem félni. Nem félni és számonkérni a hatalom minőségét. Tudva azt, amit Marx huszonévesen tudott, hogy „minden államforma igazságául a demokrácia szolgál”, és „amennyiben nem demokratikus, nem igaz”.
Mostani állapotunk még a „termékeny zavar” állapota. Inkább a zavart észleljük, és azt, amit Szabó Zoltán írt a Tardi helyzet bevezetőjében: „Különös országban élünk, ahol a szó hasonló a kőhöz, mely néhány gyűrűt ver a víz színén, s azután elmerül egyszer s mindenkorra. Nálunk a felismerést nem követi tett, a terveket nem követi megvalósítás.” A szót tettnek kell követnie. És a tettek egyikeként meg kell teremtenünk a politika etikáját, az etikus politizálást. Fel kell építenünk a demokráciát magunkban is, nemcsak az intézményekben, a szervezetekben és a jogszabályokban. Az erkölcsi és a politikai értékek tisztelete nélkül nincs morális alapozású politika, nincs „alulról építkező politikai nemzet”, amiről Donáth Ferenc beszélt és írt a Makói Kiáltványban: „Valóban népi demokráciát akarunk, valljuk, hogy csak az alulról felépített politikai nemzet tudja képviselni a széles néprétegek érdekeit. E népet érettnek és hivatottnak tartjuk arra, hogy önmagát kormányozza.”
A nép demokráciájának megteremtését a népnek önmagán kell kezdenie, és rá kell kényszerítenie a hatalmon lévőkre. Csak az erkölcsben és a mindennapokban gyökeredző demokrácia lehet erős – ahogy Plutarkhosz írja: „az állam jólétét és tiszta erkölcseit előmozdító legfontosabb rendeleteket a polgárok erkölcseibe és életmódjába kell bevésni, hogy azok szilárdan és rendíthetetlenül fennmaradjanak.” Éppen ezért legfontosabb feladatunknak vélem egy demokratikus nevelési rendszer elgondolását, megteremtését és működtetését. A nevelés reformját a vezetők nevelésével kell kezdeni.
A politikai nemzet nevelői: a pedagógusok, a jogrend és a politikusok. A nevelést náluk, rajtuk és általuk kell kezdeni ahhoz, hogy a demokratikus politikai értékek ,,a polgárok erkölcseibe és életmódjába” bevésődjenek. A demokratikus szocializmus megteremtésének ez történelmi conditio sine qua nonja.
Az „alulról felépített politikai nemzet” a magyar nép teremtő erejének igazi csodája lehet. Ehhez kell megteremtenünk azt a társadalmi méretű demokratikus-nevelési programot, amelynek tartópillérei:
– demokratikus szellemiséget és gyakorlatot megvalósító iskola, a demokratikus értékek mellett elkötelezett pedagógia,
– demokratikus alkotmány, amely intézményesíti a hatalom megosztását és felválthatóságát, a politikai és társadalmi pluralizmust és a demokratikus jogállamot,
– demokratikus bíróságok és ítélkezési gyakorlat.
A demokrácia társadalmi méretű ,,nevelőinek” mindegyike radikális reformra szorul, mindháromnak vissza kell adni társadalomformáló erejét és tekintélyét.
A társadalomnak a demokratikus jogrend és intézmények uralma alatt kell szabadon egyesülnie. Elméletileg és történelmileg egyaránt bebizonyosodott, hogy az ideokrácia és a pártitokrácia nem biztosítja a demokratikus politikai hatalmat. Az ideológia és a párturalom monolitikus rendje nem tűri a demokráciát. Demokratikus hatalom csak a jogrend és a törvények uralma alatt egyesült szabad emberek közös tevékenységének eredménye lehet. Azoké, akiket a cicerói felismerés tart össze: „Azért vagyunk mindnyájan a törvény szolgái, hogy szabadok lehessünk.”
a legégetőbb feladat
A társadalmi méretű demokratikus nevelési rendszer három tartópillére: a demokratikus iskola, a demokratikus alkotmány és a független, és a demokratikus értékek mellett elkötelezett bíróság együttesen működtetheti azt a társadalmi méretű nevelési rendszert, amelyben az ,,alulról felépített politikai nemzet” válik uralkodóvá. Ha most közülük kiemeljük a demokratikus Alkotmány követelményét, azt azért tesszük, mert ez a legégetőbb feladat. Most azonnal (demokratikus eljárás keretében) demokratikus Alkotmányt kell megalkotnunk. Olyan Alkotmányt, amely megfelel Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata bevezető sorainak, amelyet Magyarország is elfogadott:
Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon,
Tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember legfőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben az elnyomástól, valamint a nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz,
Tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végső szükségében a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön,
Tekintettel arra, hogy igen lényeges a nemzetek közötti baráti kapcsolatok kifejeződésének előmozdítása,
Tekintettel arra, hogy az Alapokmányban az Egyesült Nemzetek népei újból hitet tettek az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők egyenjogúsága mellett, valamint kinyilvánították azt az elhatározásukat, hogy elősegítik a szociális haladást és nagyobb szabadság mellett jobb életfeltételeket valósítanak meg,
Tekintettel arra, hogy a tagállamok kötelezték magukat arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttműködve biztosítják az emberi jogok és alapvető szabadságok általános és tényleges tiszteletbentartását,
Tekintettel arra, hogy a jogok és szabadságok mibenléte tekintetében közös felfogás kialakításának a legnagyobb jelentősége van az említett kötelezettség maradéktalan teljesítésének szempontjából
a közgyűlés kinyilvánítja az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát,
mint azt a közös eszményt, amelynek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy minden személy és a társadalom minden szerve, állandóan szem előtt tartva a jelen Nyilatkozatot, oktatás és nevelés útján előmozdítsa e jogok és szabadságok tiszteletbentartásának kifejlesztését, valamint azoknak fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi jogszabályok útján történő általános és tényleges alkalmazását és elismerését mind a tagállamok népei között, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei között.
A Nyilatkozat szellemében megalkotandó új Magyar Alkotmány alapvető funkciói:
a. / Az Alkotmánynak mint jogszabálynak elsődleges társadalmi funkciója az, hogy megadja a jogi kereteit és koncepcionális tartalmát egy demokratikus jogrendszernek, a szocialista jogállamnak, továbbá az állampolgárok szabadságjogainak.
Az Alkotmány a jogilag szabályozott társadalmi viszonyok koncentrátuma, abból kell levezetni – az Alkotmányos erejű törvények közvetítésén keresztül – a hatályos jogrendszer konkrét szabályait.
b. / Az Alkotmány jogi funkciója jogalkotási és ítélkezési funkció, amelyek érvényesülését jogi és szervezeti eszközökkel garantálni kell. Az Alkotmány olyan jogi mérce, értékelési alap legyen, amely hierarchikus jogi erejénél fogva meghatározza a jogszabályok kereteit és a szabályozás koncepcióit. Egyértelmű legyen a negációban: nevezetesen abban, hogy mit és hogyan nem szabad szabályozni.
Az Alkotmány olyan jogi mérce és értékelési alap legyen továbbá, amely a konkrét ítélkezési gyakorlatban is alkalmazható. Vita és konfliktus, interpretációs zavar esetén a vitát eldöntő alapként és mérceként kell funkcionálnia.
Az új Magyar Alkotmány koncepcionális erejű kiinduló tételeiként fogalmazhatjuk meg a következőket:
1./ A magyar társadalom történelmi célkitűzése a demokratikus szocializmus megteremtése. Az Alkotmánynak jogi előírásaival, a szervezeti és hatalmi viszonyok szabályozásával elő kell segítenie a demokratikus szocializmus megteremtését.
2.1 Az Alkotmány egyértelműen határozza meg azokat az alapvető politikai, jogi, társadalmi és emberi értékeket, amelyeket normatív formában rögzít, különösen azért, hogy ezek a normatív értékek elősegítsék az Alkotmány szabályainak és a többi jogszabálynak az interpretálását és alkalmazását.
3. / Az Alkotmány a hatékony piaci gazdálkodás feltételeit és a szabad vállalkozás kereteit garantálja.
4. / Az Alkotmányjogi eszközökkel garantálja az emberi méltóság és az embert megillető szabadságjogok feltétlen tiszteletét és érvényesülését. Ennek érdekében az emberi jogokat kimerítően az Alkotmányban kell szabályozni. (Elképzelhető az a megoldás is,
hogy az emberi jogok alkotmányos szabályozása mellett önálló törvény szülessen az emberi jogokról.)
5. / Az Alkotmány a megszüntethetetlenül plurális szerkezetű társadalom, a politikai, hatalmi, ideológiai, szellemi és kulturális társadalmi szerveződésre alapozódjon. A társadalmi pluraritást alapvető értékként kell elfogadni, nem pedig történelmileg érvényesülő és átmeneti társadalomszerveződési tartalomként.
6. / Az Alkotmány garanciális erejű szabályokkal biztosítsa a politikai hatalom intézményes megosztását, a szuverenitási jogosítványokat felölelő főhatalmak intézményes elválasztását: a parlamenti hatalom, a kormányzati, a bírói, a helyi önkormányzatok hatalma, az Alkotmánybíróság és a párt/pártok által megtestesített hatalmak formájában.
7. / Az Alkotmány ismerje el a többpártrendszert.
8. / Az Alkotmány ismerje el és garantálja az állampolgárok jogát a szakszervezetek és egyéb érdekvédelmi szervezetek alapítására.
9. / Le kell szögezni, hogy a népszuverenitás érvényesülését a demokratikus képviseleti szervezetek működése és a népszavazás intézménye garantálja.
10. / A különböző tulajdoni formák a piacon egyenlőek. Az állam gazdasági beavatkozásának korlátait egyértelművé kell tenni (például: parlamenti felhatalmazás előírása, magas színtű jogszabályba foglalása stb.). A tervgazdálkodásra és a népgazdasági tervre mint gazdaságirányításra utalást az Alkotmányból el kell hagyni.
11. / Az Alkotmány ne legyen pártprogram, sem pedig ideológiai, agitációs és propaganda szöveg. Az Alkotmányra közvetlenül lehessen építeni a jogszabályokat és az egyedi ítélkezést is.
12. / Az Alkotmányban egyértelműen ki kell mondani, hogy a nép valamely részének, vagy egy személynek a kizárólagos hatalomra törekvése Alkotmányellenes.
13. / Az Alkotmány, vagy az alkotmányos erejű törvények megsértését bűncselekménnyé kell nyilvánítani. (A Büntető törvénykönyvben természetesen.)
14. / Az új Alkotmány a szocialista jogállam megteremtésének legfontosabb jogszabályi garanciája legyen.
Az új Magyar Alkotmány megteremtése a társadalom ügye. Demokratikus feladatunk, történelmi kötelességünk.