BETONON, FÜVÖN
2004 május
Tizenhat éves vagy. Hosszú, fekete szoknyában jársz. Fölül sötétlila póló és törtfehér kiskabát. Tavasz van. Sálat nem vittél, a nyakad szabadon van. Szeretik nézni. Vékony és hosszú.
Éjjel kettőkor érsz haza a buliból. Táncoltál, itattak veled egy kis vermutot, de tényleg csak kicsit, nehogy ártson, fogták a kezedet, azt mondták, tisztelnek. Kólából jó sokat megittál. Nem történt semmi. Még haza is kísértek. Legalább a nyakadat megsimogathatták volna.
Hogy fogják a kezedet, az jó. A tisztelet jó. A puszi, amivel búcsúzik tőled az egyetemista, aki hazakísért, az se rossz. Öt évvel idősebb nálad. Vigyáz rád.
lehet egy kicsivel rövidebb
Gyalog mész föl a nyolcadikra, hogy ne csinálj zajt a lifttel. Lehet egy kicsivel rövidebb, szokta kérdezni a felvágottas pultnál az eladó, és arra lehet válaszolni, hogy lehet, nem lehet; valahogy biztos meg lehet megmondani, hogy a tisztelet és a vigyázat nyugodtan lehet egy kicsivel rövidebb. Ha öt évvel idősebb lennél, talán már meg tudnád mondani. De hol lesz már addigra, aki ma fogta a kezedet, és hol lesz a mai este?
Erős vagy, kettő-kettő-három-három, így szökellsz fel a lépcsőkön. Ha tudná az az egyetemista, milyen kemény a combod! Még csak nem is zihálsz.
Úgy veszed elő a kulcsot, hogy ne csörrenjen meg, és vigyázva nyitod a zárat. Anyád későn jött haza az ügyeletből, apád korán kel. Csak a szobádban veted le a kabátodat és a cipődet is. Nem ejted útba a fürdőszobát, a fogmosás kimarad. Nehogy felébredjenek. Jólesne pedig, ha kijönne az anyád, és megkérdezné, minden rendben van-e, de tényleg. Vagy ha az apád éberen várt volna, és elszámoltatna. Ha lenne mit bevallani.
Az új, fekete melltartód volt rajtad. Nem szedték le rólad. Vesződhetsz a túl szoros kapoccsal.
Bebújsz az ágyba, és megpróbálsz elaludni. Nem megy. Valamit másképp kellett volna csinálnod? Pisilni kell. Jó lett volna pisilni még a buli helyszínén, de foglalt volt a vécé. Hangok jöttek ki. Egyszerre többféle nyögés. Valószínű, hogy ketten voltak benn, és élvezték egymást. Vagy a parkban, ott is pisilhettél volna, de az egyetemista a kapuig kísért.
A vécére nem mehetsz ki: fölébrednének. Éjjel kettő van.
Anyád későn jött haza, apád korán kel.
De így nem fogsz elaludni, az már biztos. Pattanásig teli hólyaggal. Az egyetemista az orosz írók hőseiről beszélt neked. Majd el kell olvasnod az Anna Kareninát. De előbb pisilned kell.
Fölkelsz.
Nem mész ki. Van egy kerámia váza, azt leteszed a szőnyegpadlóra. És abba. Majd reggel kimosod.
Zengő nagy hang!
Csak föl ne ébredjenek…
Anna Karenina, az mibe pisilt? És hogyan muzsikált?
Kinyitod az ablakot, bejön a jó tavaszi illat. A pisinek sincs rossz szaga. Szagolgatod, mielőtt.
A repülőgépekről, úgy hallottad, kiöntik, amit az utasok pisilnek és kakálnak útközben. És ez nem okoz semmi gondot, mert míg földet ér, apró részecskékre esik szét ez is, az is. Észre se lehet venni az égből jövő permetet.
De ha az egyetemista még ott állna a tízemeletes ház előtt, az észrevenné. Lenne üvöltés. Tekinthetné magát megtisztelve: hiszen azt mondta, tisztel!
Fülelsz.
Csak a cseppek, szétszóródva betonon, füvön.