BESZÉLGETÉS

Már vártalak. Késtél, vagy túl korán jöttem.
Vigyél el, bárhová – ha már kérded.
Rég áll mosatlanul földasztalon testem:
pohár s zúgó bogáralátétek.

Meghaltam, úgyis, minden éjjel, hisz tudod.
Fölém cipzáraztad sötét zsákod.
Hogy ez most más azért? És hogy bepiszkolom
ezt út közben? Hát… majd mögéd állok.

Így folytatom, te inkább hallgatsz, míg végül
ránk esteledik. Zubbonyod veszed.
Zavartan mondod – a türelem megtérül.
S kettőnk közül inkább te nem hiszed.

Bokáig ér az alkony: felborult edény,
beissza lassan minden kérdésem.
A szobából kimenekült veled a fény.
Mégis korán jöttél. Vagy én késtem.

kép | shutterstock.com