MUTÁNS CUKKINI
Gellei, miután nagyjából mindenben kudarcot vallott, romantikus elképzelésekkel költözött be a házba. Már amennyire az indokolatlan optimizmust nevezhetjük romantikusnak. Gellei legtöbb ismerőse szerint nem nevezhetjük, ez azonban Gelleit egy fikarcnyit sem zavarta. A ház nem tűnt kisebbnek, mint amire emlékezett, pedig utoljára tízévesen járt benne. Sem koszosabbnak, sem tisztábbnak, sem bármilyen értelemben véve másnak sem látta, mint ahogyan az emlékeiben élt. Hullanak a sztereotípiák meg a vakolat, somolygott magában, azzal nekilátott.
szelíd, vidéki élet
Az ásót félig-meddig megette a rozsda, de a talaj nem volt túlságosan kemény. Csinos ágyásokat készített, elszórta a magokat. Locsolt. Várt. Néha locsolt, máskor a torkát öntözte. Kukkolta a szomszédasszonyt, ahogy az udvaron jógázik. Leste az ágyásokat, élvezte a szelíd, vidéki életet. Tekintetével hizlalta az ültetvényt.
A növények növekedésnek indultak. Ez a sztereotípia nem dől meg, állapította meg elégedetten Gellei. Locsolt, várt, öntözött, kukkolt, mélázott, élvezte.
Addig-addig locsolt, várt, öntözött, mélázott és hizlalt tekintettel, míg be nem ért a sok-sok ráfordítás gyümölcse, zöldség formájában.
Betakarított, elhívta az ismerőseit, hogy maguk tapasztalják meg a romantikus elképzelések sikerét. Grillen, salátában, ilyen-olyan módokon elkészítve a termés jelentős része a kertbe kipakolt asztalokra került. És az ismerősök faltak. És a szomszédasszony átjött, kóstolt. Hangyányit kesernyés, ám éppen ettől pikáns ízvilág, bölcsködött valaki. Egyetértettek. Ettek. Utána ittak. Végül hánytak. Mindannyian, bő sugárban, hangosan öklendezve, Gelleit átkozva, hogy megmérgezte őket, s ha lett volna még erejük, s nem látják, hogy a házigazda maga is okádik, talán meg is verik.
Kukurbitacin, jelentette ki az orvos a kórházban, másnap. A vad tökökben tobzódik, a nemesítettben nem kellene legyen, néha azonban valami mutáció folytán… Széttárta a karját.
Gellei másnap kivitte a piacra a maradék cukkinit. Tekintetében bosszúszomj, arcán kéjes vigyor…