MÁSODÁLLÁS

Juli tálcán viszi be a kávét az apjának. Régebben csak vasárnaponként kényeztette így, de mióta az öreg nem dolgozik, olykor hétköznap is a kedvében jár. Az apja nagyon szereti a kávét. Mindig forrón, feketén, cukor nélkül issza. Most is élvezettel szürcsöli.
– Ettől fölélednék bármikor!
– Kilencre megyek a Németékhez, aztán bevásárolok – mondja Juli. – Legkésőbb tizenegy felé itthon leszek, összedobom az ebédet egyre vagy kettőre. Jó?
– Persze. Jó. Úgyse vagyok korábban éhes.
– Hozzak valamit?
– Nem kell semmi. Mit csinálsz a Németéknél? A hétvégén voltál, nem?
– Hárman is elmentek a varrodából, gondoltam, hátha…
– Nem elég, hogy ganézol utánuk?
– Apu! Nagyon kell a pénz! Tudod, nem?
– Jól van, na. – Az utóbbi időben néha már-már tart a lányától. Olykor mondogatja is a telefonban, amikor a nővérével beszél, hogy a lány viseli náluk a kalapot.
– Még emlékszem rá, milyen szarrágó senki volt – jegyzi meg azért csöndesen. – Most meg ő itt a Jani!
– Ez van – Juli elveszi a tálcát, indul ki a szobából. – Ő legalább boldogul. Te meg összegereblyézhetnéd a leveleket!
– Ha nem mondod is…!
Juli fölhúzza a cipőjét, magára kanyarítja átmeneti kabátját, elindul. Németék néhány háznyira laknak. A varroda tulajdonosa az irodában ül, amely voltaképpen a melléképület első helyisége, a hátsó kettő maga az üzem.
– Jó napot!
– Kezit csókolom, Julika! – vigyorog Német. – Itt felejtett valamit? Valami baj van?
– Nem, nem, Német úr, minden rendben. Csak hallottam, hogy elment három lány. Gondoltam, talán jó leszek valamelyik helyére.
Nem köntörfalaz. Ilyen a természete.
– És a takarítás? A feleségem nagyon elégedett magával!
– Azt is elvégzem, nem probléma.
– Milyen idős maga, Julika? – vonja föl a szemöldökét Német, és vizsla tekintettel méregeti a lányt.
– Huszonkilenc.
– Dolgozott már varrodában?
– Igen. Egy évig, úgy tíz évvel ezelőtt. Otthon azóta is gyakran varrogatok, van egy régi gépem, még anyámé volt. Nem jöttem ki a gyakorlatból.
– Helyes – Német kopaszodó fejét simogatja. – Holnap kezdhet. Minimálbér, többet nem adhatok. Hat hónap próbaidő. A papírokat majd idővel elintézzük. Megfelel?
– Megfelel. Viszontlátásra!
– Viszlát, Julika!
Juli magára ölti a világoskék köpenyt. Ketten matatnak az öltözőben. Korán van, a többiek még nem érkeztek meg. A fiatal lány, Zsaklin, aki mellette öltözik, idiótán nevetgél.
– Min nevetsz? – kérdezi Juli.
– Egy hete vagy itt, nem?
– De. Egy hete.
– Nem tűnt még föl?
– Micsoda?
– Hogy az egész öltöző be van kamerázva!
Juli körbepillant, elpirul.
– Hülyeség! – jelenti ki végül.
– Dehogy hülyeség! – komolyodik el Zsaklin. – Nézd! Ott, a sarokban az egyik, a másikban a másik. Valószínűleg még több is van. Nem könnyű észrevenni, mert nagyon picik. Állítólag valami régi, hülye filmben volt ilyen, hogy bekamerázták a női öltözőt, Német onnan vette az ötletet. Mindenki tudja, hogy vesznek minket.
− Baromság…
− Csak azt nem tudják, hogy fönn vagyunk az Interneten is – vág a szavába Zsaklin diadalittasan. − A tesóm tegnap este megtalálta. Online közvetítés meg rögzített anyagok.
– Csak úgy mondod… − habog Juli.
− Nem mondta el rajtam kívül senkinek, nem hülye gyerek az!
− Kicsoda?
− A tesóm! Nem vetted észre, hogy harmincöt fölött senki sincs? Meg aztán láttam is a neten, mondom. Válogatni lehet a videók között. Van, amelyiken öltözünk, van, amelyiken a Német kefél a Jenniferrel vagy a Lucával.
– Ezt már tényleg nem hiszem! – fakad ki Juli. – Két éve járok hozzájuk takarítani, a főnök rendes ember!
– Majd nézd meg, ha nem hiszed – vonja meg a vállát Zsaklin. – Ha eljössz hozzánk valamelyik este, megmutatjuk.
− Meg tudom nézni egyedül is.
− Nem hiszem. Az oldal címét nem mondom meg csak úgy, magadtól meg nem találod meg, hidd el.
Juli aznap este ott ül Zsaklinéknál, a számítógép előtt. Egy nyurga kamasz mutatja a weboldalt. Valóban az öltöző látható a videókon, és ők, ahogy vetkőznek, öltöznek. És tényleg akad szexjelenet is. A nőket föl lehet ismerni, a férfit nem. Figyel, hogy ne arccal forduljon a kamera felé. Lehet a Német is, lehet bárki.
− A lelked a vállalatot illeti meg – dúdolja a fiú.
− Meg a tested is! Másodállásban pornósztárok vagyunk – nevet Zsaklin. – De a többieknek azért ne mondd el! Jobb, ha azt hiszik, csak magának vesz föl minket.
− Akkor nekem miért? – Juli kimondottan dühös.
Zsaklin gúnyosan elvigyorodik.
− Mert te vagy az egyetlen, aki észre sem vette a kamerákat!
Juli fölháborodva rohan el. Haragszik Zsaklinra. És haragszik magára, amiért haragszik rá. Meg se áll Németékig.
– Fölmondok! – vágja az ajtót nyitó férfi arcába. – És takarítani sem jövök többet!
– Jó estét! – mondja Német higgadtan. – Jöjjön csak be.
– Nem jövök! Fölmondtam!
– De miért?
– Láttam a videókat az interneten! Maga szemét alak!
Másnap reggel megint tálcán viszi be a kávét az apjának.
– Nem mentél dolgozni?
– Nem megyek többet.
– Nagyképű, újgazdag népség. Mondtam, nem?
– Mondtad.
Éppen a tálcát akarja kivinni, amikor csöngetnek. Megy, ajtót nyit. Német áll előtte.
– Mit akar?
– Nézze, Julika. Nem kell nálam dolgoznia, de a takarítást vállalja el továbbra is, kérem! Többet fizetek majd. Nézze, most is hoztam egy kis pénzt. Jutalmat. Nem sok, csak százezer forint. Vegye el, megérdemli.
– Menjen innen, Német úr! – sziszegi Juli. – Tűnjön el innen, míg ki nem jön az apám!
– Julika! Ugye, nem neheztel?
– De! Neheztelek! És nem kell sem a pénze, sem a munkája!
– De…
– Ne legyen beszarva! Nem beszélek senkinek az ocsmányságairól! Csak takarodjon innen azonnal!
Német sarkon fordul, az utcára érve azonban, miután behúzza maga mögött a kaput, a pénzes borítékot bedobja a postaládába. Juli délután találja meg. Először felháborodottan rohanna Németékhez, hogy visszaadja, aztán csak áll, a kezében tartott pénzre mered. Lassan lehiggad, a borítékot zsebre teszi. Az apjára gondol. A drága kávéra, a drága… mindenre. S talán magára is egy kicsit. Lesüti a szemét.
– Jött valami? – kérdezi az apja, amikor visszatér a házba.
– Semmi – válaszol. – Holnap bemegyek a városba, körülnézek, hátha van valami állás. A takarításból nem lehet megélni. Főleg, hogy csak három helyre járok már.
– Németékből ennyire eleged lett?
– Hagyjuk ezt – legyint fáradtan Juli. – Majd találok valamit.
– Persze – bólogat az apja. – Majd találsz valamit.
Másnap Juli munka után jár a városban. A következő két napon is. Pénteken otthon marad. Szombaton elmegy takarítani Németékhez. Hétfőn a varrodába. A főnök kedvesen mosolyog rá.