DEÁK LÁSZLÓ VERSÉRŐL

A TÖRTÉNET ELEJE

A történet elején egy lány fekszik.
Feltételezésem szerint ő fekszik ott.
Egy lány fekszik, alig érintett szájjal,
meggyötört medencével a cirmos lepedőn.
A vihogó bordák szétlökték melleit.
Haragos ölyv csőre írt álla alá,
hosszú, zavaros ritmusú mondatokat.
Feljegyzésekkel látta el külön a tagokat,
kifosztva a test kazamatáit, freskót írt a hasfalra belül.
A részeg ölyv a freskó mestere volt.
Ivott a szemek pereméről, leszaggatta a szemek holdját.
A lány meredeken repült fel a nyugalomig.
Megcsipkedett erein horgonyzott, várta a történetet.
Éjt hevert így, bőrére szelek csaptak,
búcsújárók vonultak, bömbölt a Te Deum Laudamus.
Hálót égetett rá az ablak kemencenyílása.
Régészek, geológusok, antropológusok, biológusok
buktak meg a katedrákon elméleteikkel.
Az elnök is beadta lemondását.
A történet elején egy lány feküdt.
Karjai múlt időben, Miron igazította így,
törzsét a postás reggel levélládámba dugta,
lábai jövőbe nyújtva, körmein enyhe lakk.

A történet elején egy lány fekszik, vad szeretkezés után. Lehetne film is. (Legyen az!)

A kamera a fáradt, mégis nyugodt női arcról svenkel a meztelen testrészekre, majd nyit egy plánt: dúlt ágy, rendetlen szoba. Valódi héja-nászt követő csatatér. A néző vár, várakozik. Várja a történetet. A kamera újra szűkít, test- és szoba-részleteket mutat, nyúlik az idő. A lány testére az ablakkeret árnyékát rajzolja a betűző nap. A néző türelmetlen. A lány mintha ébredezne, körülnéz, keres. Enyhén, alig észrevehetően kinéz a képből, tekintete találkozik a néző tekintetével, nyomban kiolvassák egymás szeméből a feszültséget. A folytatás feszültségét. A folytatás igényének izgatottságát. A történet-éhséget. A néző kielégülni akar, a lány beteljesedni kíván. A kamera mozog, a lány alig, a néző fészkelődik, mindenre elszántan figyel. Mindhiába. Csönd, csak a vetítőgép kerepelése hallatszik, jelzi, hogy mindennek ellenére múlik az idő, végtelenből végtelenbe tart. A dúlt ágyat nem veti be senki, a lány egyedül marad, a néző hoppon. Csak annyi biztos, hogy a történetnek van eleje, s feltételezésem szerint ő fekszik ott, a kezdetén, a lány, aki várja a történetet magát, ami sosem kerekedik ki. Nem torzóvá lesz, ahogy a görög Mürón, a szobrász műveit azzá ette az idő, de eleve torzó csupán, egy heves héja-nász, elszakadt film…

A TESTET ÖLT című antológiából

kép | Szobotka Imre