BELSŐ DIALÓGUS

Arcokat a sodrás tajtékja fölvet
miért ez a lélek-sorakozó
időnkint hangok törnek át az űrön
a tévelygő szó ugyan mire jó
révészkedem a mesterségem ez lett
miért épp ez az uniformisom
mindkét part s a szózat földerítetlen
átkelésen miért gondolkodom
a túl foglalkoztat és az előttem
kézhez az én tárgyul miért nem áll
próbálom hozzá ezt meg azt a háttért
kilétét miért nem vallja ki már

kép | Matthew Boyle, flickr.com