„AKÁR A TOJÁST A KŐHÖZ, AKÁR A KÖVET A TOJÁSHOZ”

Amily tömör, oly mély. S oly egyszerű is első látásra. A hiányos forma kiegészítése nem kényszeríti rendkívüli erőfeszítésre az elmét. De ha már benne vagyunk, bármily olcsó is, ám lássuk: Akár a tojást (verik) a kőhöz, akár a követ a tojáshoz – mindenképpen a tojás törik el. Kétségtelen igazságnak tűnik, sőt olyannyira, hogy már-már gyanakszunk, tán mégis valami csalafintaság rejlik a mélyben, mert ugyan mi más késztethette volna a józan, ámde agyafúrtnak tudott paraszti észt e nyilvánvalóság megfogalmazására. Ám a rejtély marad. Hiába, a nyilvánvalóságokba a legnehezebb beletörődni. S hogy helyzetünk tovább súlyosbodjék, a magyar szólásmondáskincs egy másik, rokon formájú s azonos tartalmú axiomatikus tétellel erősíti meg a fentieket, ezúttal a konklúziót sem bízva a fantáziánkra: Akár a baglyot vágom a falhoz, akár a falat a bagolyhoz, csak megdöglik az. – Na tessék.

Választási lehetőségünk csekély és fölösleges fontolgatnunk: mi a jobb? Ha egyszer így is, úgy is eltörik, ha egyszer így is, úgy is megdöglik, mit spekuláljunk?

az adott szereposztásban

Csakhogy jobbik énünket mégis birizgálja, most már tudva a tudhatót, hogy ha az adott szereposztásban esetleg választásra kényszerülünk, s valamelyik oldalra állhatunk, ne kísértsük-e meg a legkilátástalanabb helyzetekben is mindig újra előlopakodó „és mégis”-t.

Igaz, a két történet dramaturgiája, bizton mondhatjuk, nem hagy rést. Igaz, a tojás és a bagoly teljes esélytelenséggel indul a játszmában, de végül is nem a lehetetlen megkísértése-e legméltóbb tennivalónk mindenkor? („És mégis…”) És ebből a megközelítésből már egészen másként állnak a dolgok. Kő legyek-e hát vagy tojás? Fal vagy bagoly? – Istenkisértés; kész öngyilkosság, így a józan ész. Csakhogy: irracionális világunkban oly sokra jutott-e az a józan ész? Másfelől: vonzalmam most már tagadhatatlanul mindinkább a tojás s a bagoly pártjára állít, s csak mellékesen jegyzem meg – mintegy mentségként a „józan ésszel” történő szakításért –, hogy a tojás ab ovo az élet ígérete, s a bagoly a legemberibb attribútum, a bölcsesség szimbóluma. A törékeny lét áll hát a kövekkel, a falakkal, az élettelen, otromba hullámtörőkkel szemben.

gomoly

S ha kiindulópontként oly nagy hangsúlyt kapott a biztos, a nyilvánvaló, a vitathatatlan és kétségtelen, az egyértelmű és a cáfolhatatlan, s hozzájuk csatlakoztatva az észszerű, hadd segítsen most a kő–tojás, a fal–bagoly gomolyban kiigazodni a tiszta fejű s érzékű Arisztotelész: „… ha minden igaz, amit az ember annak vél, s amit érzékei annak mutatnak, akkor mindennek egyszerre igaznak és hamisnak kell lennie. Mert sokan vannak egymással ellentétes véleményen, s azt hiszik, hogy mindazok tévednek, akik nem osztják a véleményüket: ebből szükségképpen következik, hogy ugyanannak egyaránt kell lennie és nem lennie.”

Tojások, baglyok, íme, a „mégis”.

Inkább leszek tojás.

Leszek inkább bagoly.

kép | adobe.com