Bécsy Ágnes

ARANKA GYÖRGY VERSÉRŐL

2011 február

ARANKA GYÖRGY VERSÉRŐL

Az essőhöz

Essél, essél kedves esső,
Melyet földünk kebele,
Rég várt, és az őszi idő,
Hozott áldással tele.

Csípi vala szemeinket,
A könnyű por fellege,
Kiszárasztván földeinket
Az aszály nagy melege.

Kiapadtak volt vizeink
Eleven forrásai,
Elasztanak volt mezeink
Engedetlen hantjai.

A jövő nyár reménysége;
Mely beléjek zárva volt,
Szántóvetők nagy ínsége;
Vagy elhervadt, vagy meghólt.

Essél, essél kedves esső!
Földünk meleg kebele,
Rég várt; s a jó őszi idő,
Hozott áldással tele.

Újítsd zöldűlő mezeink
Meghervadt jövéseit,
Elevenítsd vetéseink
Bétemetett szemeit.

S mint nap éltető tüzei,
Megtöltötték pincénket,
Vized termesztő cseppjei,
Majd töltsék meg csűrünket.

Csendes esső, essél essél;
Küküllő mellyékére
Vágyok menni (addig késsél)
Egy Szép tiszteletére.

Ha elvissz, osztán eshetel,
Ha jövök is nyakig sárba,
Onnan vissza; csak most szűnj el,
Hadd repűljek Bonyhára.

Hát akkor essen, vagy ne essen?! Szeressük az essőcskét, mely helyreállítja a világrendet, vagy átkozzuk, mert bosszant? Szó, ami szó, nem jött épp kelletekorán…

A németes városi dalköltészet anekdotikus közhelye pajkosnak szánt csattanóként, nyakaszegetten illeszkedik a leíró vers klasszikus feudumában gyökerező, személytelenül emelkedett ódai háladathoz (melynek szélesen ívelő részletező igénye kerékbe törik a kadenciás dalforma pattogó ismétlései között). Az ambivalens érzelmet humor helyett a történeti-műfaji kevertség sutasága adja tudtul, s a termékenyítő eső meg a várt szerelmi beteljesülés évezredes paralellája szárazan szomjúhozza a lírai sugallat üdébb kecsét.

Bízvást minden élményi indíttatást nélkülöz a versezet, lévén egy ötvenes éveit taposó tudós férfiú apró-cseprő elmejátéka. Erdélyi református püspök fia, az Erdélyi Királyi Tábla bírája, s az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság alapító titkára: nyomósabb tudákosságok örvén ártotta magát effajta idő és készület híján szabadkozva közreadott hangicsálásokba, hogysem a versszerző lélek ajándéka megejtőbb formában áraszthatta volna el a logikára termett elme engedetlen hantjait, mint a csatakos eső a Küküllő mellyékét.

Bajos volna vékával és akóval kimérni, hogy a nyakig sárba ragadt nyelvművelő mutatvány mennyivel gazdagította literatúránk csűrjét, hiszen a költészet mezeit nem elkülönült okok és okozatok ekenyomai árkolják termőre, hanem a gyakorlat komplexebb kölcsönhatásai, s Aranka mellett, bizony, más kortársak is gazdálkodtak rajta Csokonai negyed százada során. Mégis szeretném azt hinni, hogy nélküle nem hullott volna le Fazekas Mihály földjén az a Kelletekorán jött csendes eső, mely máig újra s újra zöldíti Erdély Kazinczyjának meghervadt jövéseit is…

kép | vecteezy.com