TÉZISEK ÉS PARADOXONOK ARRÓL, HOGY MILYEN A JÓ FILM
MAGYAR CSALÁDI KALENDÁRIUM [1991 november]
Jancsó Miklósnak, szeretettel
1. Senki nem tudja, milyen a jó film. Minden jó mű egyedi, szabálytalan és megismételhetetlen. Az ezzel foglalkozó könyvtárnyi esztétikai alapvetés legföljebb arról tanúskodik, milyen a jó esztétika.
2. Mindenki tudja, melyek a jó művek, a jó filmek. Aligha kétséges, hogy a Hamlet, A varázshegy, a Godot-ra várva, a Modern idők, a Kifulladásig jó, X. Y. munkája (vannak tippjeink, kit takar e név) pocsék. De senki nem tudja a kétkedőknek hitelt érdemlően bebizonyítani, miért jobb író Shakespeare X. Y.-nál.
3. Egy gyönge mű is lehet jó, ha adott helyen és időben igaz emberi érzésekre és gondolatokra reflektál, mint Kosztolányi versében ama „rossz vidéki valcer, mely fáj és mély, mint egy Chopin-keringő”. A jó mű azonban mindig, mindentől függetlenül jó, akkor is, ha könyvtárak, filmarchívumok mélyén hever, senki nem olvassa, senki nem látja.
4. Jó film az, amely mentes a rutintól és a napi divatoktól.
5. A jó filmnek nem kell feltétlenül az igazságot tartalmaznia – azt egyetlen ember, egyetlen film sem sajátíthatja ki –, de feltétele, hogy készítője az igazat, csakis az igazat akarja vele mondani, s ebben ne ismerjen megalkuvást.
6. A jó film személyes.
7. A jó film készítője tudja a szakmát, de filmjén nem érződik semmi a szakmai tudásból. A jó film túl van a szakmán. Érződik rajta valamifajta – Ottlik által dicsérőleg emlegetett – „dilettantizmus”. A szakma felmagasztalása a profi iparosok menedéke.
8. Ebből következően: a jó film olyan természetes és adott, mint maga az élet. Ezt a sallangmentes természetességet a legjobban talán Ozu és Bresson filmjei közelítették meg.
9. A jó film túl van minden formai bravúron, trükkön és stíluson.
10. A jó film készítője nem téveszti össze a leglátványosabb kameraállást a legcélravezetőbbel. A kamera helyzete – igaza van Godard-nak – „morális kérdés”, azaz a film alapkérdése.
11. A jó filmben a képen megjelenő minden tárgy és személy új, csak a film szempontjából érvényes értelmet nyer. Ahogy egy ágy vagy egy fa megmagyarázhatatlanul és mégis természetesen ragyogni kezd Tarkovszkij képein…
12. A jó filmben a cselekmény másodlagos. Minden jó film – minden jó mű – végső soron ugyanarról szól.
13. A jó film izgalma nem a cselekmény izgalma, hanem a képeké és a gondolatoké. Az úgynevezett cselekményes filmek – Indiana Jones és társaik – roppant unalmasak: mindig ki lehet előre számítani, mi történik. Kevés izgalmasabb dolgot láttam, mint amikor Ozu sokáig egy idős házaspárt mutat, amikor Tarkovszkij kamerája percekig lassan közeledik egy ágyhoz; kevés erotikusabbat, mint amikor Bergman Personájában két nő beszélget. Ahogy az unalom és az izgalom szavakat közkeletűen mondogatjuk, alighanem egyszerűen téves szóhasználat. Az eredetiség soha nem unalmas, egy profi akciófilm pedig nem izgalmasabb egy mesteri módon elkészített cipőnél.
14. A jó film mindig meglep.
15. A jó filmen nem érződik semmiféle erőfeszítés; olyan természetes és könnyed, akár egy Mozart-szonáta. Azt sugallja: csak így lehet beszélni, ez a beszéd maga.
16. A jó film nem tartózkodik az esetlegességektől; azoktól csak a profi filmiparosok félnek. Az esetlegesség – lásd Godard – a lüktető élet jele.
17. A jó film rendezője életét és vérét adja a filmjébe. Minden beállításnak olyan felelősséggel kell készülnie, mintha az lenne az utolsó (Eizenstein).
18. A jó filmet sokszor végig lehet nézni: mindig új és új arcát fedezhetjük föl. A rossz filmet az első megtekintéskor tökéletesen kiismerjük.
19. Sokféle jó film van, miként sokféle rossz is. Minden új jó film romba dönti az eddig érvényesnek hitt szabályokat, s újabb tünékeny szabályok felállítását kényszeríti ki. Nincsenek szabályok.
20. Jó film az, amelynek vetítése után összenézünk, s azt mondjuk: ez jó volt. A jó film igazi története e pillanattal kezdődik, a rosszat úgy hagyjuk magunk mögött, akár a kiürült mozitermet.