A SÁRGA GOMB
Volt apámnak egy sátorozáskor használt kézi reflektora. Rajta nagybetűkkel, hogy halogén, meg további pár adat, ezek még komolyabbá tették a zseblámpák közt amúgy is komoly fényforrást. Billenős sárga gombját egy pöcök ki- vagy bekapcsolt állapotban rögzítette.
játéknak vette
Apám játéknak vette a lámpát. Mint a férfi, amikor végre van pénze arra, amire gyerekkorában vágyott. Kikapcsolni, bekapcsolni, féltve elővenni, aztán eltenni, gondoskodni a töltéséről (amikor zöld, mielőbb ki kell húzni, különben romlik az akku életideje!), tokot keríteni neki, aztán világítani vele, csillagot mutogatni meg a fák koronáját végigpásztázni, megvilágítani a nesz forrását (egy egér), vagy bizalommal nyugtázni a tábor esti csendjét. Mindebben fontosnak és ügyesnek lenni. Csupa játék egy férfinak.
Éjjeli őr voltam, és féltem. Féltem és vágytam is. Nem tudtam, hogy mitől és mire, de vágytam, és ugyanattól féltem is. Nem tudtam pontosan, mik ezek. Az éjszaka, az erdő sötétje, a lassan elmúló gyerekkorom és fiatalságom, meg a felnőttség, ami utána jön.
Ketten őrködtünk. A lámpákról beszélgettünk. Hogy kinek milyen, hosszú vagy rövid, mire képes, meddig bírja. A családokról beszélgettünk, hogy a szülők hülyék, de azért igazuk is van. Hogy nem kéne olyannak lenni, mint ők. Pedig felnéztünk rájuk. Az apáink erejét féltük és vágytuk. Mint amit el kell érni, aztán meg kell haladni. A lányokról is beszélgettünk, akik már érdekeltek, de még bosszantottak.
Atiék jövőre elköltöznek, ott kezdi az iskolát, de sokat jönnek majd, nyáron táborba is. Azt játssza, hogy a sötétben hirtelen elnémul, leguggol, én megijedek, azt hiszem, elveszítem, keresem, szólítom, egyedül hagy. Aztán persze ott van a lábamnál. Megtalálom, röhögünk.
kettős jelentés
Azon az éjszakán egyszerre van minden a bőröm alatt és a szívemen, a sötét, a hideg, a félelmek, a csillagok, a hold, a bagoly, a vágyak, a jövő, az erdő mélye, a magány, a sziklák, a fák, a társaság. Mindennek kettős jelentése van. Jelenti, ami ott, akkor éppen körbevesz, és ami az egész életünkre vonatkozik.
A kezemben ott a reflektor, a sárga gombbal előhívható és elnémítható fény, az erőm, ami van és nincs, apám. Belekapaszkodom a kapcsolóba és pásztázom a tábort, a neszeket, a sátrakat, mint a felnőttek. Valamit hallok, valamitől félek, és látni akarom. Egy farkas talán, a felnövés, egy új tanév, a saját erőm, ami lehetőség és felelősség, egy őz talán, a szerelem, a gyengeségem, a törékenységem. Vagy nem mozog semmi, csak a nincs, a magány, az egyedüllét. A szemébe akarok nézni. Félem, de várom, hogy lássam. Fel akarok nőni.
A lámpa fényénél az apám a gyerekkorát keresi, én meg a felnőttkort. A férfivágyat és a félelmet. Egyszerre vagyok ott, akkor, most és a jövőben.
Gyerek vagyok. Felnőtt vagyok. Apa vagyok. Kicsi vagyok. Félek. Unoka vagyok. Nagyapa vagyok. Férfi vagyok. Nagy vagyok. Bagoly vagyok. Daru vagyok. Erős vagyok. Harcos vagyok. Világítok. Egyedül vagyok. Szerelmes vagyok. Férfi vagyok.
A tejfakasztómról megyek hazafelé. A 91-es busznak sárga gombja van.