Balázsovics Mihály

[A FÁJDALOM…]

1997 április

[A FÁJDALOM…]

a fájdalom átépíti
az arcot
megnyúlt redői
akár a fjordok
tisztán kéken csurog
alá a fájdalom
színtelen szagtalan
s átlátszó
színültig kitöltött
árok
már-már személytelen
mint a világmindenséget
építő-összetartó
dresszúrázatlan
szent elemek istentelen
részei a vélt teremtőnek
személyre bontott
dekadencia
kielégülés és eleve
elvetélt vágy talán
Kafka érezhetett
ilyesmit néha
mikor bölcsen és
mindenkitől elhagyatva
a prágai óváros sikátoraiban
mint az emberiségért
aggódó stációit rótta
létből istenből
rég kiábrándultan

kép | pixabay.com