Bajtai András

(ESŐS ŐSZI)

2001 november

(ESŐS ŐSZI)
Szabó Péternek

amikor sétálsz hazafelé zsebre tett
kézzel, vigyázva, hogy csigaházra
ne lépj és bámulsz inkább lefolyóba,
pocsolyába, nem nézed végig,
ahogyan az ősz kirabolja a fákat,
és gondolsz mindenfélére,
hogy miért nem tudsz te is olyan
kitartó lenni, mint a jelzőtáblák,
miért nem állít meg téged
is valami, akár egy percre csak,
a buszmegállók helyett, és tudod,
mire hazaérsz, hiába nézel ki
az ablakon, már nem látod a Napot,
lekaparták az égről, akár egy
sorsjegyről, viszont láthatod,
ahogy a tej kávédban kavarog,
és várhatod, hogy eszedbe
jusson, amit elfelejtettél, mert
nem hívsz fel senkit telefonon,
úgysem tudnál nekik mit mondani,
és hiába a kávé, fázol, a radiátorra
teszed tenyered, megsimogatod,
mintha hűséges kutyád lenne,
s bár hallod kintről a kulcscsomó
zörgését, nem nyitsz ajtót,
mert tudod, csak az ősz az

kép | flickr.com