BÁDOGGALAMB
2001 október
Ereszcsatornán bádoggalamb, ahogy
Felszáll mozdulatlan: hasonlata nem múló
Térnek és időnek. A bádoggalamb szárnyán átvérzett
Kötés tanúsítja, hogy a valóság egyként
Érinti meg a szokott s a szokatlan dolgokat,
A felfogható elvegyül a felfoghatatlannal.
Éjjel esett. A bádoggalamb félálomig lassított
Mozdulattal hajol az ereszcsatornára,
Aprókat kortyol. Mindez a szem számára láthatatlan,
Csupán az útmenti fák testén fut át
Valami halvány borzongás: valami feszült várakozás
Előtte, valami nyugalommá szelídült vonaglás utána.
Valahogy így történik a szüntelen jóvátehetetlen – mondom,
Így történik a dolgok mögött és között, emberi
Antennák által foghatatlanul. Éjjel megintcsak
Esni fog – belegondolni is iszonyat –
S a bádoggalamb apró bordákkal merevített szárnya
Úgy issza magába az esőcseppeket, mint
Kövön szétfolyt vizet a felmosórongy.
S ha majd szárazabbra fordul az idő és „fokozódik”
A napbarnított celsius, a bádoggalamb
Testét átüti a forró veríték, mely vézna
Patakból folyammá terebélyesedve zúdul a felfoghatatlanba.
