BÁBJÁTÉK ÉLETNAGYSÁGBAN
1994 január
Nézd csak mintha emberek volnának
könnyes szemüket dörgölik olykor
máskor tréfa hányja-veti testük
foghatatlan látványt mutogatva
látszó fejek fölé bökdös ujjuk
szólítanak és nem válaszolnak
csak monológra programozottak
Illegtek bókoltok hajladoztok
színtereteken ti mintha lények
s évről évre óvárosok terén
frissen emelt negyedben hevernek
bomló testek romló hús édeskés
savanyú bűze csap orrotokba
de ti érzéketlen nyálkahártyák
zsinórokra járó szerkezetek
halló fülnek hallatlan zenére
örök-egy ritmusban kalimpáltok
renyhe idegdúcok merev izmok
fából vésett magas teremtőtök
süketnéma lét s a semmi közé
vont kötélen osztott szerepekből
titeket csupán a tűz menthet föl
s nevetek böngészi az utókor
kihalt nyelvű krónika lapjáról