Lenkei Júlia

,,AZUTÁN DOLGOZNÁNK SZÉPEN EGYÜTT”

1990 ősz

,,AZUTÁN DOLGOZNÁNK SZÉPEN EGYÜTT”

Szilárd Károlyné majdnem teljesen mozgásképtelen volt már, de szellemileg friss és tiszta. Ő ragaszkodott a személyes találkozáshoz, hogy megnézze magának, ki érdeklődik családjuk múltja iránt, s ha jónak látja, beavasson a legfájdalmasabb emlékekbe. Iszonyatos seb szakadt fel azon a délutánon, mert felszakította ez a hihetetlenül kemény asszony, aki ebben az állapotában is évekig küzdött az életéért.
magasra röpíti
Akkortájt Bauer Hilda emlékezéseit nyomoztam, Balázs Béla, született Bauer Herbert húgáét. Az emlékezések létezéséről a bátyja életét bemutató monográfia értesített, de ez idő tájt éppen lappangott valahol a kézirat. Minden levéltárat végigjártam, ahol a családról valamit megtudhattam, így akadtam a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában néhány dokumentumra, melyek adományozója a leltárkönyv alapján felderíthető volt. Az adományozó, Szilárd Károly matematikus ekkor már meghalt, felesége és gyermekei azonban éltek, és szívesen fogadtak, mikor megmondtam, milyen ügyben járok. Szilárd Károly húga, Szilárd Stefánia a harmadik Bauer-testvér, Ervin felesége volt. 1919 tavaszán házasodtak össze, miután Bauer Ervin magához tért abból a sokkból, mely imádott első felesége, Kaffka Margit halálával érte. Kaffka kívánsága volt, midőn végét érezte közeledni, hogy férje mielőbb házasodjék meg, s olyan asszonyt vegyen feleségül, aki legalább olyan magasra röpíti, mint ő. Bauer Ervin második feleséget is jól választott. Szilárd Stefánia maga is tudós — matematikus — volt, nemcsak két fiút szült neki, de tudományos elhivatottságában is támogatta. A nagy megrázkódtatás után boldog családi élet és nagy távlatú tudományos munkásság várt az eredetileg orvosi képesítésű, de egyre inkább a biológia elméleti kérdései iránt érdeklődő, az élet lényegét, mibenlétét kutató Bauer Ervinre.

Ám a század nem elégszik meg a szimpla tragédiákkal, az enyhülés átmeneti csupán. Világraszóló felfedezések ígérete és rengeteg meleg emberi érzelem semmisült meg azon az 1937-es éjszakán, melyet Szilárd Károlynénak a napsütéses óbudai délutánon fel kellett idéznie.

Egyetlen hatalmas épülettömbben laktak a Nyugat- és Közép-Európából érkezett értelmiségiek, akik a kommunizmust építeni jöttek a fiatal Szovjetunióba. Sokfelől vezetett az útjuk ebbe a leningrádi kolóniába, Baueréké Göttingenen, Prágán, Berlinen, majd Moszkván keresztül, ahol szép eredményeket és barátok-tanítványok- hívek seregét hagyták.

Azon az egyetlen éjszakán mindenkit elvittek. „Meg kell őrülni, meg kell őrülni” — hajtogatta újra meg újra Szilárd Károlyné, miközben egyre mélyebbre hatolt az emlék-bugyrokban. Nem kegyelmezett magának. Nem kegyelmezett hallgatójának. Végig kellett mondania. Azon az éjszakán mindenkit elvittek, akiben a zsarnok félelmének őrült logikája veszélyt szimatolt. A Moszkvában élő Szilárd Károly sem kerülhette el sorsát. De neki szerencséje volt. Mérnökként a börtönben is szükség volt tudására, így nemcsak fizikailag maradhatott életben, de az alkotó munka következtében lelkileg is, s a börtönből — groteszk jótéteménye a történelemnek — még családját is segíthette. A biológus és a matematikusnő azonban végleg eltűnt a Gulág süllyesztőjében. Bauer Ervin a lexikonok szerint 1942-ben halt meg. A legendák minden titokzatos gyilkosság esetében működésbe lépnek, az emberi szellem védekezik. Látták még 45-ben… látták még 46-ban… Ki tudja.

Mednyánszky László: Sebesült katona (wga.hu)

Mednyánszky László: Sebesült katona (wga.hu)

Az őrült mechanizmus alapos munkát végzett, nem hagyott elvarratlanul egyetlen szálat sem. Az árván maradt gyerekekről is gondoskodni kellett. Bauer Ervinék elsőszülött fia már túl nagy volt ahhoz, hogy a nevelőintézetben hajlandó legyen elveszíteni azonosságát. Volt is baja később német neve miatt. De a kisebbik gyerek valóban új személyazonosságot, új nevet kapott — máig azon él —, s már felnőtt fejjel, halvány emléktöredékek és nevelőintézeti felvételi naplók alapján kezdett nyomozni származása után.
a háború után
„Meg kell őrülni, meg kell őrülni”. Amikor Szilárd Károly a háború után hazatért családjához, fanatikus erőfeszítéssel kezdte keresni húga gyerekeit. Még így is reményekkel és tévedésekkel, félresiklásokkal teli másfél évtizednek kellett eltelnie, mire — már hazatelepülésük után — az összes egymást kétségbeesve kereső törekvés összeért.

Bauer Ervin tudományos munkásságát ezekben a hónapokban sokfelé felidézik. Monográfusa szerint mai kifejezéssel biofizikusnak, biokémikusnak neveznénk. Kutatásainak kiindulópontja szerint a biológia a szervezett élő anyag mozgástörvényeinek tudománya. Bauer a sejtélettantól az anyagcserefolyamatokon keresztül a szaporodás problémáiig minden speciális vizsgálatsorozatában a biológia alapkérdéseire kereste a feleletet. A sejtek, molekulák kémiai-fizikai mikrofolyamatai tükrében azt vizsgálta: miben áll az élet lényege, mi különbözteti meg az élő anyagot az élettelentől, milyen fizikai-kémiai törvények szerint működnek az élő rendszerek. Nagy kaliberű, saját tudományágában új látásmódot bevezető, kitartó alkotói életút szakadt félbe 1937 ama nyárvégi éjszakáján.

A Liget folyóiratnak, amely az irodalom és az ökológia fogalmát írta címoldalára, két jó oka is van arra, hogy megemlékezzék Bauer Ervinről, születésének századik évfordulóján. A Kaffka Margit mellett eltöltött négy év mindkét fél számára gazdag volt. A zaklatott, sokféle tehetség és sokféle kapcsolat között hányódó ifjúból a tíz évvel idősebb asszony formált kiegyensúlyozott, nyugodt férfit, az ő aktív, önálló lényének hatására vált a bevonuláskor gyorsítva diplomázott ifjú orvosból a harctéri kórboncnoki munka során az alkotásra koncentráló tudós. De Kaffka Margit munkásságának is újabb felvirágzását hozta ez a szerelem. (Elég, ha csak a Két nyár, az Állomások vagy a Hangyaboly című regényekre, az egyik levélben is említett gyerekkönyvre vagy ebben az időben született verseire gondolunk.) Egymásra találásuk után hamarosan kitört a világháború. Bauer Ervin megkapja a katonai behívót, ekkor szánja el magát Kaffka a házasságra, melyet addig elhárított. „Drága Hildám, nem is igaz, hogy nehéz volt rábeszélni a házasságra és hogy ’caplizok’ — írja Bauer évődő panaszkodására reagálva sógornőjének —, a mostani viszonyok között egész másképp gondolkozom és direkt óhajtom a házasságot Ervinemmel. Különben is te tudod, mi volt a fő okom: ha 10 évvel fiatalabb vagyok, már rég a nyakába varrtam volna magam Ervin uramnak”.

Ezután négy olyan év következik, melynél zaklatottabbat és magánboldogságra alkalmatlanabbat keresve sem találhatni. De a két ember harmóniájánál tökéletesebbet se nagyon. „Mindketten általában is nagyon jól és megnyugtatóan hatunk egymásra — írja Bauer Ervin Hildának —, ami mindkettőnknek igen nagy isten áldása ebben az időben.” Pedig folyamatos elválásokkal, távollétekkel, s az együttlét idején szűkös körülményekkel, nélkülözésekkel terhes ez a korszak.

Mivel az emlékező feladata egyszersmind a figyelemfelhívás, mielőtt az olvasó elé bocsátanám az első világháború idején írt levelekből készült válogatásomat, hadd utaljam az érdeklődőt, ha Bauer Ervin szakmai életútjára kíváncsi, mindenekelőtt nagy művéhez, az Elméleti biológia című kötethez (Akadémia, 1967), majd Borisz Petrovics Tokin monográfiájához (Az elméleti biológia és Bauer Ervin munkássága, Akadémia, 1965), irodalmi vonatkozásban pedig Rolla Margit Kaffka-életrajzához (Út a révig, az MTA Könyvtárának közleményei 12/87, Budapest, 1983) és Bauer Hilda emlékiratához (Lukács Archívum és Könyvtár kiadása, Budapest, 1985). Az alábbi levelek sokszorosát őrzi az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára; gyakran naponta több levél-kártya-távirat követte egymást. Bauer Ervin először a fronton volt, majd megsebesülvén Kassán került kórházba. Kaffka ekkor nyugdíjaztatta magát tanári állásából, s utánament. Bauert gyógyulása után Temesvárra helyezték a helyőrségi kórházba kórboncnoknak. Ettől kezdve Kaffka Margit is legtöbbet Temesvárt tartózkodott, de gyakran kellett Pestre utaznia, néha hosszabb időre is. Ezekben az időszakokban íródtak a levelek. A válogatással igyekeztem a folyamatosságot érzékeltetni, különös figyelemmel arra, hogy a sok intim vonatkozáson s az élet mindennapi apró-cseprő ügyein túl azért az olvasó láthassa Bauer Ervin kutatói munkásságának kezdeteit, és a levelekben említett olvasmányokon keresztül a házaspár eszmei-irodalmi tájékozódásának irányát is. Igyekeztem, hogy ne sikkadjon el a levelek fájdalmasan frappáns humora sem: jellemző, milyen természetességgel váltják egymást időnként a fennkölt szellemi témák és a nyomorúságos körülményekből fakadó hétköznapi intéznivalókról szóló beszámolók.

Az utolsó — októberi — levél, amelyben Bauer Ervin tudakolja:,,Mi van a spanyollal, csökken már tényleg Pesten a járvány”, szorongatóan idézi számunkra a tényt, hogy december 1-én Kaffka Margit meghalt, s kisfia, Laci is áldozata lett a járványnak.

Mednyánszky László: Vízparti táj (wikimedia.org)

Mednyánszky László: Vízparti táj (wikimedia.org)

Bauer Ervin levelei Kaffka Margithoz

Temesvár, 30. XI. 1915.

Édes feleségem, Margitom, egyetlenem!

Most jöttem haza egyenesen a kórházból (lehet 1/2 7). Itt már be volt fűtve, és én mindjárt feltettem egy kis vizet teának, de nem leltem teát, hát nem iszom, nincs kedvem egyedül (nélküled) kimenni, pláne vásárolni. Úgyis vásároltam most hazajövet már 25 borítékot, hogy legyen a leveleknek, amiket írok neked és 5 pakli gyufát. Reggel, amikor még aludtam, az asszony bejutott, 1/2 7 kor felkeltett, 1/2 8 ra áthozta a kávét, én már fel voltam öltözködve, és így jó melegen ihattam. (Bizony, ha te nem vagy itt, még az alvás sem esik olyan jól.) Azután elmentem a kórházba, onnan 1 után jöttem haza, és így egyenesen az ebédhez szaladtam, azt bekaptam, azután átjöttem és úgy köpenyegestől, kardostól ledűltem a dívánra, 1/2 3 után átmentem a közeli kávéházba, egy kapucinert megittam és mentem a kórházba, onnan most jövök haza. Most írok neked azután majd dolgozgatok, illetve olvasgatok, mint tegnap, amíg el nem álmosodom végképp, tegnap még az ágyban is olvastam az új könyvet, amit itt vettünk, egy jó darabig. — Édes Tukum, tőled még nem jött semmi. Szóval nem sürgönyöztél — pedig kellett volna, mert aki feleség az urát szereti, az sürgönyöz neki mindig utazás után, hogy milyen volt az út és hogyan érkezett meg!

Holnap 1/2 10 kor Kassagang lesz a kórházban, vagyis megkapjuk a fizetésünket. Kíváncsi vagyok, mennyit fogok kapni – számításom szerint:

fizetés 140 kor.
feldzulage 155 kor
novemberi maradv. 72 kor
––––––––––––––––––––
367
várostól lakásra 30
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
397 kor

Majd meglátjuk, igaz-e? Vajon te most mit csinálsz és hol vagy? Azért édes angyalom, társam, tényleg nagyon sokat fejlődöm én temelletted. Például ha azelőtt így bejöttem volna egy hónapos szobába és nem lett volna semmi itthon, tea meg miegyéb, én bizonyára kaptam volna magam és később vagy előbb lementem volna egy kávéházba, még ha nem is lettem volna éhes. Most nem is gondolok rá, illetve ha rágondolok, elmegy a kedvem, és inkább jön íráshoz, dolgozáshoz, olvasáshoz. Mennyi időt nyer így az ember. Igaz, hogy ez nagy részben azért is van, mert szeretlek és szomorú vagyok, hogy nem vagy itt. De azonkívül is Tény, hogy veled és a szerelmünk által gyorsabban fejlődöm, mint egyedül fejlődtem volna, és fejlődni mindig lehet és mindig kell.
meg kell keresni a zálogcédulákat
Holnap délután sürgönyileg küldök neked pénzt: 100 koronát — ami nem kell, azt majd visszahozod. Én meg kiváltom a gyűrűket, csak majd meg kell keresni a zálogcédulákat és a zálogházat, remélem, nem vitted magaddal a cédulákat. Azután majd, ha hozzájutok, elmegyek fürödni is. Te most fürödhetsz akármikor — jó az? Most bejött az asszony ágyazni, és én kértem tőle egy kávét — azt mondja, hogy fog mindjárt hozni — az azért nagyon jó lesz, Tuku. Szeretsz??! — Lacit[1] már meglátogattad? Hogy van a fiú? Tud-e még magyarul a sok német szótól? Mondd meg neki, hogy Ervin bácsi üdvözli, és mondja meg az édesanyjának, hogy vigyázzon magára és ne strapálja le magát nagyon. —

A vonatnál ott volt-e Hilda vagy Oszkár[2] a kulccsal? Különben mi van a másik kulccsal? Azt otthon hagytuk, vagy Fehérnél vagy hol van? Milyen levelek voltak a levélszekrényben? Szóval édes angyalom, írj meg minden apróságot. Iszonyúan vágyódom veled békeidőben a lakásunkban lakni, akkor tökéletesen boldogok leszünk ugye. De így is jó. A körülményekhez képest iszonyú jó. —

Az összes ismerősöket persze üdvözlöm melegen, azt már te jobban tudod Tuku — Margitom.

De jó neked írni, kis fiam. Ha te véletlenül egy kis időre nem lehetsz velem, el sem is tudok más életmódot elképzelni, mint dolgozni egész nap és — élni intenzíven az életet: írni neked. Ez teljesen egyértelmű nekem egész komolyan. Véletlenül te is így mondtad, hogy munkából hazajövet írjak neked. De azt hiszem, ez olyan törvényszerű következménye az én lényemnek, hogy nem is lehetne másképp vagy legalábbis iszonyúan kibillentene az egyensúlyomból és nagyon elrontaná az életemet. Tuku, ha még egyszer valami olyat mondasz, hogy elválni — vagy ehhez csak a legtávolabbról is hasonlót, iszonyúan megverlek. Hiszed? És akkor mi lesz? (,,Vejt Margitka?”) — Na most mindjárt kapok kávét, és akkor dolgozok. Írj minél többet és minél hamarabb. Mindent. Mi van a nyugdíjazással, stb.? — Végtelenül szeret, te egyetlen komoly ezen a világon, imád, te igazi társa életemnek, te szerelmem, — és nagyon búsul utánad a te urad, szerelmesed, társad

Ervined

/1916. dec. 25]

Mednyánszky László: Őszi tájkép (wga.hu)

Mednyánszky László: Őszi tájkép (wga.hu)

Édes, egyetlen Margitkám,

a mai nap is elég jól telt el és éppúgy, mint a tegnapi: délelőtt a kórházban, azután itthon megebédeltem, megint a Pavlisán hozta az ebédet ugyanabból a vendéglőből, 2k 70 fill. volt és nagyon jó, vacsorára is annyi maradt, hogy meg sem is tudtam enni. Ebéd után lealukáltam, aztán egy kapucinerre és a Simplicissimus stb. elolvasására elmentem a belvárosi kávéházba, onnan a kórházba, ott dolgoztam hatig, aztán hazajöttem, itthon befűtöttem és olvastam: Babits: A literátor című játékát a Nyugatban, és befejeztem a Helén fiacskáit is. Közben nagyszerűen megkávéztam kétszer is.
egészen jól fogunk állni
Most már kilenc óra van, még talán egy kis szakot fogok elolvasni, és azután lefekszem. A törvényszéki boncolásért, melyre 35 koronát számítottunk és melyet már kölcsön is vettem, mint tudod, utazásunk előtt Iszákovitytól, nem 35, hanem 57 koronát fogok, azt hiszem, holnap kapni, ez is 22 korona nyereség, ha még az oltások is beválnak, megint egészen jól fogunk állni. Zeiss csak január végén küldheti a mikroszkópot, azt már írtam tegnap. Ne felejtsd el, drága Margitkám, azt a könyvet elhozni Pfeifertől.

Édes, egyetlen, aranyos, szerelmes Margitkám, hogy vagy, mit csinálsz, Laci, remélem, jól van, és így legalább nem hiába vagy nélkülem fenn. Jó-e emberek közt lenni? Mit csinálsz egész nap? Szóval írjál. Igaz, azt mondta a háziasszony, hogy ma délelőtt itt volt a postás egy ajánlott levéllel, de nem akarta átadni nekik, és megint holnap délelőtt fogja elhozni, talán tőled van, mert azt mondta a háziasszony, hogy Pestről van a levél. Iszonyúan bosszant. Remélem, semmi baj sincs? Isten ments.

Édes, egyetlen Margitkám, mindig csak azt tudom írni, hogy nagyon-nagyon szeretlek, mindig a te színed előtt járok. Ezer milliószor ölel, csókol imádó urad

Ervined

Hildát, Oszkárt ölelem.

Oszkár dohányát nagyban élvezem, szivarjával megvárlak, hogy teljes legyen az élvezet.

  1. szept. 4. este 6-kor

Drága, egyetlen Margitkám, mindenem!

Most jöttem a kórházból, és miután meggyújtottam a kávém alatt a spirituszt, mit tehetnék egyebet, jobbat, mint hogy neked írok. Igaz-e?! Hát a menázst elhozták máma, és ki is fizettem, mert összesen 19,50 k-ba került, a szalonnát a háziasszonynak átadtam, azért visszajárt 7,60 k. Az ebédet, 1 1/2 adagot már bejelentettem tegnap, de ma mégis úgy látom, legalább két adagot küldtek, de beszéltem a főhadnaggyal, aki ezeket az ügyeket intézi, és azt mondta, hogy azért a mai napért is csak 1 1/2 adagot fizetek, mert bejelentettem, a pénzt holnap vagy holnapután vissza fogom kapni, 6,40 k: a születésnapi ebéd díjának a levonásával, Még 10 koronát is kapok egy vizeletvizsgálatért, mint tegnap már írtam, így hát anyagilag nagyszerűen megvolnék. Ezek volnának a gazdasági ügyek, hogy lássad, hogy én törődöm azért az ,,élettel”. Egyébként a kórházon kívül csak levélírással, franciaolvasással és kávézással foglalkozom; csakhogy sajnos a kávé, amit főztél, az a mai napra elég csak, mert annak csak egy negyede volt folyékony kávé, a többi zacc; majd megpróbálok holnap újat csinálni, igaz, hogy nincs sok kedvem hozzá, főleg a pörkölés miatt, de majd Jánossal megpörköltetem; jó?

A macskáim nagyszerűen tűrik az injekciókat; csak a húgysavval voltam majdnem megakadva, mire eszembe jutott, hogy van énnekem eltévé egy boncolásról egy majdnem öklömnyi hólyagkő, amiben sok a húgysav, ma már le is választottam belőle egy kis mennyiséget; így hát ezzel sincs baj, és ha minden jól megy, ebben a hónapban ezzel a sorozattal kész is leszek, aminek nagyon fogok örülni, pláne, ha jó eredménnyel. Ha toluidinkéket tudnál kapni, az nagyon jó volna, de ha nem, az sem lesz nagy akadály.
semmit sem tudok rólad
Hát édesem, egyetlen Margitkám, mi van a te ügyeiddel? Nagyon kíváncsi vagyok, mit sikerül a gyermekkönyvvel[3] csinálnod. Még eddig nem kaptam ám csak azt az egy sürgönyt tegnap este; így tulajdonképpen semmit sem tudok rólad, hogy mit csinálsz.

Ezt a levelet csak holnap reggel adhatom már fel, mert sem boríték, sem bélyeg nincs itthon, és nincs is, aki elvigye, de holnap megy ám azért még egy másik is!

Te édes, egyetlen társam, szerelmes, feleségem, Margitom! Jó lesz majd decemberben együtt felmenni és ott tölteni két hetet; majd csinálunk egy szép szilveszter estét. Az azutáni szilveszter már béke lesz, azt ott tölthetjük, ahol akarjuk, igaz-e?

Hát édes Tuskókám, Margitkám, szerelmem, nagyon nagyon szeretlek és várlak vissza erre a ronda Temesvárra, mivelhogy én ide vagyok internálva.

A viszontlátásig ölel, csókol ezerszer nagyon nagyon szerető urad, szerelmesed

Ervined

lenkei4_0124

Mednyánszky László: Lövészárokban (három katona), 1914–1918 (nol.hu)

[1918. ápr. 15. ] Hétfőn este 6 órakor

Drága, egyetlen mindenségem, Margitkám!

Most jöttem haza a kórházból, és írok neked mindjárt kávé mellett. Ma nem történt semmi újság, csak legfeljebb, hogy holnap én leszek inspekciós, ami elég szomorú, de legalább nem akkor van, mikor te érkezel. Édes, egyetlen Margitkám, szomorú itt nagyon nélküled; dolgozni sem igen tudok, az idea sok, de a keresztülvitel elkedvetlenítően nehéz akadályokba ütközik, de azért fogok dolgozni majd ha te itt leszel és írod a regényedet. Most egyelőre kapkodás az egész munka, amit végzek; de majd rendbe jön, csak nyugtalan és türelmetlen vagyok, tudod olyan ,,hétfőt” kellene csinálni a laboratóriumban, és ahhoz mindig nyugalom és energia kell. Na de majd meglesz az is. Különben egész biztos, hogy rendbe jön a dolog, mert már rájöttem a fő hibámra, ti. nagyon kapkodva dolgozom és többfélét egyszerre, amit ilyen rendezetlen laboratóriumi viszonyok mellett nem szabad. Nem szabad olyan türelmetlennek lenni! De ezt is a háború okozta, az ember be akarja hozni a mulasztásokat, pedig amit a háború elrontott, azt már nem lehet helyrepótolni! Na de édes, egyetlen Margitom, beszéljünk már arról, hogy mi van a Laci-üggyel, szentül meg voltam győződve, hogy ma kapok egy sürgönyt, hogy mi volt tegnap, ott volt-e Laci vagy sem, mert tudod, drága, annyi Nick Cartert beszéltél itt, hogy már magam is kezdtem, józan meggondolásom dacára, aggódni, nem annyira ugyan a jövő felől, mert az ilyen dolgok mindig rendbe jönnek, és nem szoktak olyan tragikusan végződni, hanem inkább temiattad, hogy nagyon felizgatod magad, és rossz napjaid lesznek Pesten, nagyon-nagyon várok már legalább egy rövid értesítést, hogy ott volt-e a Laci vagy nem? Legalább ennyit. Még csak az első sürgönyödet kaptam, semmi mást. Én holnap megint feladok egy sürgönyt, meg ezt a levelet. Tőlem megy mindennap egy levél és minden másodnap egy sürgöny. A háziasszony ma megszólított a folyosón, hogy mikor jössz vissza, mert ő szerdán felmegy Pestre, és meg akar látogatni, hogy esetleg segíthet neked, és együtt jöjjön vissza veled. Mondtam neki, hogy majd megadom a címet. Hátha segíthet valamit tényleg. Drága egyetlenem, most lemegyek a Lloydba, cigarettát is akarok venni a főpincértől, egy-két napig onnan kell vennem, mert kifogyott a dohányom, de Schlechter káplár ígérte, hogy majd szerez dohányt. Ha visszajövök, kilencnél tovább nem maradok, akkor még folytatom, addig is mindig rád gondol, utánad búsul a te szerelmes társad, urad, barátod

Erwined

Édes mindenkém, iszonyúan imádlak!

l/9kor

Édes, drága, egyetlen Tuntyés, Margitkám! Már fél 9-kor visszavagyok a kávéházból, ahol Róth dr-ral egy sakkpartit játszottam, és Horváth főhadnagynak a magyar egyetemet szidtam, valamint elolvastam a leglehetetlenebb zuglapokat mint pl.: „Südungarische Reform” és „Huszadik Század” stb. Mindezt pedig csak azért, hogy éppen folyton ne üljek a szobában, így legalább mégis járok egy kicsit közben. — Holnap reggel elhozatom a menázst, mert azért én nem feledkezem ám meg a gazdálkodásról sem, igaz? Holnap délután különben majd elmegyek fürödni is. Ma reggel megkaptam a fizetést: 258 koronát kaptam kézhez.
még hírt sem kapok tőled
Édes, egyetlen Mindenségem, egyetlen, Drága Margitom, csak az a nagyon szomorú, hogy még hírt sem kapok tőled. Én itt csak írok neked a levegőbe, és azt sem tudom biztosan, megkapod-e?!

Megyek, megmelegítem a vacsorát, és azután még szakozok egy ideig, aztán lefekszem aludni. Holnap a kórházban kell aludnom, mert sajnos, inspekciós vagyok, az egy borzasztó rossz dolog, nem tudom, a többi doktor is úgy van-e vele, de én direkt borzadok tőle.

Hát édes, egyetlen mindenségem, Margitkám! Gyere mielőbb haza; igaz, mi van a fogaddal? Voltál fogorvosnál! Semmit nem tudok rólad, ez a legrosszabb. Kérek sürgönyt és írass levelezőlapot az ismerősökkel. Hogy a Pesti Naplónál már voltál, azt a tegnapi lapból látom, mert már hirdetve van, jövő vasárnapra a novellád[4].

Édes egyetlen Mindenségem, szeress nagyon és ne hagyj nagyon soká magamra, és írass gyakrabban kártyát, iszonyúan szeret és imád, mindig rád gondol és nagyon búsul utánad a te szerelmes

Erwined

lenkei5_0124

Mednyánszky László: Táborozás (viragjuditgaleria.hu)

[1918 nyara] Kedd este az inspekciós szobában

Drága, édes, egyetlen mindenségem, Tusukám, ma inspekciós vagyok, és itt írok a kórházban. Nagyban olvasom Karamasoffot. Péterfi[5] levele végre megjött, és írja benne, hogy ő szeptember 1-ig Pesten van, és nagyon szeretné, ha személyesen találkozhatnánk. A munkámhoz, melyet „értékes és úttörő”-nek ír, sokszor szívből gratulált. Az egyetemi tanács őt jelölte első helyen, és augusztus végéig lesz meg az ő kinevezése, az én felmentési akcióm szeptemberben indulna meg. Azt szeretném neki holnap írni, hogy jövő vasárnap meglátogatom, ha te addig ott maradnál, és akkor én felszöknék megint. Némileg aggódik a sok leendő intézeti munka [miatt] és sajnálja, hogy engem erre leköt stb., majd eloszlatom az aggodalmait. Drága, édes, egyetlen Mindenségem, Tusukám, tegnap ment expresszlevél, holnap küldök sürgönyt, tudnom kell, hogy meddig számítasz ott maradni, feljöjjek-e vasárnapra stb. Ma délben ebéd után benyitok a szobába, és a hintaszékben egy kislány olvas a háziasszonyéktól, persze rögtön szó nélkül kiosont, és közben visszatett egy könyvet a polcra, szóval egy mikönyvünket olvasta, neki nem is szóltam egy szót se, de a háziasszonynak megmondtam, hogy ezt többé ne engedje senkinek. Csak azért írom, hogy mindent megírjak. Ma inspekció előtt voltam egy órára uszodában is. Egyébként főleg Karamasoffot olvasom; veled majd olvassuk Schopenhauert. Jó? Te egyetlen, drága mindenségem, örömem te! Örül az ember szíve, ha rád néz! Drága egyetlenem te, Temesvár egyébként éppolyan ronda, mint volt, de remélem most már, hogy csak három hónapig vagy négyig fog már tartani ez a kínszenvedés. Te drága, imádott szentem, szerelmem, feleségem, mindenem, írjál vagy sürgönyözzél, telefonálni volna a legjobb, sőt kellene is, na most hívnak megint, a fenébe! Te egyetlen mindenségem, holnap sürgönyzök is, a csomagok holnap mennek, mert Schlechter holnap rukkol be, és ő erős és ügyes ember, de holnap abszolút biztosan, ma csak azért nem adtam fel, mert tudtam, hogy holnap könnyebb lesz. Drága egyetlen mindenségem, most nem is írok többet, mert autóval kell mennem egy kórházba, itt a városba csak; de iszonyúan szeretlek és imádlak és te vagy mindenem! Érted! Őrülten tele vagyok veled, imádottam, te, a te színed előtt borulok mindig, te feleségem, örömem, szerelmem, barátom, mindenem!

Ezer csók

Erwin

[1918.] Okt. 3. csütörtök

Drága, egyetlen, szerelmes Mindenem, Margitkám!
a spanyolnátha idejében
Itt ülök az inspekciós szobában és tartom az éjjeli inspekciót, ez a legsivárabb foglalkozás az összesek között. Egy éjjelt itt eltölteni és epilepsziásokat meg egyéb betegeket nézni, ezekben a rossz, kietlen, csúnya, piszkos, poloskás szobákban, ahonnan hermetice ki van zárva minden szellemi vagy csak ahhoz hasonló élet. De hát szerencsére az ember mégis tudja, hogy reggel 7-kor mehet ki, és itthagyhatja megint egy kis időre őket. 11—12-ig írok neked, olvasok, azután majd eltelik már a többi is. — Drága Mindenségem, hogy el ne felejtsem, küldjél pénzt okvetlen, mert valószínűleg fogok venni több fát, hogy legyen, már nagyon hűvösek a napok, és nem lesz mivel fűteni; a háziasszony mondta, hogy ő ismer fakereskedőt és megtudja, hogy mikor van neki, akkor veszek télire, ha lesz fám, akkor azután már fürödhetek is gyakran. Édes, egyetlen mindenségem, örömem, szerelmem, neked már biztosan kell fűteni abban a lakásban. Nem nagyon nagy munka? Csak fűtsél azért mégis rendszeresen és jól, nehogy fázóskodj! Pláne most a spanyolnátha idejében! — Drága mindenségem, holnap kihozatom a menázst, és mindjárt el is pakolom, és feladatom neked is meg Lacinak is a részt, ahogy mondtad, de szalonnát nem lehet kapni, úgyhogy az nem lesz a Laci pakkjában, a többi igen. — Édes mindenségem Margitkám, eddig még csak az első sürgönyödet kaptam meg, hogy megérkeztél, de semmi egyebet, igaz hogy csak kedden mentél el, de azért jó volna már egy kis levél!! — Az nagyon jó ám! Pláne mikor az ember inspekciós, aztán legalább olvasgatná! Na majd fog jönni már nemsokára!

Édes, egyetlen, szerelmes Mindenségem, Margitkám! Most mindjárt hozzák a vacsorámat a menázsból. Csak ne nagyon zaklatnának egyébként. — Drága mindenségem, Margitkám, Margitom! Szép volna most a lakásunkban ülni tea mellett és fűtött kályhával. Azután dolgoznánk szépen együtt, te a gépen, én az íróasztalon! Mi?! — De látom, már abba kell hagynom, már nem is tudom, mit írok, folyton jönnek valamivel. A fene ott enné meg ezt az inspekciót. — Te egyetlen vigaszom, drága mindenségem, Margitom, Margitkám! Hát holnap küldök csomagokat a családomnak, neked is meg a Lacinak is. Holnaputánhoz egy hétre pedig okvetlen megyek fel. — Mikorra várják Pesten a békét? Nyárra meglesz? Vagy még karácsonyra? Mindenesetre már nem fog egy évig tartani, és akkor azután nagyszerűen és boldogan fogunk élni együtt ketten, akármi lesz! Hát édes, egyetlen mindenségem, Margitom, holnap írok megint! Iszonyúan imádlak és egészen mindenestől, testestől, lelkestől, minden gondolatommal a tied vagyok és szeretlek urad

Erwined

lenkei6_0124

Mednyánszky László: Vonuló trén (viragjuditgaleria.hu)

[1918.] Okt. 6. este

Drága, egyetlen Mindenségem, Margitom,

itt ülök a Lloydban még vacsora előtt, uzsonnázom és lesem az újságot; a 300 kor.-át megkaptam, drága, és nagyon köszönöm, a festőtől is elhoztam a holmidat, csak azt a szövetet nem, amit most legutoljára küldtél oda a Löbl Szerén kisasszonnyal, de azt mondták a boltban, hogy az is kész van, nem tudom, hagytál-e rá pénzt, vagy váltsam én ki és vigyem fel a Löblékhez? Drága, egyetlen mindenségem, szerelmem, itt nagyon sivár az élet, és most állandó békevárásokban vagyok, ezért és mert szeretnélek már látni, alig várom a napok teltét, mához egy hétre ilyenkor már közeledem feléd, az én éltetőm felé, az én mindenségem, Margitkám felé. — Drága, a cipővel pillanatnyilag meg vagyok akadva, mert lyukas a talpa, van ugyan most megint egy új talpam, de nem tudok mit hordani addig, majd megtalpaltatom azt, ami fenn van. Csupa adminisztráció vagyok már én is. De téged így is és mindig mindenképp imádlak

Erwined

[1918.] 25. X. péntek, este 7 óra után inspekciós szobában

Drága, egyetlen Mindenségem, Margitkám, Szerelmetes társam!
csacsi rémképek
Ebben a sivár inspekciós szobában, ahol már három éve tartok inspekciót, és ahonnan már sok vágyódó levelet is írtam neked. Borzasztó lélekölő valami az a katonaság. Civil kórházakban is tartanak, békében is inspekciót az orvosok, de az valami egészen más dolog. Na de ne is beszéljünk erről, vége lesz ennek is nemsokára. Ma alighogy elküldtem de. a levelet neked, kaptam az első leveledet, amit írtál, mikor még nem kaptad a sürgönyömet, és amelyikben az a szörnyű álom van elmondva. Drága, egyetlen Mindenségem! Hogyan verjem már ki ezeket a szörnyűséges és csacsi rémképeidet a fejedből (igaz, hogy én is szoktam néha ilyeneket álmodni). Drága mindenségem, ha tudnád, hogy mennyire hozzád vagyok nőve mindenképpen, és milyen nagy és egyetlen kincsem vagy ezen az egész ronda világon, akkor biztosan még álmodban sem jutna eszedbe ilyen. Na de gyere csak le, majd megverlek! Drága mindenségem, ma végre már metszettem a mikrotommal, nagyszerűen metsz! Iszonyú hálás vagyok érte neked; köszönöm, te drága!! — Ma különben kaptam Lacitól is egy levelet, úgy látszik, már néhány napja hányódott valahol. Itt küldöm mutatóba. Majd felelek neki. — Édes, egyetlen Mindenségem, Margitkám! Mi van a spanyollal, csökken már tényleg Pesten a járvány, és főleg te vigyázol-e magadra és egészséges vagy-e? Csak nagyon vigyázz, drága mindenem! Itt Temesváron is van spanyol, de nem is tudom, hogy milyen arányban, a doktorok közül tegnapelőtt betegedett meg egy: Gábor, de máma már jól van, szóval könnyű eset volt. Különben mint az újságokból biztos te is olvastad, már felfedezték a kórokozóját, és aki felfedezte, Nicolle, az egy nagyon kiváló és megbízható bakteriológus, úgyhogy az biztos nem svindli, amit az csinál. — Drága egyetlenkém, csak vigyázz magadra mindenképpen spanyoltól is meg villamostól is, meg mindentől, és főleg engem nagyon szeress, mert én abból és attól élek, ha te engem szeretsz! — Hát, drága, mi van a politikával, mi lesz, mit mondanak a pesti „tájékozott és miniszterjelölt” ismerősök? Vagy te nem érdeklődől most a politika iránt, csak dolgozol? Én kezdek most megint kevésbé érdeklődni, mert nagyon benne vagyok a dologban, főleg a laboratóriumban, mert nagyon türelmetlen vagyok, félek, hogy még a különböző rumlik előtt nem fogom befejezni tudni ezt a munkát, amit most elkezdtem, és azt hiszem, a türelmetlenségemmel fogom elrontani és elhúzni a dolgot. De majd igyekszem vigyázni! Most is elolvasom persze az összes lapokat, de főleg azért, hogy lássam, hogy csináljam-e a munkát tovább vagy nem. — Drága, szerelmes Margitkám! Mindenem! Csak már egyszer nálad lehetnék otthon Pesten végleg! Ez a legfőbb vágyam! Munka, elhelyezkedés, minden azután jönne, és biztosan egész jól jönne, ha egyszer veled lehetnék végleg otthon! Hiába, már fáradt vagyok ettől a sok háborús, katonás, temesváros, különlevéses élettől; 2 évvel ezelőtt még biztosan meg tudtam volna csinálni ezt a munkát 3 hét alatt, most már nem tudom, meglesz 6 hét alatt. Igaz, hogy gátol az is, hogy közben a biológia motoz a fejemben. De ez is a háború és Temesvár átka, gyűltek az ideák és egyszerre akarnak feldolgozódni! Na de nem baj, menni fog! Most dolgozom azért nagyon! Hiszen még csak 5 napot vagyok itt, ezt mindig elfelejtem! Csak még egyszer megcsinálhatnók a mi nagy hétfőnket Pesten a lakásunkban békében!! Drága mindenségem! Az azután egy nagyszerű nagy hétfő lesz! Édes, egyetlen Mindenségem! Imádottam! Margitkám te! Kíváncsi vagyok, a vajat megkapod-e és milyen állapotban? Írd meg mindjárt. — Igaz, drága, arra a könyvre, ami a Varjasnál van, nagy szükségem volna, kérd el tőle, és ha lehet, hozd magaddal, a címe Than: Az elméleti chemia újabb haladásai. — Aztán ha beszélsz Stellával, akkor mondd meg neki, hogy Péterfi levelét nem kaptam meg, így hát nem is válaszolhatok rá, nehogy azt higgyjék, hogy megkaptam és nem felelek. Vagyis higgyjék? Ne higgyjék! Hát szóval, ha éppen eszedbe jut, említsd meg. — Drága! Kíváncsi vagyok már arra a két rajzra is, amit vettél a Kain helyébe. Fel is van már téve? De jó lenne már abban a lakásban élni, de úgy, ahogy rendes emberek élnek otthon, együtt, mennek a hivatalba, aztán együtt lefekszenek, mindennap együtt reggeliznek; este együtt diskurálnak, szeretik egymást, vagy mennek valahová és hazajönnek, megteáznak stb. stb. aztán dolgoznak, aztán keresnek valamit a háznál, valami ennivalót, és mindig-mindig szeretik egymást és örülnek egymásnak!! Jaj, drága mindenségem, én már minden levelemben csak erre lyukadok ki mindig, mert csak ezt az egyet szeretném már elérni, nálad végleg otthon lenni! — Hát addig is dolgozom itt és szeretlek téged! Eljön még a mi időnk! Remélem, nemsokára! — Drága, egyetlen Margitkám, boldogítóm, szerelmem! Mindenem! Addig is tartsunk össze, szeressük egymást és dolgozzunk! Én véghetetlenül és iszonyúan imádlak, és iszonyúan hálás vagyok neked, hogy csak rám is nézel, és szeretlek, szeretlek, szeretlek!! És ezer milliószor ölellek és csókollak urad

Erwined

[1] Fröhlich László, Kaffka Margit kisfia
[2] Bauer Ervin húga, Bauer Hilda és férje, Schilling Oszkár
[3] Kaffka Margit Kis emberek, barátocskáim című művéről van szó (Pallos, 1918)
[4] Kaffka Margit Beleznay c. novellájáról van szó, mely a Pesti Napló 1918. Április 21-i és 23-i számában jelent meg (s amelyet a lap korábban Szemenyei címen hirdetett.
[5] Péterfi Tibor orvos-biológus, akkortájt az anatómia professzióra a pozsonyi egyetemen, asszisztensi állást ígért Bauer Ervinnek, a dolog végül nem jött létre.
felső kép | Mednyánszky László: Ágyút húzó katonák a hegyek között, nol.hu