AZT HISZEM, SÖTÉT

Azt hiszem, sötét volt még, csak az ébresztőóra számlapja
világított, amikor kinyitottam az ajtót és egy folyosóra
léptem, azt hiszem, meg sem lepődtem, hogy hiába próbálom
feszegetni, nyitni bármelyik ajtót a folyosó mindkét oldalán,
pedig az egyik mögül nevetés hallatszott, a másiknál
edénycsörömpölés, a harmadiktól fogva már tudtam, hogy
nincs miért hallgatóznom. Szóval csupa köznapi dolgok,
érthetetlen beszédfoszlányok, lépések nyiszorgó zaja. Mégsem
fordultam vissza, nem álltam meg, végül nem próbáltam
kinyitni egyetlen ajtót sem, csak mentem tovább, és lassan
megértettem, hogy ez nem folyosó, itt nincsenek ajtók vagy
szobák), ez csak egy másik álom, és vártam, hogy felébredek.

kép | shutterstock.com