AZ UTOLSÓ NEKIVESELKEDÉSBEN
2005 október

Mint a Kő-hegyek gyomrában üvöltő
sírni kevés
kamaszlányok
szavak nélkül kiabálok
artikulálatlan
üres bölcső
kabátom feslik
hajam lebomlik
mezítláb jutok el
az utolsó gombig
egyenként lehull
bőröm hét-halál
velőtrázó csöndben
árnyékom így talál