Vörös István

AZ ÖNTÚLBECSÜLÉSBŐL

[CSAK AZÉRT IS]

AZ ÖNTÚLBECSÜLÉSBŐL

Az öntúlbecsülésből élek,
egy téveszmére építem magam.
Egy fejben lehet-e két lélek,

és ahhoz méltó szenvedélyek,
mint több király egy kártyapakliban?
Az öntúlbecsülésből élek,

járhatnak ezzel bizonyos veszélyek,
az ember ettől persze nyugtalan.
Egy fejben lehet-e két lélek,

s tudom-e melyiknek beszélek,
ha öncsalásra visz rá az agyam?
Az öntúlbecsülésből élek,

nem mondhat engem senki se szerénynek,
az öntudatnak ára van.
Egy fejben lehet e két lélek,

két testen ugyanaz az élet,
mint villámcsapás, átrohan.
Az öntúlbecsülésből élek,
egy fejben lehet-e két lélek?

kép | shutterstock.com