AZ OLDÓSZERTŐL A SZENTELTVÍZIG

A megszokás elhomályosítja a dolgok igazi arcát.

Montaigne

A megszokottban nehéz észrevenni a különlegességet. Márpedig a víz – mint anyag – „világcsoda”! Szinte hihetetlen, hány arca van, s milyen sokféle a szerepe életünkben: a létezés fizikai alapjától a transzcendens magasságokig.

Nézzük először a víz különleges fizikai tulajdonságait, amelyek többek között meghatározzák, hogy a Föld „élő bolygó”.
a víz jó oldószer
Napjaink egyik nagy szenzációja, hogy a Mars felszínén vízfolyás-nyomok észlelhetők. Ha pedig valaha volt – vagy helyenként és időnként most is van – folyékony víz bolygó-testvérünkön, akkor előbb-utóbb életnyomokat is fölfedezhetünk. Nem „kis, zöld marslakókat”, hanem baktérium-jellegű élőlényeket. Amikor a csillagászok az élet nyomait – vagy legalábbis a lehetőségét – kutatják a világegyetem távoli tájain, elsősorban vizet keresnek. Miért a víz az élet feltétele? Miért gondolják úgy a szakemberek, hogy csak víz-alapú élet lehetséges, s amelyik bolygón nincs folyékony víz, azon nem lehet élet? A több ok közül a legfontosabb talán, hogy a víz fantasztikusan jó oldószer. De mi köze van ennek az élethez? Az, hogy a legegyszerűbb életjelenségek – például egy izomsejt mozdulása – sem lehetségesek milliónyi kémiai reakció egyidejű végbemenetele nélkül. S az is fontos, hogy ezek a kémiai reakciók gyorsak legyenek. Ha lassúak volnának, „száz évig” tartana, hogy behajlítsam az ujjamat. A kémiai reakciók pedig (a gázreakciókon túl) elsősorban oldatban mennek végbe gyorsan. Ezért fontos, hogy a víz jó oldószer. Vannak persze olyan anyagok is, amelyek nem vízben, hanem pl. benzinben oldódnak jól, de a víz százszor több anyag oldószere, mint a benzin.

Annak is megvan az oka, hogy a víz miért ilyen jó oldószer. Némi leegyszerűsítéssel: mert poláris molekula, azaz van egy pozitív meg egy negatív fele. V alakú, a V két végében van a két hidrogénatom (ezek pozitív töltésűek), az „alsó” csücskében meg az oxigénatom (amelynek negatív a töltése). Ha a vízmolekula egyenes volna, vagyis a két H-atom éppen közrefogná az O-atomot, a töltések kioltanák egymást, s a vízmolekulának nem volnának pólusai, s nem oldana ilyen kiválóan.

Nagyon sokfajta lény él vízben. Pl. az óceánok vizében lebegő plankton, amely – akármilyen kicsi növényekből és állatokból áll – összességében nagyobb mennyiségű élő anyag, mint az amazonasi őserdő minden fája együtt. Vízi lények továbbá az algák, a gyökerező vagy lebegő hínárok, a korallok, bizonyos férgek, rovarok, rákok, kagylók, csigák, halak, békák stb. És vízimadarak meg emlősök is vannak.

Sok más átlátszó folyadéktól eltérően a víz elég jól elnyeli az ultraibolya sugarakat, 2-3 méter mélységbe a beeső UV-sugárzásnak már csak a fele hatol le. Ez létfontosságú – pontosabban „élet-fontosságú” – volt a földi élet kialakulásakor. Akkor ugyanis – mivel még nem volt a levegőben oxigén, s ezért ózon sem – nem vette körül a Földet UV-védő ózonpajzs, így a Napból érkező kemény ultraibolya sugár akadálytalanul hatolt a felszínre. Ha nem védi a víz a benne kifejlődött első sejteket, azok menthetetlenül elpusztulnak a nagy energiájú UV-sugárzásban.

A vízmolekula V alakjából következik, hogy hidrogén-atomjai – pozitív töltésük révén – nemcsak a saját molekulájuk O-atomjához kapcsolódnak, hanem egy másik vízmolekula O-atomját is vonzzák, sőt, a vízbe kerülő O₂ molekula O-atomját is. Ezért oldja a víz viszonylag jól az oxigéngázt, ami a vízi növények és állatok lélegzése szempontjából döntő.

A víz kivételes sajátossága, hogy (szaknyelven szólva) nagy a fajhője. 1 kg víz hőmérsékletének 1 °C-kal való emeléséhez sokkal több hőenergia kell, mint más anyagok hasonló melegítéséhez. Köznyelven mondva: a víz nehezen melegszik, de nehezen is hűl. Sok energiát emészt a melegedése, viszont sok „elraktározott” energiát ad ki magából, amikor hűl. Így a víz mérsékli a hőmérséklet-ingadozást: temperál. A tengerparti országokban a téli/nyári vagy nappali/éjszakai hőmérséklet sokkal szűkebb skálán ingadozik, mint a szárazföldi országokban. Hollandiában nincs olyan meleg nyáron és nincs olyan hideg télen, mint Mongóliában. Minthogy a Föld teljes felületének körülbelül 70%-a víz, s a világ-óceánokban irdatlan mennyiségű víz van, ez a temperáló hatás az egész bolygón számottevő. Ha nem volna ennyi víz a Földön – és a víz fajhője nem különleges! –, sokkal szélsőségesebb hőmérsékleti viszonyok uralkodnának bolygónkon.

Téli kirándulásaink során mindannyian tapasztalhattuk, hogy a pocsolyák tetején vékony, roppanós jégkéreg van. A víz – a többi folyadéktól eltérően – a tetején fagy be. De ezt is megszoktuk, nem vesszük észre benne a rendkívülit. Azt is tudjuk, hogy a jéghegyek úsznak az óceán vizén (bár csak körülbelül a tizedük emelkedik a vízszint fölé), mert a jég könnyebb a víznél. A világ általunk ismert összes anyaga közül egyedül a víz könnyebb szilárd, mint folyékony állapotában. (Szilárd halmazállapotban minden más anyag nehezebb, nagyobb a sűrűsége. A vasdarab lesüllyed a folyékony vasban, a sókristályok lesüllyednek a só-olvadékban, s – hogy otthoni példákat is mondjunk – a szilárd zsír lesüllyed a már megolvadt zsírban, ugyanígy a háztartási gyertya a már folyékony paraffinban.) Egyébként a folyók és tavak kemény teleken fenékig befagynának. A Balaton tetején arasznyira hízó jég ­– amely ráadásul jó hőszigetelő is – megvédi az alatta lévő vizet (és a benne élő lényeket) a megfagyástól. Ha a jég nehezebb volna a víznél, s a megfagyott felszín mindig le is süllyedne a fenékre, a friss vízfelszín megint és megint jéggé válna, s végül az egész tó jéggé alakulna.
üvegházhatású gáz
A víz nemcsak temperálja, hanem melegíti is a Földet. Nem a folyékony víz, hanem a levegőben lévő vízgőz. A fizikai értelemben vett vízgőz láthatatlan. A lábasból kicsapó gőz, vagy a gőzfürdő homályosan átlátszó gőze valójában már nem légnemű anyag, hanem milliónyi nagyon apró folyadékcsepp együttese. (A kristálytisztán átlátszó levegőben lévő vízgőz – a gáz halmazállapotú víz – nem látszik.) A vízgőz üvegházhatású gáz, ami azt jelenti, hogy a Napból érkező fénysugarakat akadálytalanul beengedi, de a talajról, a növényzetről, a tárgyakról visszaverődő sugarakat csak részben.

Vagyis csapdaként működik. Befelé „szabad az út”, kifelé nem. Ezért van melegebb az igazi üvegházakban, mint a szabadban. A globális melegedésről, a klímaváltozásról szólva szinte mindig a légkör szén-dioxid tartalmát emlegetik, mert nagy a valószínűsége, hogy – miután fékezhetetlen energia-igényünket elsősorban a széntartalmú fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz) elégetésével fedezzük – az ember is oka a Föld összességében vett melegedésének, minthogy a CO₂ is üvegházhatású gáz. Tudnunk kell ugyanakkor, hogy a levegő összesen 99%-át alkotó nitrogén és oxigén egyike sem ilyen. A molekulák szerkezete szabja meg, hogy az adott gáznak van-e üvegházhatása vagy nincsen. A vízmolekuláknak szerencsére van. A teljes földi üvegházhatásnak kb. 60%-áért a víz felelős. Ebben a mértékben járul hozzá a Föld melegítéséhez. Az éghajlat globális melegedésének nem az a lényege, hogy „megjelent” az üvegházhatás, hanem, hogy a szén-dioxid szint emelkedése miatt fokozódott. Ma az egész Föld évi átlaghőmérséklete +14 °C. Üvegházhatás nélkül -18 °C volna, vagyis 32 fokkal hidegebb, s a Föld óriási hógolyóvá változna.

A víz az egyetlen anyag, amely a Földön mindhárom halmazállapotban természetes. Más anyagoknak is ismerjük mindhárom halmazállapotát, de csak mesterséges körülmények között, nem a szabad természetben.
a moháktól az emberig
A víz fizikája után nézzük a mindennapi életben játszott szerepét! A víz a mozgás közege. Vízben közlekedik a papucsállatka, nedvességben (ostorral úszva) jut el a petesejthez a moháktól az emberig sok-sok élőlény hímivarsejtje, vízben lebegnek a medúzák, vízben úsznak a halak, fókák és delfinek. A víz tetején úszik a tutaj és a hajó, s a víz felületi hártyájához kötődik a molnárka és a keringőbogár.

A víz tisztítószer. Mosó hatása abból következik, hogy jó oldószer. Szappannal még a zsiradékot is leviszi. Más folyadékok nem alkalmasak tisztálkodásra, mert nem frissítik a bőrt! A mosdás ugyanis nemcsak tisztítja a bőrfelületet, hanem valamennyire pótolja is a bőr nedvességtartalmát. Ezért gyártanak hidratáló (azaz „vizesítő”) krémeket.

A víz továbbá innivaló – még ha sokan csak ízesítve és színesítve isszák is, s le nem nyelnének egy korty tiszta vizet. Sokfajta víz iható: kútvíz, forrásvíz, csapvíz, ásványvíz (borvíz). És persze vannak „ízes vizek”: tea, szörp, limonádé. No meg a sör és a bor, hiszen 80-90%-ban azok is vízből vannak.

A víz gyógyíthat. Magyarország igen gazdag gyógyvizekben. Az egyikben fürödni kell, a másikat apró kortyokban iszogatni, vagy ezt is, azt is. A mélyből feltörő víz olyan oldott anyagokat tartalmaz, amelyek az ízületeknek, a vérereknek vagy a nemi szerveknek jót tesznek. Oldott anyagot minden ásványvíz tartalmaz, de ettől még nem tekinthetők automatikusan gyógyvíznek. Az a gyógyvíz, amely megfelel bizonyos törvényileg szabályozott feltételeknek. Akad is huzavona sok-sok vízforrás minősítése körül. Mert a helyiek (a feltárók) nyilván gyógyvízként szeretnék hirdetni a vizüket, de legálisan nem tehetik, amíg az ezzel megbízott orvosok rá nem ütik (sok-sok vizsgálat és mérés után) a pecsétet.

Külön téma a „priznic”, a lázas gyerek hideg vizes borogatásának hatása. Vincenz Priessnitz osztrák farmer az 1800-as évek első felében élt, s tulajdonképen természetgyógyásznak tekinthető, hiszen étkezési, levegőzési, testmozgásos módszereket ajánlott és dolgozott ki a betegségek szokásos orvosi gyógymódja mellett – és főleg vízzel kezelt. Víz-terápiának nevezte a saját eljárásait, amelyek közül csak egy volt – de ez őrizte meg számunkra a nevét – a láz csillapítása hideg vizes fürdéssel, vagy a homlok, a csuklók és a bokák borogatásával.

Manapság óriási divatja van a háztartási víztisztító berendezéseknek, valamint az ilyen-olyan kezelt vizeknek. Ezért a víz „ezer arca” között feltétlenül szót kell ejteni a Pí-vízről, a Q-vízről, az „energetizált” vízről, vagyis azokról a „csodavizekről”, amelyekben ma sokan hisznek. A „csoda-vizek” forgalmazói azt állítják, olyan különlegesen kezelték a vizet, hogy az gyógyhatásúvá vált. A kezelések hol speciális tisztítást jelentenek, hol erős mágneses (elektromágneses) térbe helyezést. Rengeteg csodálatos gyógyulásról szóló beszámolót hallhatunk; sokan saját tapasztalatukra hivatkozva állítják, hogy „akármit is mondanak a hivatalos orvosok, én egyértelműen jobban vagyok, amióta ezt a vizet iszom”. Csakhogy nincs tudomásunk egyetlen – ellenőrzött körülmények között végzett – kísérletről sem, amely világosan bizonyította a „csodavizek” objektív gyógyító hatását.

Akárhány szubjektív beszámoló, akárhány csodálatos körülmények között meggyógyult ember története sem bizonyíték. Könnyen lehet, hogy ezer és ezer ember a gyógyulásába vetett hittől, s nem a víztől gyógyult meg. Fantasztikus pozitív és negatív változásokat okozhat testünkben a hitünk. De a „csodavizekkel” kapcsolatos erős kételyek hangsúlyozása mellett azt is ki kell mondanunk, hogy nem teljes lehetetlenség, hogy ezek a vizek csakugyan különböznek a „normális” vizektől. A tisztességes kételkedés ugyanis nem azt mondja, hogy márpedig az energetizált víz nem rendelkezik több energiával, mint a közönséges csapvíz, hanem hogy amíg meg nem nevezik (legalább azt), milyen energiafajtából lett gazdagabb a víz, s meg nem mérik valamiféle műszerrel ezt az energiát, addig kétségbe kell vonni a létét. Ha valaki kétszáz évvel ezelőtt a radioaktív sugárzásról beszél honfitársainknak, bizonyára bolondnak tartják, hiszen amiről szól, nem látható, nem érezhető (akkor még), nem mérhető. Vagyis a tudományosan gondolkodó embernek fenn kell tartani az elvi lehetőségét, hogy esetleg eddig nem ismert természeti jelenség kerül elé, de mindaddig kételkednie kell, amíg objektíven ki nem mutatják, be nem bizonyítják az újfajta energia, kölcsönhatás stb. létét és lényegét.

A víz: energiaforrás. Többféle értelemben is. A hévizek hőenergiájával például fűteni lehet. A folyóvizek mozgási energiáját sokféle formában hasznosítjuk. S amíg mértéktartóak vagyunk a vízi energia kiaknázásában, nincs is ezzel baj. A folyók partján épült vízimalmok úgy hasznosítják az áramló víz erejét, hogy nem avatkoznak a folyó természetes rendjébe, ökológiai állapotába. Ha azonban a folyó „összes” energiáját meg akarjuk szerezni, és ezért gáttal kettévágjuk, durván megváltoztattuk életét.

A víz szétbontható elemi hidrogénre és oxigénre (2H₂O — 2H₂ + O₂), az így kapott hidrogéngáz ugyancsak energiaforrás – ezt a trükköt a zöld növények nagyjából hárommilliárd éve alkalmazzák, s fotoszintézisnek nevezzük. A napfény energiáját – meg a klorofillt mint katalizátort – használják a bontáshoz. A keletkezett oxigént (nagyrészt) kibocsátják a levegőbe, a kapott hidrogén segítségével pedig – a levegő szén-dioxidjából és a fölvett vízből – cukrot „gyártanak”. A cukor tehát ebből a szempontból „konzervált napenergia”. Ha a fénnyel való víz-bontás (fotolízis) ipari körülmények között is működő technológiáját kidolgoznánk, óriási energia-lehetőségek nyílnának meg. Csoda (vagy gyanús rejtély?), hogy ez eddig miért nem valósult meg.
transzcendens szerep
És végül – de nem utolsósorban – tekintsük át a víz metafizikai, transzcendens szerepét! Születésünktől halálunk napjáig elválaszthatatlan kísérőnk a víz. (Sőt már születésünk előtt is, hiszen magzatvízben töltjük életünk első hónapjait.) Népszokásként sok helyen – legalábbis régen – csecsemőfürösztéskor a vízbe almát tettek, hogy piros legyen a gyerek arca; vagy sót, mert az erősít, vagy aprópénzt, hogy sohase szűkölködjön. A fürösztővizet pedig fa tövébe öntötték, hogy egyenes növésű legyen a gyerek. A halottat is megmosdatják, mielőtt a ravatalra öltöztetik. Néphitünk tele van vízhez kötődő szépség-varázslással. A lányokat szépítő „aranyosvizet” újév napjának hajnalán kell merni – és feltétlenül szótlanul, hogy jobban hasson! (Gondoljunk a pí-víz, Q-víz stb. hatására!) Szépítőnek tartották a patakban mosdást nagypéntek hajnalán, arra emlékezve, hogy Jézust a katonák a Kidron patakba lökték, s ettől a vize szent lett. A pünkösdi harmatnak szeplő-űző hatást tulajdonítottak, ezért ajánlott benne mosakodni. És szépít az első leesett hó (az is víz!).

A víz tavaszköszöntő is. Virágvasárnap (a húsvét előtti vasárnap) szokás volt hazánk néhány megyéjében a kiszehajtás, más néven villőzés. Felöltöztették a kisze-babát (többnyire egy menyecskeruhás szalmabábut), végigvitték a falun, közben énekelték, hogy „Kivisszük a kice-vicét, Majd béhozzuk a ződ ágat”, s végül a lecsupaszított bábut meggyújtották és a patakba dobták, hogy vigye el messzire a víz. (Ha patak nem volt, akkor elégették.) Ezzel jelképesen megtisztították a falut a dögtől, a betegségtől – és természetesen a téltől.

Termékenység-varázslások is kötődnek a vízhez, ami érthető, hiszen víz nélkül semmi sem terem. Ilyen például a húsvéti locsolkodás (ami ugyanúgy tavasz-köszöntés, mint a kiszézés). Ősi pogány – azaz lényegében természeti – szimbólumok ezek. A locsolás a megtermékenyítés (az ejakuláció) jelképe, amire adekvát válasz, hogy a nő az élet keletkezésének jelképét, a tojást adja ajándékba.

Ésszel megmagyarázhatatlan, a víznek mégis „mágikus” hatása van ránk. Festőket – Ajvazovszkijtól Egry Józsefig – egyszerűen megbabonázott a víz látványa. A víz hangja is lenyűgöző: megnyugtató a patakcsobogás vagy a partra vetődő hullámok monoton ismétlődése.
rituális mosakodás
Szinte minden vallásban vannak rituális mosakodások. Ezek mindig a test és lélek egyidejű megtisztulásának szimbolikus aktusai. Ilyen a zsidó rituális fürdő, a mikve. Szigorú előírás, hogy a mikve legalább 762 liter űrtartalmú, mert egészen alá kell merülni, így lesz teljes a megtisztulás; régi énünk eltűnik, meghal a vízben, s új ember kel ki belőle. A zsidó vallásra áttérők is alámerítkeznek. Amikor Keresztelő János a Jordán vizében megkeresztelte Jézust – pontosabban „alámerítette –, nem egyszerűen vizet öntött a fejére (ahogyan azt pl. Giotto, Verocchio és Tiziano festményei ábrázolják), hanem „lenyomta a víz alá”. A „keresztelés” szó görög szótöve, a „bapt” azt jelenti: ‘bemárt, belemerít’. (Azt is jelenti, hogy ‘fest’, hiszen a szövetet is bemártják a festékbe.) Amikor tehát a mai keresztény templomokban a pap háromszor vizet csurgat az újszülött feje búbjára – mondván: „keresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében” –, az ősi rítusnak csak halvány mását követi. Ma több keresztyén kisegyházban vissza is tértek az igazi alámerítkezés szokásához.

Az iszlám hívek számára is vallási előírás a rituális lábmosás a mecsetbe lépés előtt. Építészetileg úgy alakították ki a mecseteket, hogy a kutat eleve beletervezték. Igen ősi jelkép lehet a gondolat magva, hogy Isten (Allah) színe elé tiszta lábbal kell menni. Jézus is megmosta a tanítványok lábát az utolsó vacsorán. Az aktus nemcsak azt fejezi ki, hogy szeretettel az „alja” munkát is szívesen elvégezzük – Jézus ezzel apostoli – lényegében papi! – feladatokra készítette fel tanítványait (2Móz 30,17-21).

Január 6. a katolikus naptárban Epiphania Domini, vagyis „az Úr megjelenése”. Három nevezetes eseményt kötnek ehhez a naphoz: a napkeleti bölcsek (más fordításban tudósok, tanult emberek, mágusok) látogatása az újszülött Jézusnál, Jézus megkeresztelése (alámerítése), valamint Jézus első csodatétele: a víz borrá változtatása a kánai menyegzőn. A háromból kettő vízhez kapcsolódik. Már a középkortól hagyománnyá lett, hogy ez a nap a vízszentelés (azaz vízkeresztelés) napja; innen a Vízkereszt neve.

A háromkirály-járás népszokása és a házszentelés szertartása is ehhez a naphoz (vagy legalábbis ehhez a héthez) kötődik. A Bibliában ugyan sehol nem szerepel, hogy a betlehemi látogatók királyok lettek volna, s az sem, hányan voltak. Skóciai kelta kereszteken látható a jelenet olyan ábrázolása, amelyen tucatnyian vannak a „keleti bölcsek”. Ugyanakkor a ravennai San Apollinare Nuovo templomban egy (minden valószínűség szerint) 6. századi mozaikon már Caspar, Melchior és Balthassar neve olvasható. Ezekből lett a magyar népszokásokban Gáspár, Menyhért és Boldizsár – József Attilánál is.
szenteltvízzel hint
A szenteltvíznek sokféle szerepe volt és van a katolikusok életében. Rontást megelőző, gyógyító hatást tulajdonítanak neki. Behintettek vele embert, állatot, vetőmagot, bölcsőt stb., hogy megelőzzék a betegségeket. A házszentelés szokásában összekapcsolódik a szenteltvíz és a „három királyok” története. Ekkor ugyanis a (katolikus) pap végigjárja a hívek házait, szenteltvízzel hinti a házat, s felírja a kapu (ajtó) szemöldökfájára az évszámot és a „három királyok” magyar neveinek kezdőbetűit ilyen formán: 20 + G + M + B + 11. Ma már csaknem bizonyos, hogy a három betű eredetileg nem neveket szimbolizált, hanem egy latin nyelvű áldás szavainak kezdőbetűje volt: Christus Mansionem Benedicat, azaz ‘Krisztus áldja meg e hajlékot!’

A víz tehát egyszerre közönséges és csodálatraméltó. Ezt a kettősséget – hosszú, magyarázó bekezdések helyett – költői tömörséggel foglalja össze Saint-Exupéry: „Víz! Se ízed nincs, se színed, se illatod, nem lehet meghatározni téged; megízlelünk anélkül, hogy megismernénk. Te nem szükséges vagy az életben; maga az élet vagy.”

kép | Yvonne Boyd, lensculture.com