AZ ERDŐ KIRÁLYA

Valami pergamenszerű
Az aljnövényzetben,
Jelene fákon volt,
Földdel befenve
Sárgul foltokban –
Halódás most, ha fájni tudna,
Levélbetegség, Aszklépiosznak
Mindegyikből másolnék,
Orvoslásra leküldeném az
Alvilágba könyvvé fűzve,
Hadd felejtse el: de erdőm
Ez, kedves berek, itt múlik el
Az egyetlen Történelem, magát
Halasztva el, engem tovább –
Harasztjukban zörögve, lábvértben,
A fák most szótlanok, onnan hullottak
Le, vagy mindig itt voltak?,
E sok fekvő tenyér, gazdátlan
Sorsvonal, már érzéketlen végtagok,
Kézen fognak, megjósolják jövőm –
Itt várom be a támadót, aki, ha győz,
E fátlan erdő új Királyaként továbbhalaszt.

kép | Billy Wilson, flickr.com