AZ EPERFA ALATT
bokámnál kiégett fűcsomók
ülök a ház előtti padon
vagy csak gondolom
holnap összekötözöm a retket
és a zöldhagymát
kifejtem a borsót
vízzel töltött dunsztosüvegbe
gyűjtöm a krumplibogarakat
kitakarítom a tyúkólat
fölsöpröm az udvart
és számolom a napokat
figyelem mikor jönnek értem
csend most olyan mint a kút
fedetlen
arcom tükörképe nem válaszol
de látom a vízen
a fönn szálló repülőgépet
átlövi csíknyíllal az eperfa ágait
minden bennem volt már régen
a boldogság és bánat is
csak folyton egymásba kenődtek
mint lekvár a vajas kenyérbe
holnap is itt ülök
a ház előtti padon
tudom
és nézem ezt a száraz fűcsomót