Czilczer Olga

AZ ÉPEK, A JÓK

1997 június

AZ ÉPEK, A JÓK

     Nadálytő? Lapály? Kő? Ki kellett válogatnom a nap szépeit. Ládákba a zöldség javát, ütemvonalak közé rostálni hangok tisztáját, hogy a húrokon fennakadjon, ami hamis.
     Jött a Halak hava, a horgászidény. De szinteket nyitogatni nő létemre? Bírok-e? Adjak kézre legalább mikor egy fűzfaágat, mikor egy konzervnyitót. Készen van? Kérdezgették.
     Munkaidő után kimentem a nádasba követ hajigálni. A csiszoltabbakat útnak eresztettem nádirigónak, az élesebbel a válltáskámat tömtem teli csúzlitölteléknek. Éhségemet meg a halomba dobált rothadó répával, káposztával ütöttem el. De jó is volt a szemétdomb tövében olcsó kis kuplékat dudorászni! Elnevetgélni egy partra vetett potykával, aztán visszaadni őt az egyre sűrűbb emlékezet éltető és tovasodró hullámainak.
     Készen van? Még nevem is aláfirkantottam.
     Íme az épek, a jók. A szépek, akik pontban 8-kor a mélybe vetnek.

kép | pxhere.com