
Most este van. Kiköltözött
a nappal Elszakadt
a fehér fonál és most sötét
és csak sötét maradt.
Az ágy felé húzódj, fiam.
A fal felé fejed,
hogy ne tudhasd, hogy kint mi van,
párnára úgy tegyed.
Nem rossz a szél, ha szorongsz, fiam.
Süvít, de nem dobol
az ablakodon. S szemhéjadon
a Hold se vándorol.
Most úgy aludj, hogy meg ne tudd,
mi lesz, ha két szemem
feketébe szövi arcodat,
fiam, ha megérkezem.
Nem ér el senki: úgy vigyázz.
Nincs nappali világ,
hogy hallhass benne hangokat,
és Iáthatsd, aki lát.
Nem rossz a szél, ha szorongsz, fiam.
Süvít, de nem dobol
az ablakodon, s szemhéjadon
a Hold se vándorol.