AZ ÉBER ALVÓ
2008 május
Arccal előre zuhanva, ülve
alszik, a vacsora érintetlen,
a monitoron elhagyott erdő képe.
A tv is mintha élne, hangyák
szaladgálnak kiagyalt híreket
űzve, hajszolva.
Annyira él a
szoba, a zug, az odú, amennyire
a szomorú lélek nedvei lüktetnek
forró szívében, agyában, ujjaiban
álom és ébrenlét között,
és két
mozzanat határán elhalványul,
majd kimerevedik a kép, mintha
meg sem történt volna, egy filmben
láttam így, egy filmben, ahogy a
kezébe cédulát vett, majd össze-
tépte, végül hangokkal írt, apró
szerkezetbe suttogva.
Megnyugszom,
ha minden papírra kerül, amikor
hirtelen, mert már nem kell, szét-
durran a gép, és felébred az
ébren alvó.