Simon Balázs

AZ ÁTHALLÁS

1994 július

AZ ÁTHALLÁS

Az ünnepek, amik szabadnapok,
A félelemről ismerősek,
Szabadnaphangok :
Rádió-, tévébeszéd és szomszédhang
(Mintha a tégla hörögne kaparósan,
Torkát köszörülve), képcső és
Téglapórusok edényei – köztibeszéd –
Szállítják föl-le, föl-le,
Csőposta, hogy bármi történhet,
De még inkább, ilyenkor – jobban –
Minden megszűnik, valami tartalék
Kéne, a telepesek első félelme ilyen,
A gáttalan öröm után, hogy itt vannak,
Egyszerre csak vadon, megérzik mély
Szagát, oroszlánkörmök kattannak,
Mint a závár, jöhet a kólika,
Bubópestis riaszt, bagoly, kuvik,
Könyv nincsen más, csak nyitott
Lepkeszámy, az is lázat hirdet.
Megadták rég maguk, már csak be kell
Köpni őket, hogy engedelmesen olvadjanak
A pókszájban, áldozatként, mikor egy
Régen lappangó ünnep kitör.

kép | shutterstock.com