Simon Balázs

AZ ARARÁT MADARAI

1993 tél

AZ ARARÁT MADARAI
F. Y.-nek

Törékeny vagy, kicsi,
Pokrócunkról a hangyákat
Se söpröd le,
Bizalmad hogyha vállamon
Pihen, űzött madár sereg
Épít rajtam hegyet, ezernyi
Nesz közül kiválik
Pillantásodé, ahogy rézsút
Felnézel rám, megépíted a
Férfidat belőlem, tiltakozni
Nincs időm, elképzelem, az
Ararát csúcsáig ér a tenger
Hirtelen: madaraim hová
Repüljenek? Ahogy araszonként
Lassan fölérsz, áttetsző
Szárnyát szétteríti angyalod,
Egészen súlytalan, a
Kulcscsontom öblében pihen, a
Víz alá került hegy csak föveny,
Ahogy a völgy, a róna is, egy víz
Simítja őket, el mégsem egyengeti,
Régi madaraim eltűnt csúcsom
Körül keringenek, míg vízálló
Lejtőm angyalszárnyak – hullámaid –
Becézik szüntelen.

kép | shutterstock.com