Dániel Anna

AZ AKARAT SZABADSÁGÁRÓL ÉS EGYEBEKRŐL

2003 július

AZ AKARAT SZABADSÁGÁRÓL ÉS EGYEBEKRŐL

Szabad akarat… Mennyit küszködtem ezzel a fogalommal, kivált serdülőként. Emlékszem, a konfirmációs előkészítőn úgy vélekedtem: Isten nyilván aggódva figyelte, miként viszonyul az első emberpár a tiltott gyümölcshöz – mit tesznek majd. A tiszteletes szelíden leintett. 

Mostanában gyakran hallom ezt a két szót, de korántsem teológiai vagy etikai érvként, hanem a deviancia változatos jelenségeivel, a cigányproblémával, a hajléktalanokkal kapcsolatban. Utóbbiakból öt házból álló rövid utcánkban, ahol három bank várja az ügyfeleket, négynek van fekhelye a kövezeten. Szabad akarat! Hatékony gyógyszer, panacea magna, sőt maxima a netán aggályoskodva mocorgó lelkiismeret helyrebillentésére.

gyötrelmes kérdés

Holott a probléma módfelett bonyolult, már Szent Ágoston is sokat bajlódott nagyjából ezerhatszáz esztendeje a kárhozatba taszító rossz akaratunktól függő választásával. Fiatalon a manicheus tan követőjeként a rosszat negatív isteni szubsztanciának, a világot a Fény és a Sötétség harcterének tartotta. Megtérése után is, úgyszólván mindvégig foglalkoztatta az önmagát elveszejtő ember. A Vallomásokban és főként A szabad akaratról írott művében újra meg újra felbukkan a gyötrelmes kérdés: az önszántunkból választott, pokolba taszító rossz hogyan egyeztethető össze a mindent előre látó isteni gondviseléssel.

Ágoston mesterien oldja meg a fogas kérdést: „Isten mindenről tud, aminek ő az oka, de nem mindennek ő az oka, amiről tud.” A világmindenség tökéletességének és rendjének egyik törvényéhez, az önmaga ellentétéhez eljutó fokozatossághoz a lelkek közti különbség is hozzátartozik, tehát azok a lelkek sem hiányozhatnak, amelyek önszántukból váltak szerencsétlenné – fejtegeti az őt faggató tanítványának. 

Nem hallgathatom el, hogy az ellentétet magába foglaló fokozatosságot én inkább vélem esztétikai követelménynek, mint ontológiainak. Fel is ötlenek a példák: az impresszionista festészet fény–árnyék váltakozása, vagy Victor Hugo óhaja a magasztos és a groteszk elegyéről az ábrázolásban. De kételyemet elsöpri Ágoston néhány szava az önmagukat kárhozatra juttatókról: „Szerencsétlenségük fájdalommal tölt el.”

Részvét az önmagukat kárhozatba taszítók iránt, ellentétben azzal az irgalmatlansággal párosult értetlenséggel, amellyel a társadalmi Mindenség fokozatosságát valló önelégültek a társadalom elkárhozottjai felett ítélkeznek. Megszívlelendő, hogy Ágoston a szerénységet – modestia – alapvető erénynek, a kevélységet a bűnök „primátusának” s a kapzsisághoz vivő útnak tartja. 

A szabad választás jó és rossz között hittudósok s a kultúra nagyjai számára korántsem oly egyszerű feladat, mint a bűnök „primátusában” leledző ítélkezőknek. A katolikus dogma elveti Kálvin predestináció tanát, de a katolicizmusban hosszú ideig nagy hatású irányzat volt a Janzen püspök fejtegetései nyomán kialakult janzenizmus, amely kétségbe vonja a minden emberre érvényes akaratszabadságot. A janzenizmus szerint kétfajta isteni kegyelem van, s akinek a magasabb rendű, a hatékony kegyelem nem adatott meg, az válságos helyzetben olyan akaratlanul zuhan a bűnbe, mint Racine Phaedrája.

A janzenizmust tévtannak nyilvánította a pápa, XIV. Lajos lebontásra ítélte szellemi központjukat, Port Royalt, de az önszántunkból tett lépés vagy kényszermozgás problémájára adott további válaszok irodalmi alkotásokban, filozófiai és pszichológiai művekben talán egy felhőkarcoló légterét is kitöltenék.

Eltűnődhetünk… A francia romantika miért foglal állást általában az akarat szabadsága mellett – a Nyomorultak Jean Valjeanja, Dumas regényének hőse, gróf Monte Christo egyaránt az akarat diadalát példázza. A német romantikában miért jelentős a determinizmus, a dráma miért kanyarodik viszsza a sorstragédia antik műfajához, mint Schiller Messinai menyasszonya, Zacharias Werner manapság krimiparódiának ható színműve, a vészthozó dátumot megörökítő Február huszonnegyedike, amelyben a fátumot valójában vadromantikus borzalomhalmaz helyettesíti. Az idős Ibsen alkotásai is igazi sorstragédiák, drámái arról vallanak, hogy a jelenünkre ráhömpölygő múlt foglyai vagyunk.

tőle függ

Az egzisztencializmus a léttel szembesülő emberre az akarat korlátlan szabadságát bízta és rótta. Úgyszólván minden pillanatban temérdek lehetősége van, egyedül rajta múlik, melyiket választja. Sartre teremtményei jóformán egyebet sem tesznek, egyre-másra választanak, olykor megismétlődő helyzetekben. Meggyőződése az akarat szabadságáról oly szilárd, hogy szerinte az ember előtt még a megsemmisítő tábor gázkamrájában is ott a szabad választás lehetősége: tőle függ, miként fogadja, viseli el a halált. 

A 19. század eltiport forradalmait és szabadságharcait követően az akarat szabadsága kétségessé vált. Erről korabeli irodalmunk is tanúskodik. Kemény Zsigmond regényeiben a tett elszakad végrehajtójától, visszájára fordul. „El van hibázva az életünk”, mondja A rajongókban Pécsi Simon. Nem: elhibáztuk. Az elhibázottság állapot, léthelyzet Kemény Zsigmond regényeiben. Vörösmarty versében, az Előszóban a bánatában megőszült Isten „elborzadott” teremtett világának szörnyűségétől. És Arany János… ő pontos látleletet ad a folyamatról.

Gonosz egy ló a tett, fölveszi gazdáját,
Hagyja előbb fékkel igazitni száját,
De neki-bogárzik minden kicsiségre:
Viszi tűznek-víznek, lehajítja végre.

Eltűnődhetünk… De én még a gyerekekről akarok szólni, akik a felvonóban elorozták pénztárcámat[1]. A II. kerületi Rendőrkapitányság Zseblopási Alosztálya nemrég küldött Határozatában felsorolja a terhükre rótt bűncselekményeket, és arról értesít, „tekintettel, hogy tizennegyedik életévüket nem töltötték be, a büntethetőséget kizáró ok áll fenn”. Az én zsebmetszőm az elkövetéskor tízéves volt. A károsultaktól összesen harminckilencezer forintot és húsz kanadai dollárt tulajdonított el. Mindegyik gyereknek törvényes képviselője az anyja volt. A tízéves, fürgekezű fiúcska – miként a Zseblopási Alosztály Határozatából kiderül – négy nap alatt 30 500 forintot keresett? lopott? vitt haza? anyukájának. Az ő jövőbeli szabad akaratán tűnődöm. Gondolom, jelenleg nem rendelkezik teljes döntőképességgel, hiszen gyermekkorú, nem büntethető. Lesz neki idővel szabad akarata? Vagy nem lesz? …Kemény Zsigmond szavait idézve: „helyzetében van sorsa és bűne”. Ha megkérdezhetném a társadalmat, amelyben a gyermekkorú zsebmetsző él. Mindenkit. 

Feltéve, hogy van szabad akaratunk, mire fordítjuk? 

És mire megyünk vele?

  1. https://ligetmuhely.com/liget/daniel-krimi/
kép | shutterstock.com