A CIRKUSZIGAZGATÓ
2000 szeptember
Mondhatni komoly vagyok.
De verset írok néha.
S az vigyorog, fintorog,
örömében, hogy lett, kínjában,
hogy lennie kell — ki tudja —,
és lakk nagy-cipőjében a végtelen
rivaldafényre lép zajongva.
Ha víg-bolond lennék,
ő lenne-e komoly?
A költő teszi a verset vagy fordítva?
Mert ha mégis az utóbbi, lám,
bogaras cirkuszigazgató vagyok, ki ide-oda
ténfereg zajos társulatával, majd
halkonyodó nyüzsgések közt éjszaka
nagykerekű színeken alszik
szüntelen ébren.