Kelényi Béla

ARRA ÉBREDTEM, HOGY T.

1997 október

ARRA ÉBREDTEM, HOGY T.

Arra ébredtem, hogy T., akivel álmodtam, még úgy
fekszik mellettem és húzódik tőlem el (mintha ezzel
is ki lehetne fejezni, hogy mennyire külön világban
ébredünk minden reggel), ahogy az elmúlt este
becsavarta magát a takarókba, mint J. utolsó
tekercslevele, amit átkötött, rajta a ceruzával meg
az ecsettel, hogy csak akkor bontsam ki, ha valóban
rászánom magam, hogy igazán válaszolok, pedig
már tudtam, hogy hiába olvasom el, mert úgyis
csak az álmomat látom, ahol T. most találkozik
D.-vel, É. régi szerelmével, akire annyira hasonlítottam,
hogy rögtön leszólított, amikor az első alkalom
adódott és még aznap feljött, úgy húsz évvel
ezelőtt, csakhogy pont D.-t nem ismerhettem meg
soha, mert akkor már majdnem egy éve halott
volt, és még azt sem sejthettük É.-vel, hogy húsz év
múlva majdnem ugyanolyan távol leszünk egymástól,
mintha D. még élne. Élünk és majd álmodunk újra.

kép | shutterstock.com