Noszkai Gábor

ARCOK ÉS ÁLARCOK PÁRIZSBAN 1947–49

ARCOK ÉS ÁLARCOK PÁRIZSBAN 1947–49

Szabó Zoltán a II. világháborút követően a koalíciós kormányzás kezdetétől a Nemzeti Parasztpárt tagja. A háborús fenyegetettség elmúltával sem keríti hatalmába a sokakat jellemző eufória. Az egykori falukutató, szociográfus író közéleti személyiséggé válik. Diplomáciai szolgálatát megelőzően, a MADISZ [1] elnökeként a derűlátó politikai közhangulat és a bizakodó társadalmi környezet ellenére, néhány hónap alatt több kijózanító tapasztalatot szerez.

Előzmények:

A magyar ifjúság egységes társadalmi képviseletének céljából létrehozott szervezetet (…) a MADISZ-t fedőszervnek használták, mert ez érdemben a [Kommunista] párt ifjúsági szervezete volt. Azt remélték, hogy az ún. népfrontpolitika jegyében minden párt lemond a saját ifjúsági szervezetéről, és a MADISZ majd közös ifjúsági szervezetként működik. Ez nem így történt. A Független Kisgazdapárt is létrehozta a maga ifjúsági szervezetét, a FISZ-t, a Szociáldemokrata Párt a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalmat, a SZIM-et, és a Parasztpártnak is lett ifjúsági szervezete.[2] Elnökként a mozgalmi részvételnél fontosabb célja saját szellemi orgánumának megszervezése. Mint azt a lap beköszöntőjében is írja, a Hazugság nélküli[3] közélet meghonosításának szándékával indítja a Valóság című folyóiratot. Felelős szerkesztőként éri a Révai József által kiélezett affér, amely Bibó István: A magyar demokrácia válsága című tanulmányának közlését megelőzően, 1945 őszén bontakozik ki. Bibó-esszéjét – szerző és szerkesztője elől eltitkolva – a nyomdából juttatják Révaihoz. A Magyar Kommunista Párt (MKP) ideológusa megpróbálja rávenni a szerkesztőt a közlés elhalasztására, de ő vitába száll Révaival. Szabó Zoltán néphatalomról vallott nézetei a 30-as évek közepe óta szilárdak: Hogy egy ország demokratikus ország legyen, ahhoz nem elég az, hogy a képviselőház vitatkozik. Sőt még az sem lenne elég hozzá, ha ez a képviselőház titkos választás útján jönne össze. Nem elég hozzá az, hogy a kormányzat tiszteletben tartja a szabadságjogokat, nem elég a törvény előtti egyenlőség. A demokrácia ennél valamivel több. Úgy gondolom, nemcsak kormányzási forma, hanem életforma.[4] [Révai] Kezében a kefelevonattal… Egyre hevesebben és egyre lendületesebben ismételte azt, hogy a Bibó-tanulmány a demokráciát fenyegeti. Mindez furcsán hatott. A jelenetben az volt az elképesztő, hogy egy tömegpárt vezetője, egy megszálló hadsereg és egy győztes nagyhatalom árnyékában, az ellen ágált kitartó szenvedéllyel, hogy egy negyven oldalas értekezés egy ötszáz példányban kinyomtatott időszaki folyóirat hasábjain eljusson az olvasóhoz. Ettől féltette a pártját. Gondolatmenete azokra a harmincas években hallott vádbeszédekre is emlékeztetett, amelyek a falukutató könyvekkel kapcsolatban állapotrajzot nemzetgyalázásnak minősítettek, látleletet méregkeverésnek.[5]

ideológiai vita

Éles vita bontakozik ki a szerkesztő, az ideológus és a vitába döntnökként bekapcsolódó Lukács György között a demokráciáról. A nézetkülönbség – Lukács által javasolt – egyezséggel zárul: Révaival beláttatják a betiltás észszerűtlenségét. A Bibó-esszé közlését[6] megelőzően 1945 decemberében[7] szervezett nyilvános vitán Ortutay Gyula elnökletével a Bibó-tézis mellett megjelent Lukács és Révai marxista antitézise is. A Bibó-tanulmány Szabó Zoltán következetességének és Lukács György pragmatizmusának köszönhetően, valamint a – koncepciós módszerektől sem mentes – ideológiai vita létrejöttének és 1946-os közlésének[8] előzetes feltételeként kaphatott szűk körű nyilvánosságot.

noszkai2 1106

Ahol (és ahogy) a béke készül

Szabó Zoltán örömmel tér vissza Párizsba, ahonnan hat évvel korábban a német megszállás elől menekülni kényszerült.[9] A francia főváros a háborút követő évben a nemzetközi politikai élet központja. Franciaország és Magyarország között a diplomáciai kapcsolat az első békeévben áll helyre. A két ország követei 1946-ban kezdik meg működésüket (nagyköveti képviseletet – 1946. márciusi kinevezését követően – csak Szekfű Gyula tölt be 1947 májusától Moszkvában). A béketárgyalásokon részt vevő népes magyar delegáció semmit sem tud az áprilisi londoni brit–amerikai–szovjet külügyminiszter-helyettesi találkozón a magyar–román határról született döntésről. Gyöngyösi János külügyminiszter delegáció-vezető helyettese, Gerő Ernő (MKP) áprilisi moszkvai tárgyalásait követően a nyár végén érkezik Párizsba, ahol… hazafias nézeteket hangoztatott, amikor Csehszlovákiával és Romániával fennálló konfliktusunk került szóba. (…) határozottan támogatta igényünket a magyar–román határkiigazításra, (…) hangsúlyozta, hogy a legcsekélyebb területnyereség is demonstrálná, hogy az új, demokratikus magyar kormányzat képes kijavítani a trianoni szerződést oly módon, ahogy Horthy Magyarországa soha nem tudta volna.[10] 1946. július 27. – október 18. között Szabó Zoltán átveszi a párizsi Centre d’Études Hongroises en France[11] vezetését, ugyanekkor tudósítja a II. világháborút lezáró békekonferenciáról az Új Magyarországot.[12] A lap közel áll a külügyi kormányzathoz, főszerkesztője Boldizsár Iván, Szabó Zoltán egykori piarista gimnáziumi évfolyamtársa. Nem először kell szembesülnie azzal, hogy a politikusaink által képviselni szándékozott érdekek és a társadalmunkban élő vágyak ellentmondásban vannak az Európában érvényesíthető lehetőségekkel. A népes magyar béke-delegációnak esetenként a felszólalás lehetőségéért is küzdenie kell. Működésüket nehezítik a nagyhatalmak képviselői által előírt tarthatatlanul rövid határidők és a méltatlan technikai nehézségek.

gyér terjedelemben

A helyszínről kísérli meg szembesíteni a hazai közvéleményt a kialakuló békerendszer valóságával. Cikksorozatát cenzúrázzák[13] Szabó Zoltán szerint a hazai sajtó – Boldizsár Iván ugyancsak Párizsból küldött tudósításai és Bibó István elemzése[14] ellenére – az esemény súlyához képest aránytalanul gyér terjedelemben foglalkozik a békeszerződés trianoninál is kedvezőtlenebb tartalmának és várható következményeinek értékelésével. Következtetése egyszerre szkeptikus és realista: (…) itt nem Európa és európai népek életének feltétele volt az, amihez szabták a békét! Hanem a béke érdeke volt az, amely szerint kimérték népek életfeltételeit. (…) A panaszkodásnak nincs értelme sok, most már az önvádnak is kevés. A rossz ügy mellett vesztes legyőzöttek felé kevesen fordulnak érdeklődéssel. Még kevesebben részvéttel.[15]

A hazai hatalmi küzdelem – a köztársaság elleni összeesküvés ügye, amely a legnagyobb parlamenti párt, a Független Kisgazdapárt felmorzsolását célozta – elvonta a figyelmet az ország jövőjét évtizedekre meghatározó világpolitikai eseményről. Rákosi Mátyás nyomására az év végén lemond Keresztury Dezső parasztpárti vallás- és közoktatásügyi miniszter. A tisztségre a Nemzeti Parasztpárt Kovács Imre javaslatára Szabó Zoltánt jelöli, akiről a szemtanú feljegyzi, hogy „nem túlságosan örvend a megtisztelő ajánlatnak.”[16]
noszkai3 1106Nagy Ferenc miniszterelnök visszaemlékezése szerint a kulturális ügyek kormányzati irányítójának személyére szovjet részről is történt igénybejelentés: Szviridov[17] kéretett magához (…) azt kérdezte tőlem…: – Mikor akarják betölteni a miniszterelnök úrék a kultuszminiszteri tárcát? [Nagy Ferenc]: – (…) a Parasztpárt még mindig nem tudott alkalmas jelöltet állítani. Megemlítették Illyés Gyula, Tamási Áron és Szabó Zoltán írók neveit, azonban a Kommunista Párt egyiket sem vállalja ezek közül. Én bármelyiket szívesen látnám a kultusztárca élén. – Higgye el, hogy a legalkalmasabb jelölt Darvas József – kezdte a régi nótát a közben odaérkező Puskin követ.[18] Szerzőnk kormányzati megbízatásáról szóló valótlan értesülés decemberben széles körben terjed el. Kardos László, a Győrffy Kollégium igazgatója a kollégistákkal írásban közli: Kultuszminiszter az újabb variáció szerint Szabó Zoli barátunk.[19]

Az 1947-es évet pontosabban jellemezhetjük a fordulat éveként, mint a következőt – a többpártrendszert formálisan is megszüntetőt. Károlyi [Mihály] már 1947. februári nemzetgyűlési beszédében hangoztatta a diplomáciai kar megtisztításának fontosságát, mégis csak részben választhatta meg a maga beosztottait…[20]

Szerzőnk sajtótudósítói minőségben Boldizsár Ivánnal, Cs. Szabó Lászlóval és Illyés Gyulával[21] együtt jelen van a párizsi békeszerződés február 10-i aláírásakor.

Kézmozdulat és vélemény[22] című írását az általa alapított Valóság megcsonkítva közli.

szovjetellenes szervezkedés

Kudarcot vall az ügy tisztázására irányuló kísérleteivel. Nem sikerül levétetnie nevét a lap márciusi számáról sem. Felidéződik benne, hogy tizenöt évvel korábban Szekfű Gyula főszerkesztő a Magyar Szemlénél a legapróbb módosításokat is részletesen megbeszélte vele, az akkor húszéves szerzővel. Ironikus cikkben beszéli el a történteket: … a minap cikket írtam saját folyóiratomba (…) A cikkből töröltek. Megkérdezésem, beleegyezésem nélkül. (…) Egyetemi hallgatók cselekedték, ami annál sajnálatosabb, mert ily fiatal korban azt a becsvágyat, hogy valaki író legyen, nem illik azzal kiegészíteni, hogy szerkesztőjének cenzora legyen. Ez a szellemi fejlődés nem jó irányát mutatja.[23] Cikkét nyomdába adják ugyan, ám mégsem közlik. Szabó Párizsban nyilatkozik a magyar irodalom helyzetéről és a népi írókról,[24] ezért a Szabad Nép megtámadja.[25] Február végén szovjet katonai hatóság kihallgatja, majd – mentelmi jogának semmibevételével – szovjetellenes szervezkedés gyanújával letartóztatja Kovács Bélát, az 57 %-os parlamenti többségű kisgazdapárt főtitkárát. V. P. Szviridov tábornok irányítja a vallatást, utána bírói ítélet nélkül elhurcolják, és tíz évig fogva tartják a Szovjetunióban. A Svájcban tartózkodó Nagy Ferenc miniszterelnök – titkára budapesti őrizetbe vételét követően telefonon közli Tildy Zoltán köztársasági elnökkel lemondását a berni magyar követségről, aki már másnap, május utolsó napján kinevezi miniszterelnökké Dinnyés Lajost.[26] A döntés közjogi káoszhoz vezet: külföldön és belföldön egy hónapon át teljes a bizonytalanság a miniszterelnöki és a kormányzati legitimációt illetően. Nagy Ferenc szabályszerű írásbeli lemondása feltételéül ötéves László fia Svájcba engedését szabja meg. A svájci–osztrák határon végrehajtott cserét követően világszerte lemondási hullám indul meg a Magyar Köztársaság külképviseletein.[27]

Ebbe a folyamatba illeszkedik Párizsban Auer Pál követ július 2-i lemondása és emigrációja is. Auert Károlyi Mihály váltja fel, egyidejűleg vállalva követként a Magyar Köztársaság képviseletét Párizsban és Perlaky-Kassa Endre megüresedett tisztségét Brüsszelben, valamint Luxemburgban. A lázas közéleti események és az egyre nyomasztóbb tapasztalatok mellett Szabó Zoltán magánélete is válságba jut: éppen válópere zajlik. A Valóság szerkesztőségéből 1947 tavaszán távozik.

noszkai4 1106

A magyar követség megújuló személyzete

Augusztus végén – immár a Magyar Köztársaság követeként – Károlyi Mihály Mihályfi Ernő tájékoztatásügyi miniszterhez küldött levelében sürgeti, hogy Szabó Zoltán – … kultúrattachéi minőségben – minél előbb Párizsba küldessen …[28] Károlyi javaslatait nagyrészt elfogadták. Erős [János] maradt első beosztott, (…) miután Havas [Endre] – akiben a külügy irányítói jobban bíztak, mint Károlyi gondolta volna – lett a második beosztott tanácsos. Szabó Zoltán kultúrattasé lett, Gyomai [Imre] és Fejtő [Ferenc] beosztását a kérthez képest megcserélték, (…), mert Fejtő nem vállalta a diplomatastátussal járó kötöttségeket.[29] Szabó 1947 nyarán ismét Franciaországban tartózkodik Boldizsár Iván főszerkesztő jóvoltából, az Új Magyarország tudósítójaként. Szeptember 15-én hatályba lép a Párizsi Békeszerződés, amelytől Magyarországon széles tömegek várták – megalapozatlanul – a szovjet csapatok kivonását. Szabó Zoltán szeptember 24-én Budapesten szolgálati fogadalmat tesz. Október 1-től – kétoldalú szerződésben rögzített feltételekkel – a magyar követség kulturális titkárává nevezi ki Párizsba a Molnár Erik vezette külügyi kormányzat.[30] Október 15-én kezdi meg kulturális tanácsosi működését Párizs nyolcadik kerületében. A szociáldemokrata Fejtő Ferenccel és helyettesével, a kommunista Bajomi-Lázár Endrével, Havas Endrével, Erős Jánossal és Gyomai Imrével teljesít szolgálatot. Havas tanácsosi rangban Károlyi titkára, (…) Gyomai a sajtóattasé. Fejtő nem volt diplomatastátusban, hanem függetlenségét megőrizve a különálló sajtóiroda vezetője. Ilyen színvonalú együttest magyar követségen pár évvel előbb, vagy később nehezen lehetett volna találni.[31] Szabó húsz hónapig tartó külügyi szolgálata életének egyik leggazdagabban dokumentált időszaka. Írói-szerkesztői tevékenysége háttérbe szorul ugyan, mégsem válik hivatalnokká. Egyénisége erősebb, napi jelentésein és levelezésén is átütnek éles megfigyelései, lényeglátó következtetései – és egyre keserűbb tapasztalatai. A harmincöt éves kulturális attasé munkáját és döntéseit mindvégig a magyar kultúra vonzása és a hazai politikai események taszítása határozza meg. Cs. Szabó László felidézi, hogy a nyugatra érkező hazai szerzők közül Szabó Zoltán volt az egyetlen magyar író, aki kihozta a könyveit.[32]

a legjobb külpolitika

Az ősz folyamán Illyés Gyulával együtt tervezik Párizsban a francia–magyar kulturális kapcsolatok szélesítésének lehetőségeit. Közös meggyőződésük szerint a világháborúkat vesztett Magyarország számára a legjobb külpolitika a magyar kultúra legkiválóbb alkotóinak és alkotásainak európai megismertetése. Illyés Svájcból Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszterhez címzett levelében részletesen beszámol franciaországi kiküldetésének eredményeiről:

(…) Károlyi Mihály követ úrral, Szabó Zoltán kulturális attasé és Gyomai Imre sajtóattasé urakkal, valamint Lelkes István[33] úrral folytatott többszöri megbeszélés után tisztáztuk a Külügyminisztérium és a Kultuszminisztérium külföldi szerveinek másutt is oly kívánatos, franciaországi együttműködését. Ennek alapján a Kultuszminisztérium bármily kulturális ügyben közvetlenül fordulhat a Külügyminisztérium párisi szerveihez és számíthat minden formalitás nélkül azok közreműködésére.[34] November 11-én Szabó Zoltán Molnár Erik miniszternek Párizsból küldött feljegyzésében sürgeti, hogy létesítsenek kulturális alapot a követségen, amely fedezi a francia kulturális személyiségek időnkénti meghívását, kisebb fogadások, filmbemutatók stb. rendezését, a követségen könyvtár és „kulturális archivum” létesítését, magyar propagandaanyagok beszerzését, a követség munkáját támogató „francia szellemi vezetőegyéniségek” időnkénti megajándékozását.[35] Szabó feljegyzéséhez Károlyi ugyancsak Ortutayhoz címzett december 15-i levelében csatlakozik.[36]

noszkai5 1106Szabó Zoltán november közepén ismeri meg Jászi Oszkárt, aki utolsó magyarországi látogatásáról Károlyi kérésére Párizson keresztül tér vissza az Egyesült Államokba. Szabó tanúja a régi barátok szenvedélyes vitájának.[37] A Jászi () tiszteletére rendezett vacsorán (…) a magyar helyzetről vitatkoztak, amire a jelen lévő Szabó Zoltán sokkal később úgy emlékezett, hogy a két öreg alaposan összeveszett egymással. (…) Károlyi ugyan már kevésbé lelkesedik a szovjetekért, de a magyarországi diktatúra erősödését nem akarja tudomásul venni.[38] Szabó Jászi álláspontját fogadja el: hozzá hasonlóan értékeli a hazai politikai eseményeket és az önkényuralom irányába tolódó hatalmat. Ez alapozza meg az 1918-as forradalom minisztere és a volt falukutató egymás iránti rokonszenvét és öt évvel későbbi együttműködésüket a müncheni Látóhatár folyóiratért.[39] November végén Szabó Zoltán feljegyzi, hogy a követségen felkereste Gerlóczy Gedeon. A híres orvos-dinasztiából származó, Párizsban élő építész – számos Csontváry-festmény tulajdonosa – ellenszolgáltatás nélkül ajánlotta fel a képeket egy kiállítás megrendezésére.[40] Szerzőnk Csontváry-Kosztka Tivadar alkotásait már a 30-as években a magyar festészet külföldön is bemutatni vágyott művei között tartotta számon: (…) azt hiszem, aki mélyen látó idegen, márpedig nekünk ezekre van szükségünk, az a magyar tragédiákat jobban megértené Csontváry (…) Öreg parasztjának az arcáról, mint egy keresztre feszített Csonka-Magyarország-térképről és az éppen időszerű magyar notabilitások László Fülöp festette portréiról.[41]

Párizsban éhezhetnek

Gerlóczy és Szabó Zoltán kiállítás-szervező együttműködésének előzménye egy korábbi, Károlyi Mihály francia vendégei tiszteletére tartott fogadás volt, amelyre Károlyi rózsadombi villájába Gerlóczytól Csontváry-képeket kért ki. A vendégek között volt a párizsi Musèe Nationale d’Art Moderne igazgatója, Jean Cassou is, aki Csontváry festészetét világviszonylatban is nagyra értékelte. A fogadás eredményeként már 1947 novemberében Szabó Zoltán kultúrtanácsos szervezésében létrejött a párizsi magyar nagykövetségen egy Csontváry-kiállítás. A kiállítást Picasso is megtekintette. Szabó Zoltán visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Picasso azt kérte, hogy nyitvatartási időn kívül nézhesse meg a kiállítást, sőt azt kívánta, hogy kíséret nélkül zárják rá az ajtót egy órára, s utóbb elismerését fejezte ki Csontváry festészetéről.[42] Karácsonykor Molnár Erik külügyminiszter részére Szabó Zoltán készít beszámolót a november 11. és december 18. között történt „Franciaországi magyar vonatkozású ügyekről.”[43] A napi aktualitások mellett tájékoztatja a minisztert a Párizsban tanuló magyar ösztöndíjasok helyzetéről is: Mondhatni kivétel nélkül éhezéssel fizetik meg azt a lehetőséget, hogy tudásukat Párizsban tökéletesíteni akarják… Ha a tardi helyzetben azt írtam, hogy annak idején a magyar aratómunkásnak minden megkeresett mázsa búzát testsúlyának egy kilójával kellett megfizetni, rájuk ugyanez áll. A különbség csak annyi, hogy tudásban való gyarapodásukat mázsával mérni nem lehet, és mindenki azt képzeli róluk, hogy a boldogság teteje az, hogy Párizsban éhezhetnek.[44]

noszkai6 1106A búcsúzások éve

1948. januártól a külügyminiszter megbízásából Szabó Zoltán ideiglenes hatállyal vállalja el a Magyar Köztársaság UNESCO ügyeinek képviseletét az ENSZ mellett működő oktatási világszervezet székhelyén Párizsban.

A hazai politikai élet a klerikális reakció elleni küzdelem meghirdetésével kezdődik: Rákosi Mátyás januári beszédében jelöli ki a célt és a határidőt: a klerikális reakcióval az év végéig végezni kell. A klerikális reakció fogalma a politikai nyelv legszélesebb értelmében a vallási szervezetek által folytatott oktatást, szellemi befolyás érvényesítését, illetve az érdekvédelem gyakorlását jelentette. Szűkebben a katolikus egyház és a papság oldalán álló személyek, intézmények, mozgalmak gyűjtőfogalma volt. Konkrétabban pedig: Mindszenty József bíboros, esztergomi érseknek a kommunista oktatás- és egyházpolitikával szemben megnyilvánuló nyílt és következetes ellenszegülését jelentette. Március közepén Szabó is jelen van Lukács György előadásán Párizsban, a Sorbonne Richelieu termében.[45] Március 16-án Károlyi Mihály, Károlyi Judit és Szabó Zoltán Brüsszelbe utaznak a magyar forradalom és szabadságharc centenáriumának belgiumi ünnepségeire. Áprilisban francia–magyar történészkonferenciát rendeznek Párizsban, a Bibliothèque Nationale-ban. Az előadók között Andics Erzsébet, Fejtő Ferenc és Kosáry Domokos szerepelnek.

Április 12-én jelentésben tájékoztatja a kormányhivatalokat az általa tervezett Czóbel- és Csontváry-kiállításokról.[46] 1948. április 21-én nyitják meg a Czóbel-kiállítást Párizsban.

a magyar diplomáciai kar

A következő napon Szabó Zoltán eljegyzi Károlyi Juditot, a követ fiatalabbik lányát. Augusztus utolsó napján tartják meg esküvőjüket Párizsban. Az otthonról érkező hírek tovább bomlasztják a magyar diplomáciai kart: egymás után mond le Károlyi két régi szövetségese: májusban Vámbéry Rusztem washingtoni követ, júniusban Károlyi 1918-as hadügyminisztere, Böhm Vilmos távozik a stockholmi követségről. Mindketten emigrálnak. Június 12-én egyesül a szociáldemokrata és a kommunista párt (Magyar Dolgozók Pártja). A külföldön tartózkodó Kovács Imrét megfosztják képviselői mandátumától. Hazarendelik Csornoki Viktor kairói nagykövetet, Tildy Zoltán miniszterelnök vejét. Budapestre érkezésekor őrizetbe veszik. Tíz nap múlva, július 30-án Tildy lemond (1956 májusáig tartják házi őrizetben). Augusztus elején Szakasits Árpád lesz a miniszterelnök. A kormány augusztusi átalakításának eredményeként Molnár Erik helyett Rajk Lászlót bízzák meg a külügyi tárca vezetésével. Károlyi működését (…) Rajk László is nagyra értékelte, de ambícióját, hogy Párizs az aktív magyar külpolitika hídfőállása legyen, nem tudta támogatni.[47] Szabó Zoltán szeptemberben első házasságából származó Ádám fiát Párizstól 40 kilométerre, Melun-ben egy francia pedagógus családnál helyezi el, ahol Ádám egy tanéven keresztül tanul.[48] Rajk László külügyminiszter szeptember utolsó napján írja Károlyi Mihálynak: Havas [Endre] leveléből értesültem, hogy Szabó Zoltán problémája nálatok is felmerült. Valóban olyan kérdés ez, amire mindkettőnk, vagy őt is beleértve mindhármunk részére megfelelő megoldást kell találnunk. A magam részéről legelőnyösebbnek tartanám, ha ő hazajönne, annál is inkább, mert hosszabb kint tartózkodása következtében – gondolom – eléggé el lehet szakadva a magyarországi eseményektől és fejlődéstől.[49]

Az év nyarán Ignotus Pál Londonból hazalátogató sajtóattasét Révai József arról kérdezi, nem gondol-e a hazatérésre, „hisz végül is maga egy író…”[50] A Nyugat egykori szerkesztőjének fia szerint a párbeszéd így folytatódott: [Ignotus Pál:] Szívesebben vagyok a kormány propagandistája külföldön, mint ellenzéke itthon. (…) Révay [sic!] még mindig mosolygott, és sok szerencsét kívánt.[51] Rajk László külügyminiszter Párizsból szintén hazarendeli a kulturális tanácsost. Szabó Zoltán november 5–16. közötti budapesti tartózkodása alatt ítélik halálra hazaárulás vádjával Csornoki Viktort, a Magyar Köztársaság kairói követét. Révai József, a MDP Politikai Bizottságának tagjaként Szabó Zoltánnak is felteszi a hazatérést firtató kérdést. Szabó jobbnak látja határozott válasz helyett a kérdésre kérdéssel válaszolni: vajon Révai nem tevékenykedne-e szívesebben Párizsban?[52] Mindkét kérdés válasz nélkül marad. November 8-án Szabó Zoltán fogadja a Magyarországra látogató Paul Èluard költőt, akivel Mezőkövesdre, Egerbe és Tardra látogatnak.[53]

A fővárosba visszatérve, szűk körben együtt vacsoráznak Illyés Gyulánál.[54] Bibó István ugyancsak novemberben találkozik utoljára Szabó Zoltánnal. A hónap végén Rajk László külügyminiszter Károlyi Mihály követnek Párizsba küldött levelében beszámol a Szabó Zoltánnal Budapesten szervezett hivatalos találkozóiról: Szabó Zoltánnal két alkalommal beszélgettem és Rákosival is összehoztam.[55] Szerzőnk azt emeli ki e beszélgetésekből, hogy Rajk felszólította: ne hanyagolja el tovább írói munkásságát.[56]
noszkai7 1106Küszöbön álló kezdeményezéseinek további kivitelezése céljából Szabó Zoltán visszatér Párizsba. Foyer Culturel-t létesít, kiállítóhelyet rendez be a párizsi követség épületében a magyar képzőművészet bemutatására, magyar zeneművek előadására.
December 7-én hazaárulás és népellenes bűncselekmény miatt kivégzik a halálraítélt Csornoki Viktort. Három nap múlva felmentik Dinnyés Lajos miniszterelnököt és kormánya tizennégy miniszterét, köztük Rajk Lászlót is. December 20-án Szabó Zoltán bemutatta a magyar kultúra parisi otthonát a parisi irodalmi és művészeti élet kitűnőségeinek. Ebből az alkalomból a falakat Csontváry-Kosztka Tivadar festményeivel és Derkovits Gyula Dózsa metszeteivel díszítették.[57] Szabó Zoltán szerint ez volt az első lehetőség, hogy a nemzeti kultúrából a követség épületében mutattak be valamit.[58] Szabó hazatérése megtagadását, mint bizalmas szóbeli közlést a Csontváry-kiállítás előtt magával a követtel osztotta meg, Károlyira bízva a nyilvánosságra hozatal időzítését.[59] A Foyer-ban 1948/49 során egyebek között Derkovits Gyula grafikái, Kovács Margit kerámiái és Trauner Sándor filmdíszletei voltak láthatóak. Fogadást és koncertet szervez, melyen Kodály Zoltán csellószonátáját a jelen lévő zeneszerző tiszteletére Starker János adja elő. A karácsonyi ünnepeket Ádám fiával tölti Párizsban.[60] Az ünnep meghittségét beárnyékolja az otthonról érkező hír: letartóztatták Mindszenty Józsefet. Szabó is katolikus volt, a hercegprímás és az ő társadalomról és tulajdonviszonyokról alkotott nézetei azonban nagymértékben különböztek. A hír személyes vonatkozása, hogy őrizetbe vették, majd ugyanabban a büntetőeljárásban ítélték el a főpap titkárát, Zakar Andrást,[61] Szabó Zoltán egykori piarista évfolyamtársát is.[62]

végleges döntés

Közkeletű tévedés, hogy Szabó Zoltán is a Rajk-per miatt mondott le és távozott diplomáciai tisztségéből.[63] Ezt meggyőzően cáfolja Szabó több feljegyzése és a Károlyi-családdal folytatott levelezése is. A dokumentumok bizonyítják a külföldön maradás elhatározásának idejét, pontos tervét és részletes indokait. Elhatározását a Mindszenty-per érlelte végleges döntéssé. A hiedelem lehetséges oka a Mindszenty- és a Rajk-per között eltelt viszonylag rövid idő (1949. február 8.–szeptember 24.), valamint a Szabó Zoltán lojalitása apósával.

Csapdák és menedékek

1949. január 24-én Párizsban, a kulturális foyerban Szabó Zoltán fogadást rendez Lahner Emil festőművész tiszteletére.[64] Aznap érkezik a francia fővárosba Rajk ideiglenes tanácsosi megbízásával Mód Péter.[65] Két nap múlva Szabó Zoltán Rajk László külügyminiszterhez intézett levelében közli, hogy Módot nem tartja alkalmasnak kulturális adminisztrációs tevékenységre, különösen nem elődje utódának.[66] Hajdú Tibor szerint ez az utalás Ferenczi Edmondra vonatkozik, aki „több titkosszolgálat és úgy tűnik, Rajk titkos ügynöke is volt. Szabó ekkor már nagyjából eldöntötte, hogy nem tér haza. Házassága [Károlyi Judittal], majd Mindszenty letartóztatása megerősítette elhatározásában, de ezt Rajknak előre bejelenteni nem állt szándékában. [Szabó] nem bízott Rajkban, tehetséges politikusnak tartotta, de mindig olyan benyomást tett rá, mint egy tigris, amely szenvtelen arcot vág, de állandóan ugrásra kész.[67]

Amennyire fogyatkozik Szabó bizalma a hazai kormányzatban, annyira derűlátó barátja jövőjét illetően még tavasszal is az egykori gimnáziumi évfolyamtárs, Boldizsár Iván külügyi államtitkár.

Kedves Zoltán,

nagy örömmel olvasom pontos jelentéseidet. Ezek most nem olyan irodalmiasak, mint az elsők, de azt hiszem irodalmibbak, és főleg nagyon hasznosak. Általános vélemény itt most az, hogy százszor jobban dolgozol, mint azelőtt, és hogy ma már Parisban nemcsak Gyomai [Imre] és a sajtóiroda aktívak, hanem Te is, sőt elsősorban Te.[68]

noszkai8 1106Szabó Zoltán 1949. március 5-én magánlevélben értesíti Károlyi Mihályt, hogy szerződéses „diplomáciai állását fölmondottnak tekinti.” Egyidejűleg biztosítja arról, hogy döntését nem hozza nyilvánosságra és hivatalos formába sem teszi mindaddig, míg a – lemondását ugyancsak fontolgató – követ ugyanezt nem cselekszi.[69] Bizalmas bejelentése mégsem marad titok azok előtt, akiket a legkevésbé sem akart idejekorán beavatni elhatározásába. Másnap Mód Péter és Havas Endre közös jelentést küldenek Rajk Lászlóhoz. Havas állítása szerint mikor átadtam [Szabó Zoltánnak] üzenetedet, hogy majd nézzen haza, (…) addigi félelme egy pillanatra rémületté fokozódott, mert mint kiderült, azzal ijesztgették, hogy ne menjen haza, mert le fogják otthon tartóztatni. Szabó azonban továbbra is nagyon pesszimista (…) különösen lehangolta egy levél, amit Illyés Gyulától kapott.[70]

Csontváry-alkotások

Szabó Zoltán követségi tanácsos-helyettesét, Reismann János fotóművészt a Külügyminisztérium 1948 tavaszán jelöli ki a követség sajtóirodája szerződéses munkatársának.[71] A márciusi Csontváry-kiállítást Beöthy István Franciaországban élő képzőművész nyitja meg.[72] A Magyar Követség és a Modern Művészetek Múzeumának közös szervezésében a modern magyar képzőművészeti kiállítást Szabó Zoltán szervezi Jean Cassou művészettörténésszel, ugyancsak a Musée de l’Art Moderne termeiben.[73] A Galerie Wilsonban rendezett tárlaton tíz Csontváry-festményt – köztük a Baalbek, a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban, A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben, a Selmecbánya, A taorminai görög színház romjai és a Hortobágy című festményeket állítottak ki.[74] Ezt követően Szabó Zoltán előkészíti a Csontváry-alkotások két hónappal későbbi brüsszeli kiállítását is.[75] Április 5-én Robert Capa, Reismann János és David Seymour („Chim”) fotóművészek Magyarországon készült felvételeiből szervez a követségen kiállítást,[76] amelyet Boldizsár Iván nyit meg.[77]

Április 24-én zár a Csontváry-kiállítás Párizsban.[78] Két nappal később Angliában megszületik Christopher fia.[79] Szabó Zoltán májusban felhívja Boldizsár Ivánt és közli vele: „Még a követségen vagyok. (…) Azért telefonálok, hogy ne mástól tudd meg” – mondta. Nem kellett megmondania, mit; a „még” szóból is nyilvánvaló volt. (…)[80] A hónap végén a Csontváry-kiállítás kisebb változatának megnyitóján Brüsszelben Károlyi és Szabó, valamint a belga szenátus elnöke, Camille Huysmans kultuszminiszter vesznek részt.[81] Közben Mód Pétert váratlanul hazarendelik. Szabó Zoltán 1949. május 27-én tanácsosi összefoglaló jelentésben tekinti át a Csontváry-kiállítások fogadtatását.[82]

Május utolsó napján a követségen kiállítást szervez Rippl-Rónai József huszonegy (Révai András tulajdonában lévő) rajzából.[83] Júniusban Ádám fia visszatér Magyarországra.[84] Június első felében az Államvédelmi Hatóság idegen hatalmak javára elkövetett kémkedés miatt őrizetbe veszi Rajk Lászlót, Szőnyi Tibort, Justus Pált és 17 társát,[85] köztük a Párizsból hazarendelt Reismann János fotóművészt is.[86] Az események hatására Károlyi 1949. június 2-án személyesen kéri felmentését Szakasits Árpád köztársasági elnöktől. Aznap tartóztatják le Károlyi helyettesét, Rajk bizalmasát, a Budapestre ugyancsak visszarendelt Mód Pétert is (életfogytiglanra ítélik, 1954-ben szabadul). A végnapjait élő második köztársaság elnöke még aznap „magas kitüntetésben” részesíti Károlyit, és hivatalos levélben értesíti, hogy elfogadja lemondását. Sőt, aranykoszorúval tünteti ki az első köztársaság egykori elnökét. Károlyi keserűen jegyezte meg: „Vannak koszorúk, keményebbek, mint a deszkák.”[87]

Károlyi hívei, Havas Endre Párizsból, Ignotus Pál Londonból – kollégáik és barátaik figyelmeztetése ellenére – hazatérnek. Június 4-én Szabó Zoltán levélben közli anyósával: képtelen vagyok ördögnek látni egy külügyminisztert, akinek szőröstül-bőröstül adja el magát az ember, ha kulturális attaché Párizs városában. Közli, hogy Londonban akar élni feleségével. Feltételezi, hogy Rajkot elrettentő példának akarják felhasználni. Nem érzi bűnösnek magát azért, mert mindebben nem akar részt venni.[88] Másnap a Külügyminisztérium engedélyt ad kulturális tanácsosának, hogy szabadságát felesége nővérénél, Károlyi Évánál Angliában töltse. Károlyiné Corshamben látogatja meg Judit lányát, vejét és unokáját Christophert.[89]
noszkai9 1106Június 7. után Szabó Zoltán Corshamból ír Károlyi Mihálynak, hogy korábbi fogadalma szerint követi őt a diplomáciai megbízatás lemondásában és az emigrációban:[90] …elhatározásom oka nem politikai, hanem morális és lelkiismereti…[91] Másnap Murai István ideiglenes ügyvivő Károlyival folytatott megbeszéléséről jelenti Párizsból: (…) „Károlyi kijelentette, hogy a Rajk-ügyben változatlanul részletes magyarázatot szeretne kapni.” Murai kérdéseire Károlyi kifejtette: haza akar térni, de előbb egyhónapos gyógykúrára megy, majd meglátogatja Judit lányát Londonban. Hangsúlyozta, hogy a történtek után Szabó Zoltánnal találkozni sem akar… Hazatérve „szakít a politikai élettel, és mint magánember fog Magyarországon élni.”[92]

Szabó Zoltán június 24-i táviratában és azonos keltezésű levelében tudatja Kállai Gyula külügyminiszterrel, hogy „lelkiismereti okokból” lemond külügyi megbízatásáról.

A külszolgálatból nem tér vissza.

addigra hulla lesz

A levelet Angliából postázza Pulay Gábor ideiglenes londoni ügyvivőnek címezve Párizsba. Június 25-én Corshamból anyósának küldött levelében írja: … nem bírtam ezt az állapotot, (a magyar követségen) egy farkas torkában venni lélekzetet (…) Nehéz ugye szolidárisnak lenni egy rezsimmel, amely félévenkinti justizmordokkal tartja fenn magát, és katolikus bíborost, kommunista klerket[93] pontosan egyformán nevez ki spionnak egyik napról a másikra. (…) Undorodom, valljuk meg nyíltan. Gondolom maguk is. Micsoda pokoli ötlet? Ha a külügyminiszter kém, akkor a Külügyminisztérium kémszervezet, s Magyarország Koestler-illusztráció.[94] (…) ösztönösen mindig korábban iszonyodom. S hagyják ott azt a házat [t. i. a magyar követséget]. Nagyon aggódom Bandiért [Havas Endre],[95] ebből ő úgy kerül csak ki, hogy semmi se marad benne, ami benne jó volt, ha ugyan kikerül egyáltalán. Talán kicsit elnézőbb lesz irányomban, ha meggondolja: én amióta [1948] novemberben visszajöttem, a „vízözön” állati sejtésében éltem. Talán visszaemlékszik, hányszor mondtam, hogy Rajk ígéretei annyit érnek, amennyi ő belőle lesz, amikor be kéne tartania. Azt a legrosszabb pillanatokban sem képzeltem, hogy addigra hulla lesz belőle.[96]

Két nappal később Havas Endre Budapestről teljesen más hangvételű levelet ír Károlyi Mihálynak Párizsba: Szabó [Zoltán] szörnyű viselkedése, a disszidálások sorozata (…) nekem is sok volt. Itthon azonban megnyugodtam. (…) úgy éreztem, a sok rossz érzés csakis itt oldódhatik fel. Ezért akartam annyira hazajönni. Így is történt. Meg vagyok győződve arról, hogy az Elnökné és az Elnök Úr is így lennének. Már Párizsban mondtam, hogy az Elnök úrékat, tehát az Elnöknét is, szeretettel várják idehaza. (…) Elmondtam az Elnök úr aggodalmait, s mindenki (a legilletékesebbek) ugyanazt mondta [sic!], mint én Párizsban: semmi, de se semmi alapja nincs. A legtöbben nevettek. Higgye el, Elnök úr, hogy aki nem bűnös, azt nem bántják. (…) Csak ugyanazokat az érveket sorolhatom fel, mint legutóbb Párizsban, de az érvek mögé most felsorakoznak a tények is. Rajkék bennünket, a párizsi követséget is elárultak. (…) Nagyon-nagyon várom Elnök úrékat. (…) Remélem, hogy legkésőbb június végére idehaza lesznek.[97]

A Rajk-per kiváltotta diplomáciai lemondás- és menekülés-hullámban a legabszurdabb a Rómából Franciaországba távozó követségi tanácsos, Szekeres György[98] története: a francia becsületrend lovagja, francia feleségével és gyerekükkel az olasz fővárosból franciaországi letelepedés reményében családjával együtt Párizsba távozott. Hamarosan megkeresi őt a kelet-európai disszidens diplomatákat gyakorta együttműködésre ösztökélő Deuxième Bureau. Szekeres megtagadta az együttműködést a francia titkosszolgálattal. Válaszul a francia hatóságok őrizetbe vették. A Sûreté (francia állambiztonsági rendőrség) eljuttatja a II. világháborús francia ellenállás egykori őrnagyát a berlini szovjet zónában működő KGB tisztségviselőihez, akik intézkedtek Magyarországra toloncolásáról.[99]

noszkai10 1106A távozás háttere

Mindszenty, Havas, Ignotus Pál és Szekeres György sorsának ismeretében Szabó Zoltán mérlegeli szűkülő cselekvési szabadságát. További életét meghatározó döntést hoz, mivel megvalósíthatatlanná válik számára mindaz, amiért a tanácsosi tisztséget alig két évvel korábban elvállalta. Realitását veszíti minden, amit a műveltség és hatalom kapcsolatáról vall: egyedül a kultúrára alapítható civilizált politika, de önkényre épülő politikai döntések és az önkény szolgálatába állított intézmények keretei között nem bontakoztatható ki belföldön elfogadható hatalmi rend és külföldön hitelesen képviselhető kulturális politika. Döntésére a tragikus jelző a legpontosabb, hiszen az nem értelmezhető elvont és rossz közötti választásként. A hazatérés és a távozás bármelyike előre látható veszteségek és további súlyos következmények kényszerű vállalása. Magyarországra visszatérni nem akar. Nem akarja kiszolgáltatni magát a francia titkosszolgálatnak sem. Párizsból rokonlátogatás címén bejelentett szabadságra utazását követően – az Egyesült Királyságban marad. Döntésében keveredtek a lelkiismereti, a személyes-családi és a politikai elemek. Ezek szétválaszthatatlanok voltak, hatásuk egy irányba mutatott. Bizonyítja ezt egy – távozása után készített – fogalmazványa is: Alulírott, Szabó Zoltán író, ezúton jelentem be, hogy a párisi magyar követségen viselt kulturális attachéi állásomról, továbbá az UNESCO párisi központja mellett viselt állandó magyar delegátusi tisztségemről lemondottam. Lemondásomat a magyar külügyminiszterrel Corshamból (Wilts) június 25-én küldött táviratomban és ugyanez nap a londoni magyar követségnek továbbítás céljából megküldött levelemben közöltem. Az említett levélben lemondásomat így okolom meg: „Lemondásom okai részben magánjellegűek, részben abban az összeférhetetlenségben keresendők, amely a magyarországi politikai gyakorlat és az én szemléletem között már régebben fennáll, s a múlt év karácsonya óta számomra egyre tagadhatatlanabbá vált.

egyre lehetetlenebb

Hosszabb ideje képtelennek érzem magam arra, hogy a magyarországi kormány politikai módszereivel általában, irodalommal és művészetekkel szembeni igényeivel szűkebben egyetértsek. Következésképpen morálisan egyre lehetetlenebbnek éreztem, hogy a magyar szellemi életet e kormányzati gyakorlatok ellenére külföldön továbbra is képviseljem. Ezért az a meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy munkaköröm ellátását legfeljebb Károlyi Mihály követ hivatalban maradásának végső időpontjáig folytathatom.

Erre az ő személye iránti tiszteletem kötelezett, s az adott módot, hogy munkaköröm a párisi magyar követségen olyasminek helyeslésére és kifejezésére, amit önmagammal elfogadtatni nem tudtam, nem kötelezett. Károlyi Mihály nyugalomba vonulása angliai szabadságom idejére esvén, módomban állt szándékomat vidéki magányomban megfontolni és innen közölni, ezzel is kifejezve azt, hogy az lelkiismereti és személyes, róla tudomása, rá befolyása senkinek nem volt. (…) az utolsó magyarországi események elhatározásomat már nem érinthették. (…) lemondásomat távirati úton e levél megküldésével egyidejűen közvetlenül jelentettem.” (…) A magyar külügyminiszterhez írt levelem tartalmához a következőket kívánom röviden hozzáfűzni: elhatározásom inkább lelkiismeretinek tekinthető. Okai a magyarországi újabb fejlemények. Ezek meggyőztek, hogy a jövőben kelet-európai kis nép kormányhű fiának megmaradni erkölcsileg lehetetlen. Az általános politikai módszerek közül az elmúlt félév folyamán lelkiismeretemmel nem tudtam összeegyeztetni: az esztergomi érsek perének módszereit, a középosztály és a kisbirtokos parasztság fokozatos felszámolását, amely a magyar társadalom jelentékeny részét potenciális likvidálttá teszi. Mint magyar bűnnek, mint baloldali hibának tartottam azokat az egyre növekvő kiterjedésű akciókat, amelyeknek célja az volt, hogy Magyarország iránt külföldön undort keltsenek, Magyarországon pedig rémületet támasszanak. Az 1949 évi május 15-i választások semmi kétséget nem hagytak afelől, hogy e folyamatot a sorjában megsemmisített immanens belső erők sem enyhíteni, sem megállítani már nem tudják.[100] Az irodalommal és művészetekkel szemben kifejezett kormányzati igényeket ugyancsak egyre képtelenebb voltam elfogadni. Világossá vált az elmúlt félév folyamán, hogy a magyar szellemi élet erőszakos marxista-leninista gyarmatosítása nem fogja eltűrni a magyar irodalomnak sem nyugati, sem magyar hagyományokon nőtt elemeit. Ezzel éppen a progresszív magyar szellemi élet emberei az alá a keserves kényszer alá kerülnek, hogy nyugati tanítómestereiket, s ezzel egész szellemi formációjukat meg kell tagadniuk. Ez a folyamat lehetetlenné teszi, hogy jövőmet mint író Magyarországon képzeljem el, s hogy a jövőben olyan szellemi élet legyen Magyarországon, amelyet én mint kulturális attaché Párisban képviselni tudok és akarok. Már hosszabb ideje tarthatatlan az ellentmondás, ami a párisi kulturális működésem és a magyarországi szempontok közt fennállt. Míg én mindent megtettem a nyugattal való szellemi kapcsolatok őrzésére és kimélyítésére, a hazai kultúrát eszközként kezelő politika mindent megtett ezek megszakítására. (…)[101]

noszkai11 1106Hivatalos leveleinek másolatait egy újabb magánlevéllel együtt küldi el Károlyinak. A Károlyi házaspár megütközéssel fogadja vejük bejelentését. Elfogadhatatlan számukra Szabó Zoltán külföldön maradása és Franciaországból Angliába távozása is.

Néhány év múlva Károlyiné Szabó Zoltánt okolta a férje és Judit lánya közötti családi kapcsolat megszakadásáért.[102] Szabó Zoltánnal egyidejűleg mond le Erős János szociológus, az Ignotus Pált külföldön maradásra ösztönző londoni magyar követ és Garat Sándor, a Párizsba akkreditált magyar kereskedelmi képviselet vezetője is.

A követségről távozók közül Fejtő Ferenc a francia fővárosban marad, annak ellenére, hogy őt egy konferencia-részvétel ürügyén próbálja budapesti utazásra felszólítani a Külügyminisztérium. Visszaemlékezése szerint: 1949 nyarán (…) a sajtóirodában (…) a kommunista beosztottak már úgy méregettek, mintha a lelövésre kiszemelt árulóra pillantottak volna. Épp akkor utasítottam el a felszólítást, hogy utazzam Budapestre. A felhívásnak, amelyet [Boldizsár Iván] tájékoztatásügyi államtitkár írt alá, nem volt semmiféle jogalapja, hiszen nem voltam sem állami tisztviselő, sem pedig diplomata. (…) El lehetett bocsátani, de visszahívni nem lehetett. (…) végleges és teljes szakítás volt ez mindazzal, ami materiálisan még a szülőhazámhoz fűzött.[103] 1949. július végét követően évtizedeken át nem lépi át a magyar követség küszöbét. Fejtő is megerősíti a francia titkosszolgálat kelet-európai politikai emigránsok iránti élénk érdeklődését: Tudtam jól, hogy bizonyos francia szervek milyen nagy nyomást gyakorolnak a kelet-európai disszidensekre, hogy helyzetüket kihasználva a szolgálatukba állítsák őket. Úgyhogy azt mondtam Berteaux-nak,[104] csak annyit kérek, oltalmazzon meg a saját embereitől is. Nevetve megígérte.[105] Fejtőt megelőzően a követség több beosztott munkatársa is emigrált.

Feltétel nélkül szabadon

Július 1-én Szabó Zoltán politikai menedékjogért folyamodik az Egyesült Királyság Belügyminisztériumához. Havas Endrének csalódnia kell: a Károlyi házaspár sem a hazatérést választja. Károlyi június 2-án mond le követi tisztségéről. Többé nem tér vissza Magyarországra. Augusztus 10-én a követi rezidenciáról saját párizsi lakásukba átköltözve megkezdik második emigrációjukat.[106]

amnesztiával szabadul

A Rajk-per főtárgyalásán Rákosi Mátyás utasítására Boldizsár Iván rettegve kíséri el a Vasas székházba érkező francia baloldali újságírókat. A per vádlottjait személyesen ismerő Boldizsár Iván maga is a halálfélelem testi jeleivel küszködve látja el feladatát.[107] Szeptember 24-én a Népbíróság különtanácsa ítéletet hirdet Rajk László és társai perében. Népellenes bűntettért, kémkedésért, hűtlenségért, imperialista hatalmak háborús terveinek elősegítéséért és a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésért Rajk Lászlót, dr. Szőnyi Tibort és Szalai Andrást halálra, Brankov Lázárt és Justus Pált életfogytiglani fegyházra, Ognyenovics Milánt kilencévi fegyházra ítélve. A szeptemberben letartóztatott és Szakasits-perben első fokon tizenöt évre ítélt Ignotus Pál hét év után, 1956-ban amnesztiával szabadul.

A franciaországi magyar képviselet 1947-ben szolgálatba lépett tagjai közül ekkor már senki sincs külügyi állományban. Szeptember 28. és október 6. között Károlyi Mihály a Rajk-per elleni tiltakozás szervezése céljából Angliába utazik. Erről Szabó Zoltán – keltezés nélküli – levélben számol be Fejtő Ferencnek: „… az Öregúr Londonba érkezett, s ezzel képzelheted, nagyszabású problémák merültek fel. Mivel ő, sürgöny ide, sürgöny oda, ott tart, hogy disszidensekkel nem érintkezik. Én se olyannal, ki ezt a szót pejoratív értelemben használja. Így szedtem pijamámat, fogkefémet, és más ilyeneket, és mint új Menenius Agrippa emelt fővel, de habozás nélkül kivonultam a Szent Hegyre, vagyis Caterhamba…”[108]

A Rajk-perben szeptember 24-én halálra ítélt személyek: Rajk László, Szőnyi Tibor és Szalai András október 15-i kivégzése után, az ítélet végrehajtását követő harmadik napon Szabó Zoltán – címzés és keltezés nélküli – levélben tájékoztatja apósát, hogy a budapesti rádió beszámolt a Rajk-perben a vádlott érdekében fellépni akaró Károlyi magatartásáról, valamint a Manchester Guardian és a BBC francia és magyar adásainak előző napi tartalmáról.[109]

noszkai12 1106Másnap Szabó Zoltán Károlyinénak küldött levelében a budapesti kormány-nyilatkozat valótlanságait illetően megjegyzi: Attól meg ne tartsanak, hogy otthon ebből a kommünikéből bárki bármit elhisz. Amióta én élek, a magyar nép kormányának véletlenül se hitt el semmit.[110] Fejtő Ferenc a kivégzések után az ügy hátterét elemzi, és tájékoztatja a francia nyilvánosságot. Magát a pert is a francia Dreyfus-ügyhöz hasonlítja, politikai koncepciós perként határozza meg.[111] Szabó Zoltán november 26-án „Displaced person” (hontalan) státuszt kap az Egyesült Királyságtól. Angliába a jóakaratú emberek menjenek látogatóba, az elfogulatlanok és tárgyilagosak, akik szeretik, ha egyszerűen emberszámba veszik őket.[112] –írja. Szerzőnk mindössze ennyit várt első látogatásakor, 1945 őszén attól az országtól, melytől négy évvel később politikai menedékjogot kért és kapott. Leköszönése egyúttal végleges lemondás a hazájába visszatérésről. November végétől Andrássy Katinka kis házában laknak feleségével és Christopherrel London délnyugati részén. 1950-ben Szegedy-Maszák Aladárnak írt levelében írja Károlyi Mihályról: Tavaly júniusban (…), lemondásom miatt és az okból, hogy erről nem értesítettem, megszakította velem az érintkezést, szerencsésen, mert úgyse értettük egymást. (…) Kapcsolatunk jelenleg arra szorítkozik, hogy a házukban lakunk, de ez hamarosan megszűnik, mert a bérletet [Károlyiék] felmondták.[113]

hazaárulás gyanúja

Szabó Zoltán életútjának egyes elemzői[114] a pályaívet megtörő kudarc okaként, mások száműzetésként értékelik az író döntését, hogy külföldön marad. Nem tudhatjuk, hogyan alakul élete, ha teljesíti Rajk László, Révai József és Kállai Gyula hivatali úton szorgalmazott hazarendelését. Bizonyosan őt sem kerüli el a kémkedés és/vagy hazaárulás gyanúja, a politikai konstrukcióból született vád. Franciaországi külszolgálati tevékenységét minden bizonnyal a magyar állam iránti hűtlenségként, huzamosabb külföldön tartózkodását önmagában is bűnösséget bizonyító tényként értékelik a büntetőperek egyikében. A moszkvai koncepciós perek mintáján túlmenően az 1947 januárjától kezdődő büntetőeljárások során a magyar kommunista pártvezetés nemcsak párton belüli riválisaival számolt le. Mindazokkal az általuk elérhető és elfogható (konzervatív, kisgazda, szocialista, szociáldemokrata) közéleti személyekkel is, akik nyelvtudásuk révén, tanulmányútjaik során vagy 1945 előtti emigrációjuk ideje alatt személyes tapasztalatokat szereztek az európai demokráciákról.

Szabó Zoltán nem volt hőstípus, ugyanakkor nem is vált gyanútlan áldozattá. Döntése következményeként személyes veszteségei – rokoni és baráti kapcsolatainak megszakadása, távozása a hazai közéletből és irodalmi publikációinak megritkulása ellenére szellemi horizontja kiszélesedett. Elkerülte a szabadságvesztést, a vallatást, a meghasonlást, a börtönt, és a szó fizikai, szellemi, valamint ideológiai értelmében – életben maradt.

Kerülte a találkozást és a nyílt összeütközést a mind erőszakosabb hatalommal: a Magyar Népköztársaság kormányaival – beleértve a külképviseletek munkatársait – élete második felében nincs kapcsolatban. Három és fél évtizeden át vállal tevékeny részt szerkesztőként és szerzőként a nyugati-európai magyar sajtóban és könyvkiadásban, valamint az európai magyar szellemi élet szervezésében.

Irodalom
A fényes szelek nemzedéke. Népi kollégiumok 1939–1949. I. köt. Szerk., bev. és a fejezetek előtti tájékoztatót írta: Kardos László, Akadémiai Bp., 1980. 613.
Bibó István: ’A magyar demokrácia válsága’ Valóság, 1945. 2–4. sz. [október–december] 5– 43. in.: Bibó István munkái [BIM] Centenáriumi sorozat 3. köt. (Sorozatszerk. Dénes Iván Zoltán, utószó: Perecz László. Argumentum Kiadó-Bibó István Szellemi Műhely Bp. 2011. 20–79. o.)
Bibó István: ’A kelet-európai kisállamok nyomorúsága’, Új Magyarország. 1946. V. 26., VI. 4., VI. 9., VI. 18., VI. 25., VII. 10., VII. 16. in: [BIM] 5. köt. (Sorozatszerk. és utószó: Dénes Iván Zoltán) Argumentum-Bibó István Szellemi Műhely, Bp. 2011. 47–134.
Boldizsár Iván: A lebegők. Magvető Bp. 1989.
Boldizsár Iván: ’Az óraadó tanár’ (Csak keserű) in: B. I.: Keser-édes. Magvető Bp. 1987.
Czigány Lóránt: Homo politicus (in: Szabó Zoltán: Terepfelverés. S. a. r. és bev.: Czigány Lóránt Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Bern. 1987. 7–37. o.)
François Fejtő: L’affaire Rajk est une affaire Dreyfus internationale („A Rajk-ügy nemzetközi Dreyfus-ügy”) Esprit, Paris, 1949. Octobre.
François Fejtő: Mémoires. De Budapest à Paris. Calmann-Lévy, 1986. magyarul: Fejtő Ferenc: Budapesttől Párizsig. Emlékeim. ford.: Balabán Péter, Magvető Bp. 1990.
Hajdú Tibor: Károlyi Mihály. Politikai életrajz. Kossuth, Bp., 1978. 7–610.
Hajdú Tibor: 1949: távozók és érkezők a párizsi magyar követségen (in: Hommage à Fejtő Ferenc. A 90 éves Fejtő Ferenc köszöntése emlékezésekkel és tanulmányokkal. Szerkbiz.: Jacqueline Cherruault-Serper, Kende Péter, Litván György, Papp Gábor, Jacques Rupnik, Széchenyi Ágnes. Világosság Bp. 1999. 221-235.
Hajdú Tibor: Nagykövetünkről jelentjük. Mozgó Világ 2005. október http://epa.oszk.hu/01300/01326/00068/12hajdu.htm. Letöltés ideje: 2012. október 24.
Hajdú Tibor: Ki volt Károlyi Mihály? Napvilág, Bp. 2012.
Huszár Tibor: Metszetek nyolc évtized magántörténelméből. Corvina, Bp., 2010.
Paul Ignotus: Political Prisoner. Routledge and Kegan Paul, London 1959. magyarul:
Ignotus Pál: Fogságban 1949–1956. Ford.: Margitta Nóra. Cserépfalvi Bp. 1993.
Illyés Gyula: Franciaországi változatok, Nyugat, 1947.
Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1946–1960. S. a. r. Illyés Gyuláné Szépirodalmi, Bp. 1987. Jászi Oszkár (Oberlin/USA) levele Szabó Zoltánhoz (London) 1952. november 22. in: Jászi Oszkár válogatott levelei (Összeáll és jegyz.: Litván György és Varga F. János) Magvető, Bp. 1991.
Károlyi Mihály levelezése V. kötet (1945–1949) Szerk.: Hajdú Tibor, közr.: Litván György. Napvilág, Bp. 2003.
Károlyi Mihály levelezése VI. kötet (1949–1955) Szerk.: Hajdú Tibor, közr.: Litván György. Napvilág, Bp. 2008.
Károlyi Mihályné: Együtt a száműzetésben, Európa, Bp. 1969.
Kenedi János: Nem ugyanakkor, nem ugyanúgy és nem ugyanazért. Három dokumentum arról, hogyan mondott le Szabó Zoltán diplomáciai állásáról, Beszélő 26. (1989/1.) in: Beszélő összkiadás. AB – Beszélő Bp. 1992. III. köt. 736–746.
Kenedi János szerkesztői jegyzete Szabó Zoltán: Nyugati levelek c. cikksorozatához (in.: Szabó Zoltán: Hazugság nélkül. Sz. Z. Összegyűjtött munkái I-III. Héttorony, Bp. é. n. [1990] (II. köt. 420–423.)
Stephen Denis Kertesz: Between Russia and the West. Hungary and the Illusions of Peacemaking 1945–1947. University of Notre Dame Press, Notre Dame, Indiana (USA), 1984. magyarul: Kertész István: Magyar Békeillúziók 1945–1947. Ford.: Gyarmati Angéla. Extra Hungariam – Európa • História. Sorozatszerk.: Glatz Ferenc–Sipos Péter 1995. 7–594.
Kincses Károly: A két Reismann. A magyar fotográfia történetéből, 31. Magyar Fotográfiai Múzeum,2004. 5–258.
Litván György: Jászi Oszkár – Millenniumi magyar történelem – Életrajzok. Sorozatszerk.: Gyurgyák János, Potó János. Osiris Bp. 2003.
Murányi Gábor: A pünkösdi kormányfő Heti, Világgazdaság, 2007. június 2.
Passuth Krisztina: Beöthy István, az Aranysor szobrásza. Enciklopédia Bp. 2010.
Révész Sándor: Szabó Zoltán, az antiteoretikus, Mozgó Világ 2012/3. 17–28.
Szabó László: Csontváry Kosztka Tivadar – A magyar festészet mesterei – sorozat 12. Főszerk.: Bereczky Loránd, Magyar Nemzeti Galéria – Metropol Könyvtár – Kossuth Kiadó Bp. 2009.
Szabó Zoltán: Helyszíni riport a pesti demokráciáról. Új Kor, 1937. március 4. 9. sz.
Szabó Zoltán: Összeomlás, Nyugat 1940.
Szabó Zoltán: Hazugság nélkül, Valóság 1945. 1. sz. [szeptember] 3–10.
Szabó Zoltán: Angliai vázlatkönyv. Az Új Magyarország röpiratai Bp. 1946 [a]
Szabó Zoltán: Nyugati levelek. I-IV.: Új Magyarország 1946[b] VIII. 7. – IX. 24.
Szabó Zoltán: Az ostromzár 1946 [c] in: Szabó Zoltán: Hazugság nélkül. Sz. Z. Összegyűjtött munkái I-III. Héttorony, Bp. é. n. [1990] (II. köt. 437–438.)
Szabó Zoltán: Történelem közelről 1. Kedvezőtlen döntés,2. Kedvező döntés (A kisded Erdély? Hol van az én hazám? 1946 [d] in: Sz. Z. Ablakok Erdélyre. Gyűjt., vál.: dr. Tasnádi Gábor. Pallas-Akadémia Csíkszereda, 2000. 274–281.
Szabó Zoltán: Kézmozdulat és vélemény, Valóság 1947. február 125–129., in.: Hazugság nélkül II. köt. 455–462. 1947 [a]
Szabó Zoltán: Naplójegyzet, amelyben a Skandináv utazó egy magyar írónál tett látogatásáról számol be (1947) in: Sz. Z.: Hazugság nélkül II. köt. 462–466. 1947 [b]
Szabó Zoltán: Bevezető in: Bibó István: Harmadik út. Politikai és történeti tanulmányok. S. a. r. és bev.: Szabó Z. Magyar Írók Szövetsége Külföldön, Irodalmi Újság, Magyar Könyves Céh, London. Tipographia Babuino, Roma, 1960.
Szabó Zoltán Idegenvezetés, Új Látóhatár München 1961. nyár, 289–294., Kötetben: Sz. Z.: Nyugati vártán. Osiris-EPMSz. Bp., 2011. II. köt. 310–315.
Szabó Zoltán: Küszöbről. A magyar forradalom Angliában. Napi kommentárok 1956. október 24-től december 28-ig. S. a. r.: Kenedi János. Adalékok az újabbkori magyar történelemhez 10. Magyar Füzetek Párizs – Atlanti Kutató és Kiadó Társulat New Jersey 1988. a.
Szabó Zoltán beszámolója Molnár Erik külügyminiszter részére (1947. november 11–december 18.) a franciaországi magyar vonatkozású ügyekről. in: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből (1945–1948) Források a magyar népi demokrácia történetéhez VIII. köt. Főszerk. Verő Gábor. Összeáll. és bev.: Gönyei Antal. Új Magyar Központi Levéltár–Téka 1988. b.
Szabó Zoltán: Hazugság nélkül I–III. köt. S. a. r.: Kenedi János, Szerk.: Markwarth Ágnes, Bibliográfia: Gyurgyák János. Héttorony, Bp. é. n. [1990]
Szabó Zoltán önéletrajzi vázlata (1978?) Hitel, 2002. július 40–42.
Szabó Zoltán: Nyugati vártán I–II. Osiris-Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Bp. 2012.
Szalai Júlia: „Most azonban magyar író vagyok Angliában”, Holmi, 2012/6.
Szántó Miklós: Jegyzetek Bibó István harmadik újraolvasása közben Társadalomkutatás 24 (2006) 1. 61.
  1. Szabó Zoltán útja A tardi helyzettől a Cifra nyomorúságig. A berettyóújfalui Sinka István Könyvtár által 2012. október 11-én rendezett centenáriumi konferencián tartott előadás szerkesztett változata.
    Az 1944-ben Debrecenben alakultMagyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség elnöki tisztségét Szabó Zoltán 1945 áprilisától veszi át a kisgazdapárti Kiss Sándortól. „Rajtunk múlik, mi alakul ki ebben az országban” – nyilatkozza a megválasztását követő hónapban (Szabad Szó, 1945. május 19.). Az elnöki tisztségét 1946 októberétől Karácsony Sándor töltötte be.
  2. Huszár (2010) 25.
  3. Szabó Zoltán (1945) 3–10.
  4. Szabó Z. (1937)
  5. Szabó Z. (1960) 15.
  6. Bibó (1945)
  7. Szántó (2006)
  8. Vita demokráciánk válságáról. Valóság,1946. 1-2. [január-február] 86–103. in: BIM 3. köt. 100–113. A vita hallgatói között jelen volt Kende Péter, Szabó Zoltán és Szántó Miklós is.
  9. Szabó Z. (1940)
  10. Kertész I. (1995) 312.
  11. Az intézményt 1928-ban hozták létre. 1933-tól Magyar Tanulmányok Központja Franciaországban néven működött tovább.
  12. Szabó Z. (1946b)
  13. L.: Kenedi János jegyzetét (1990), e szerint a tudósítások némelyike (1946c–d.) cenzurális okokból nem jelenhetett meg.
  14. Bibó István (1946)
  15. Szabó Zoltán: A béke érkezése. Új Magyarország, 1947. február 15. 1–2.
  16. Molnár Józsefet idézi Czigány Lóránt (1987) 20. o.
  17. Vlagyimir Petrovics Szviridov, a Vörös Hadsereg tábornoka, hadseregparancsnok, 1945–47 között a Szövetséges Ellenőrző Bizottság ügyvezető elnökhelyettese, Vorosilov tábornok beosztottja, Georgij Makszimovics Puskin szovjet követ helyettese.
  18. Nagy F. (1990) 48–49.
  19. Igazgatói körlevél a szabadságon levő Győrffy-kollégistákhoz 1946. XII. 31. NÉKOSZ Kollégiumok Dokumentumgyűjtemény (NDGY) Győrffy Sándor iratai (GYSI) Győrffy István Kollégium (GYIK) 192. In: A fényes… (1980) 613. A tisztséget 1947. március–május között a kisgazdapárti Ortutay Gyula látta el. Rá osztották az egyházi iskolák államosításának és a népi kollégiumok felszámolásának végrehajtását is.
  20. Hajdú Tibor (1978) 508.
  21. Illyés Gyula (1947)
  22. Valóság 1947. február 125–129.
  23. Szabó Z. (1947a) in: (1990) II. köt. 465.
  24. Jean Schwöbel: Une Semaine dans [Egy hét a világ körül] Le Monde 1947. február 8.
  25. Szabó Zoltán különös nyilatkozata egy párizsi lapban. Szabad Nép, 1947. február 17.
  26. A miniszterelnök-jelöltek listáján Olványi Imre, Ortutay Gyula, Mihályfi Ernő és Dobi István is Dinnyés Lajos előtt szerepeltek. Kinevezésüket Szviridov tábornok vétózta meg. Murányi Gábor (2007)
  27. Washingtonban lemond Szegedy-Maszák Aladár rendkívüli követ, Borsody István követtanácsos és sajtóattasé, ifj. Nagy Ferenc miniszteri fogalmazó (a miniszterelnök idősebbik fia), Brüsszelből Perlaky-Kassa Endre követtanácsos, ideiglenes ügyvivő, Prágából Rosty-Forgách Ferenc rendkívüli követ, Londonból Szabó Tamás követségi titkár, Rómából Kertész István rendkívüli követ távozik. Bécsből Bartók László követi rangban szolgálatot teljesítő ideiglenes ügyvivő Ausztria amerikai megszállási zónájába menekül. Bernből Gordon Ferenc rendkívüli követ, Ankarából Andaházi Kasnya Béla követ és Fábry Pál követségi titkár mondanak le és emigrálnak. Rajtuk kívül számos követségi tisztviselő is távozik (névsorukat l. Kertész István: i. m. 570–572.) Hamarosan Bede István londoni követ is végleg távozott. (N. G.).
  28. Károlyi-levelezés V. kötet (2003) 1947. augusztus 26. 336–337.
  29. uo. 2. sz. jegyzet
  30. 6267/1/1947. sz. szerződés a Külügyminisztérium és Szabó Zoltán között.
  31. Hajdú (1999) 222. o.
  32. Vezér Erzsébet beszélgetése Cs. Szabó Lászlóval [1971. június 25. London] in: Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk. Petőfi Irodalmi Múzeum Bp. 2004. 231.
  33. 1947-ben a Magyar Intézet igazgatója Párizsban.
  34. Genf, 1947. december 1. Új Magyar Központi Levéltár [ÚMKL] XIX-I-1-e-1947-181416
  35. Károlyi levelezés V. köt. (1947) 434. l. 1. sz. jegyzetet.
  36. uo. 433.
  37. Idézi: Litván (2003) 438. o.
  38. uo.
  39. Jászi Oszkár (Oberlin/USA) és Szabó Zoltánhoz (London) levélváltása (1952. október 25–november 22.) l. még Jászi O. (1991) 546–547. o.
  40. 1947. november 27. Hajdú 1946. 407. o.
  41. Szabó Zoltán: A művészet mint propaganda. Fiatal Magyarság, III. no. 6. (1933. február) 28. kiemelés a szerzőtől (N. G.)
  42. Szabó László: Csontváry Kosztka Tivadar – A magyar festészet mesterei – sorozat 12. Főszerk.: Bereczky Loránd, Magyar Nemzeti Galéria – Metropol Könyvtár – Kossuth Kiadó Bp. 2009. 66. o.
  43. UMKL-XIX-J-1-k, 1948-63/Pol. In.: Dokumentumok … (1988b) 301. o.
  44. uo.
  45. Szabó Zoltán (1988a) 124. o.
  46. MOL XIX-J-1-k 1075/1948. in. Károlyi lev. V. köt. (1948) 485–486. o.
  47. Hajdú (1999) 222. o.
  48. Dr. Sarkadi Ádám (1939–2015) szíves közlése (Bp., 2010. május 16.). Ádámot Szabó Zoltán első felesége, Nádas Erzsébet második férje, Sarkadi Imre író (121–1961) 1949-ben kötött házasságukat követően adoptálta (N. G.)
  49. Történeti Hivatal K 747 (egykorú másolat) 1948. szeptember 30. In.: Károlyi lev. V. köt. (2003) 575.
  50. Ignotus (1993) 56.
  51. uo. 57.
  52. Hajdú Tibor szíves közlése (MTA Történettudományi Intézet, 2010. szeptember 14.)
  53. XI. 22-i külügyi jelentés és Szabó Zoltán Idegenvezetés Új Látóhatár München 1961. nyár + Nyugati vártán II. 310-315.
  54. Illyés Gyula (1987) 229–230.
  55. Károlyi lev. V. köt. 1948. november 30. (2003) 613. o.
  56. Károlyi lev. l. Hajdú Tibor 2. sz. szerk. jegyzetét: V. köt. (2003) 615.
  57. Inauguration du Foyer Culturel à la Légation de Hongrie 21. Decembre 1948.
  58. Szabó Zoltán (1978?) Hitel, 2002. július 42.
  59. Hajdú (2012) 257. o.
  60. Dr. Sarkadi Ádám szíves közlése (Bp. 2010. május 16.)
  61. Zakar András dr. (1912–1986). Érseki titkár. A Mindszenty-per III. r. vádlottja. Hat év fegyházra ítélték. 1970-ben, Mindszenty emigrációját megelőzően rehabilitálták. Zakar volt hosszú ideig az egyetlen rehabilitált papi személy. (Börtönviselt papok, szerzetesek – Esztergomi egyházmegyés papok. egom.ofm.hu/irattar/irasok_gondolatok/konyvismertetesek/egyhazmegyes_papok_1. htm. Letöltés ideje: 2012. június 9. Az ítéletet l. Mindszenty József a Népbíróság előtt. Pannon Bp. 1989. 227–236.)
  62. Az 1930-ban érettségizett évfolyam tagjainak névsorát l.: Magyar Kegyes-tanítórendi Budapesti Piarista Gimnázium 1929–30. évkönyvében. (A Magyarországi Piarista Rendtartomány Budapesti Könyvtárában és Levéltárában folytatott kutatásom segítéséért köszönetet mondok Koltai Andrásnak. N. G.)
  63. A legkorábbi részletesen dokumentált cáfolatot l. Kenedi J. (1992) III. köt. 736–746.
  64. Szabó Z. feljegyzése 1949. január 25.
  65. Hajdú Tibor (2005) http://epa.oszk.hu/01300/01326/00068/12hajdu.htm
  66. OSZK Szabó Zoltán-gyűjtemény. 379. fond 2. őrzési egység, másodpéldány. Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában található Szabó Zoltán-hagyaték kutatásának engedélyezéséért köszönetet mondok Szabó Zsuzsának.
  67. Hajdú Tibor beszélgetése Szabó Zoltánnal (London, 1970. november). in: Károlyi lev. V. köt. (1949) 615–616.
  68. Boldizsár Iván levele (1949. III. 4.) Ministre Hongrois des Affaires Ètrangères – Le Secrètaire d’Ètat (A Magyar Külügyminisztérium államtitkára) fejléces levélpapíron Szabó Zoltánnak Párizsba. Kiállítva: „magát cserélje, ki jelszót cserél” Száz éve született Szabó Zoltán OSZK (2012) Kurátor: Tokaji Nagy Erzsébet.
  69. Kenedi János (1992) és Károlyi lev. V. köt. 486., és kronológia 771.
  70. MOL XIX-J-1-u (Károlyi gyűjtemény28. doboz) A Havas Endre által hivatkozott Illyés-levél nem található a Szabó Zoltán hagyatékban (N. G.)
  71. Károlyi lev. V. köt. (2003) 454.
  72. Passuth Krisztina (2010) 205.
  73. Az Exposition d’Art Hongrois Contemporain (Kortárs magyar művészek kiállítása) 1949. március 25.–április 24. közötti tárlaton kiállították még Derkovits Gyula, Farkas István, Koszta József, Bernáth Aurél, Berény Róbert, Nagy István, Egry József, Pór Bertalan, Lahner Emil, Czóbel Béla, Dési-Huber István és Domanovszky Endre alkotásait is.
  74. Szabó László (2009) 66.
  75. Szabó Zoltán (1978)? Hitel, 2002. július
  76. A kiállítás fényképpel illusztrált meghívóját l. Kincses Károly (2004) 49.
  77. Károlyi lev. V. köt. (2003) 772.
  78. A kiállítást 2 800-an tekintették meg. (Gabrielle Vienne, a Musèe National d’Art Moderne munkatársának levele Szabó Zoltánhoz 1949. május 27. MOL XIX-J-1-k-18/e)
  79. Szabó Zoltán levele Károlyi Mihálynénak OSZK 379. fond
  80. Boldizsár Iván (1989) 63.
  81. Károlyi lev. V. köt. (2003) 1948. 486. o. 4. sz. jegyzet és 772. o.
  82. uo. 4. sz. jegyzet
  83. MOL XIX-J-1-k 31. doboz 18/e
  84. Dr. Sarkadi Ádám szíves közlése (2010. május 16.)
  85. Belügyminisztérium sajtóosztályának 1949. VI. 19-i közlése. + MTA-kronológia IV. köt. 1050.
  86. Reismann Fejtő Ferenc és Szabó Zoltán távozása után 1949-től egy személyben volt a sajtóiroda kijelölt vezetője és a követség kultúrattaséja. 1948 augusztusában hazatért, szeptember 23-án a Virágárok u. 8-ból hurcolta el az Államvédelmi Hatóság. A Rajk-per kapcsán életfogytiglanra ítélték a Mód Péter és társai néven elkülönítetten tárgyalt bűnügyben. 1954-ben (Bf001298-1954 áü) rehabilitálták. Kincses (2004) 60–64. o.
  87. Hajdú (1978) 519.
  88. PIL 704. fond, 85. őrzési egység in: Károlyi lev. VI. köt. (2008) 38. o.
  89. uo.
  90. Szabó Zoltán levele Károlyi Mihályhoz (Corsham, 1949. június 7. után) Károlyi lev. VI. köt. (2008) 21–26.
  91. Uo. 23. o.
  92. MOL XIX. Kgy 28. doboz in: Károlyi lev. VI. köt. (2008) 40. o.
  93. (angol) tisztviselőt
  94. Utalás Arthur Koestler: Darkness at Noon: Sötétség délben (Jonathan Cape, London, 1940) című regényére.
  95. Havas Endre 1949 nyarán a párizsi magyar követség I. oszt. tanácsosaként visszahívását kérte. Budapesten az Athenaeum Kiadó lektora. 1950. november 2-án koholt vádak alapján letartóztatták és elítélték. 1953-ban a kínzások következményeként elborult elmével hal meg (mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC05727/06078.htm) Letöltés ideje: 2012. október 19.
    Havas Endre Arthur Koestler Arrival and Depature (Elutazás és hazaérkezés – Jonathan Cape, London, 1943; The McMillan Co. New York, 1943.) című művének főhőse.
  96. Károlyi lev. VI. köt. (2008) 37–38. o.
  97. Károlyi lev. VI. köt. (2008) 39.
  98. Szekeres György (19141973) újságíró, műfordító, kiadói főszerkesztő. 1933–1936: Prágában és Párizsban folytatta tanulmányait. Két éven át a Csehszlovák Kommunista Párt által Prágában kiadott Magyar Nap c. népfront-napilap külpolitikai rovatvezetője. Részt vett a francia ellenállási mozgalomban. 1940-től a Francia Kommunista Párt tagja. 1945–47: a Szabad Nép külpolitikai rovatvezetője, majd párizsi tudósítója. 1948-tól Rómában a magyar követségen tanácsos. 1950 őszén hazarendelik. Nem tér önként haza. A Rajk-per során koholt vádak alapján elítélik. 1954-ben helyezik szabadlábra, 1957-ben rehabilitálják. 1955-től műfordító. 1960-tól az Európa Kiadó szerkesztője, 1963-tól haláláig az Európa irodalmi vezetője. Kritikusi tevékenysége mellett jelentősek francia és cseh műfordításai. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/14761.htm letöltés ideje: 2012. január 28.
  99. Hajdú (1999) 230–231.
  100. Az országgyűlési képviselőválasztásokon a szavazásra jogosultak 96,04 %-ának részvételével 96,27%-ban a Népfront jelöltjei szereznek mandátumot a törvényhozásban.
  101. A folyamodvány fogalmazványa 1949 második feléből való (magántulajdon).
  102. Károlyi Mihályné (1969) 298.
  103. Fejtő (1990) 323–325.
  104. Pierre Berteaux (1907–1986) germanista nyelvész. Részt vett a francia ellenállásban Charles De Gaulle oldalán Franciaország felszabadításában. (http://en.wikipedia.org/wiki/Pierre_Bertaux. Letöltés ideje: 2013. január 3.) 1949-ben a Sûreté (francia állambiztonsági rendőrség) vezetője (N. G.).
  105. Fejtő (1990) 325.
  106. Károlyi lev. VI. köt. (kronológia) 536.
  107. Boldizsár (1987) 162-163.
  108. OSZK Kézirattár Szabó Zoltán-levelezés 379. fond, 9. őrzési egység
  109. Károlyi lev. VI. köt. (2008) 1949. október 18. 90–92.
  110. 1949. X. 19. PIL 704. f. 85. őrzési egység – Hajdú VI. köt. 92.
  111. Fejtő (1949)
  112. Szabó Z. (1946a) 27.
  113. Károlyi lev. VI. köt. (2008) 26. o.
  114. Révész és Szalai (2012)

    kép | Ernst Wilhelm Nay művei, wikiart.org