ARANY ALKONY
[IDŐSZÁMÍTÁSUNK SZERINT]
A hallban a reggeli tumultus fogadta, fél kilenc körül jön a postás, lehet tőle sorsjegyet venni, meg hátha hoz levelet, képeslapot. Az otthon lakói nemigen használtak mobiltelefont, internetet végképp nem. Maradt a képeslapok, születésnapi, karácsonyi rajzok várása. Szeretettel küldjük üdvözletünket Mamának Rómából, meg Bianka rajzolta Papának ezt a szép angyalkát. Aki még tudott írni, az a postásnál is feladhatta a levelét, nem kellett bemenni a városba. Jó választás volt annak idején a körösligeti Arany Alkony Otthon, minden itt van helyben, a napi háromszori étkezés, orvosi vizsgálatok, fodrász, manikűr, pedikűr, vasárnap délután háromkor misézik a tisztelendő atya, négykor református istentiszteletet tart az új gyakornok lelkésznő, sápadt pofikájú, vékony kis gyönyörűség, őt küldi ide a lelkész, valami sűrű bajszú, igen magyar ember, Kovács Kese Kötöny vagy Takács Teve Tököny, fene emlékszik rá, csak úgy dörgött a hangja, ahogy felháborodott, ha valaki időszámításunk szerint számolta az éveket, és nem Krisztus után. Van kis könyvtár is, jobbára az elhunyt lakók hagyatékából. Ő talán csak egy-két könyvet – családi emléket – ad majd Adrienn-nek, a többi jöhet ide. Ami érték volt, azt már szétosztogatta, tanítványainak, barátainak, meg azok gyerekeinek.
majdnem havonta
Laci bácsi a fodrászhoz menet a szokásosnál lassabban haladt át a hallon, nézte egykori helyét, mikor még ő is várta a reggeli postát. Nem jött le mindennap, de jó volt itt heti egy-két reggel elábrándozni. Hogy hátha írt Adrienn Kanadából. Amikor kinn volt, három éven át, majdnem havonta küldött valamit. Képeslapot, pár sort csak, fényképet. Pedig akkor még a mobilt is kezelte, most nem találja a gombokat, sokszor elfelejti, hol hagyta.
Lengyelné Veronkán látszik, nagyon készül, ötezer forintot küldött az unokájának ballagásra, lassan ide kell érjen a köszönőlevél Sopronból, sőt azt reméli, hogy a hosszú nyári szünetbe belefér Bence látogatása. Laci bácsi elgondolkodik, hogy mennyire lehet képben Lengyelné, mert tavaly, mikor egy frissen beköltözött agglegény tanárnak a Körösről adtak szerenádot a ballagók, csónakból, fáklyákkal, azt hitte két napig, hogy a velencei nászútján van. Mulatságos, de mindannyiukra ez vár.
A fodrászatban Dorina fogadta, kedden délelőtt és péntek délután járnak ki, de csak ha bejelentkezik valaki. Neki a kedd jó, péntek délutánonként viszont tarokkozik a művelődési házban. Ki tudja, meddig megy még, néha azon kapja magát, hogy elnéz valamit. Nem akarja megvárni, hogy feltűnjön a többieknek… Van, mikor Hegyi Márton, az Arany Alkony orvosa hozza-viszi tarokkozni, ő is játszik, jól összebarátkoztak, de ha kéri, beviszik a városba az otthon kisbuszával, úgyis akad, aki litániára jár. Vanessza mondta, hogy bejelentkezett Lacibá, de ő most nem tud jönni, megcsinálom én, ha jó így. Persze, hogy jó volt. Vanessza meg Dorina, micsoda nevek, gondolta az öreg, bár el kellett ismerje, annak idején az Adrienn is formabontó volt. Az egy szem lányuknak mindenből a legjobbat akarták, névből is, iskolából is, kérőből is. A gimit meg a tanítóképzőt ő erőltette, azt a Robi gyereket meg Erzsike marta el mellőle. Mert hogy tanítónőnek rangon aluli egy vízvezetékszerelő. Pár éve hallott Robiról: annyi a megrendelése, hogy alig győzi, pedig a két fiát is bevitte a vállalkozásba. Adrienn évekig volt munkanélküli, Robi után hozzáment az első kérőjéhez, pár év után elvált. Most van diploma, nincs unoka, és elhidegült tőlük. Mikor lett munkája és a gyógypedagógiát is megcsinálta, jobb lett minden…, és kijutott Kanadába.
eztán ez lesz
Mi lesz, Laci bácsi, csak borotválás?, kérdezte Dorina. Az öreg emelte a tétet, hajigazítás is, mosással, bár az egészet a mosás kedvéért kérte. Szerette, ahogy a fejbőrét masszírozták, de magában azt nem kérhette. Dorinának ügyes keze volt, a kis pamacs kellemesen csiklandozza… De most inkább hajszesz vagy arcszesz kellene, bármi, ami elnyomja a szagot. Minimális szivárog ki ugyan a nadrágpelenkából, más talán nem érzi, de akkor is… Két éve vettek ki belőle egy végbéldaganatot, azóta hordja a pelenkát, a doki nem kertelt, megmondta, hogy eztán ez lesz. Randira megy, Lacibá, jópofizott Dorina. Az öreg nem vette zokon, még örült is, hogy van egy kis vidámság, viccelődés, nem csak az öregasszonyok panaszkodása. Erzsike jön, mondta büszkén. Nem a lánya jön, az Adrienn?, értetlenkedett Dorina. Laci bácsi kicsit elgondolkodott, Ő kinn van Kanadában, talán majd nyár végén hazalátogat. A lényeg, hogy csinos legyen, Lacibá, zárta le Dorina; végképp nem az ő dolga, ha az öreg a két éve meghalt nejével randizik.
Mire végeztek, a hall már üres volt. Egy-két nyeretlen sorsjegy maradt az asztalon. Tudta, van még kis ideje. Tisztába tette magát a fürdőben, ehhez nem kell segítség. Utána beleült a foteljébe, jó régi darab, az édesapjától maradt rá, egykor az ügyvédi iroda várójában volt másodmagával. A fotel melletti asztalon fénykép: ketten állnak Erzsivel Adrienn mellett, előttük torta, öt gyertyával. Adrienn boldog – talán akkor utoljára. Lapozgatta a Népsportot, megnézte, mit játszott a Szeged a Veszprémmel, fiatal korában ő is kézilabdázott, Márton felajánlotta, hogy elviszi egyszer meccsre, de az már sok lenne neki. Beleszunyókált az olvasásba, néha ebéd után a kényelmetlen folyóparti padon is elszunnyad. Arra ébredt, hogy kopognak, és már nyílik is az ajtó. Föltápászkodott, hiába volt a Maradj csak, Papa. Adrienn hozott neki kompótot, itt az otthonban elég vízízű, sajnálják belőle a szegfűszeget meg a cukrot. Köszönöm, Erzsikém, nyugtázta az öreg, te tudod, hogy szeretem. Pocsék, amit itt adnak. Adrienn vagyok, Papa, a lányod… A Mama tavalyelőtt meghalt… Adrienn vagyok, mondta sírósan, hátha egy jobban sikerült mondattól a demencia megretten, vagy legalább visszahőköl. Adrienn, ízlelgette az öreg, Adrienn kinn van Kanadában. Aztán kérdezett még azokról a szomszédokról, akik a lánya születése előtt már meghaltak. Papa, nem tudom, mikor tudok jönni, mert…, akkor a doki benyitott. Elnézést, csak Laci bácsinak mérnék egy vérnyomást. Az öreg közben elindult a mosdóba, mindjárt jövök, Márton, addig Erzsike elszórakoztat.
Foszlányokat kapott el a beszélgetésből, …a múltkor is furcsa volt …erre számíthatunk … néha lehetnek tiszta pillanatai, de innen csak lejjebb van … újra hívnak Kanadába … azzal segít a legtöbbet, ha van egy jó állása, abból futja az itteni költségekre … nem hiszem, hogy magát fel fogja ismerni… Lehúzta a vécét, meddig megy ez egyedül? A doki szerint erős a szervezete, de ilyen idősen bármikor bármi beüthet. A vérnyomásmérés után lekísérte Adriennt. A lány megölelte, hozzábújt, a mellkasára szorította a fejét, mint amikor kislány korában nem akart iskolába menni. Indulnom kell, Erzsikém, kezdődik a film a klubteremben. Elköszöntek. Egyikük sem mert visszanézni.
majd azt mondom
Fönn a szobában a doki várta. Köszönöm, Márton, mondta, és egy borítékot vett elő a zsebéből. Ugyan hagyd, Laci bácsi …inkább adj egy kicsit abból a konyakból, amivel a múltkor megkínáltál.Leültek, iszogattak. A fodrászkislánnyal is elhitettem, van, hogy itt csináltatja Adrienn a frizuráját. Bölcsen tetted, Laci bácsi. Az óarany konyak jótékonyan zsibbasztotta, nézte a fényképet, latolgatta, vajon írni fog-e Adrienn. Ha majd azt látod, Márton, hogy sokat rontok a tarokkban, ne vigyél el. A doki bólintott, Majd azt mondom, hogy Erzsike vár. Mindketten elmosolyodtak. Előbb-utóbb vége lesz a tarokknak. Levelet, képeslapot viszont a demensek is kapnak, és istentiszteletre őket is elviszik az Arany Alkony Otthonból.