Bóna László

ARAL

1995 március

ARAL

Ha az utazó még pirkadat előtt útnak indul Bécs felé, úgy félórányira, hogy a fővárost elhagyta, az út egy dombtetőre érve kanyarodik, és a kanyar után az éjszakai vaksötétben, egy völgy túloldalán, szemben, a dombtetőn diadalmas égszínkék fényárban pompázik az Aral benzinkút. Ilyenkor alig van kocsi vagy teherautó, aminek fénye megzavarná a benzinkút egységes kékjét. A dombtetőn a kút mint fellegvár, mint az olimposzi istenek lakhelye, elhagyatott, de hívogató. Hatása mint hipnotikus álom, megmarad az utazóban, és egy-két óra múlva, mikor a határt készül átlépni, még a határ innenső oldalán, az utolsó Aral kútnál fog megállni.

az úthoz szükséges életerő

Az Aral benzinkút nem egyszerűen hatásos reklám, figyelemfelkeltő embléma, hanem „environnement”, művészi tárgyegyüttes, kiállítás, megkomponált környezet. Hatása abból az egyszerű felismerésből ered, hogy a benzinkútnál nem pusztán a járművet, hanem az embert is fel kell tölteni. Nem étellel, itallal, egy kis pihenéssel, hanem az úthoz szükséges életerővel.

Az Aral kékje az energiához kötődő emberi képzeteket misztifikálja, azt sugallva: az az energia, ami a járműveket hajtja és ami az embereket életben tartja, ugyanaz az erő. Energia csak egy van, a mindent fenntartó egységes egy erő – ez egyben a benzinkút kék-fényár-világának misztikája. És egyben ez az energiamisztika új fordulat a benzinkút-tervezés esztétika-történetében, mely nyilván összhangban van a világérzés – ha van ilyen – változásával.

A benzinkutak hagyományában az energia, vagyis a benzin, a gázolaj a gyorsasággal, a rohanó fejlődéssel mint a modernség káprázatával volt összekötve, tervezőik általában a tűzelemre mint a teremtés egyik alapelemére utaltak a külső formával. A benzinkútnak olyan egyértelműen kellett pirosnak lenni, ahogy a frizsidereknek fehérnek. Az energiának a benzinkút-szimbolika épp a földi, anyagi, elementáris fizikai lényegét hangsúlyozta. Az Agip lángnyelvet okádó hatlábú fekete kutya emblémája őrzi ezt a gyorsaság-tűz képzetekre épülő energia-koncepciót, még ha ki is tágítja a jelentést némi kultúrtörténeti utalással. A Shell kagylóemblémája szintén az energia földi, ásványi lényegét igyekszik megragadni, igaz, éppen ezt a materializálást szeretné humanizálni. Nem a sebességet, a pusztító, robbanó elemi erőt mutatja az energia lényegének, hanem ennek az erőnek az emberi szolgálatba állítását, megszelídítését.

Az Agip társadalmi előképe a népvándorlások barbár természeti szabadságán épülő korai civilizáció, a farkasember, a mesebeli mitikus lények világa, a társadalomépítés mitológiája, Romulus és Remus; a Shellé pedig a reneszánsz.

az úthoz képest oázis

Ezek a kutak eddig csak emblémájukban sűrítettek valamely koncepciót, ami az ember és energia viszonyát igyekezett ábrázolni. A British Petrol már olyan kút, ami nemcsak emblémájával, hanem teljes terével, egységes színvilágával vált átütő erejűvé. A BP benzinkutak mély sötétzöldek. A BP kút külön megformált világ, amely elkülönül az úttól, ahová behajtva, megérkezve, vagy amit elhagyva egy másik világban tett látogatás élményét kelti. A BP zöldje az úthoz képest oázis. Nem szimbóluma az oázisnak, hanem ténylegesen az. Egyértelmű a felismerés, hogy a vásárló nem pusztán a földi javaktól – a frissítő italokkal és szendvicsekkel – töltődik fel, hanem valami szellemi természetű képzet erejétől is. Az oázisban nem pusztán az ivóvíz adja az erőt az út folytatásához, hanem az, hogy az oázis az élet erejének megnevezhetetlen koncentrátumát árasztja. Szakrális tér.

A BP zöldje a teremtés elemei közül a vízelemre utalva sugallja saját terének szentségét, az életerő e más tértől elkülönült sűrített hatását. A BP benzinkút elmozdulás az energia transzcendens koncepciójának irányába, amit az Aral teljesít be. Az Aral kéksége a levegőelemre utal: benne az energia nem földi, ásványi, természeti vagy kultúrtörténeti eredetű. Nem életerő, hanem szellemi eredetű erő.

A benzinkutak eredetileg a benzin töltésének helyzetét sűrítették egy-egy lényegi szimbólummal. A gép energiával telt meg, működésbe kezdett. Később az ember is, miként a gép – vagy inkább a gép, akár egy élőlény – az élet erejével töltekezett. Mára az Aral éppen annak a helyzetnek a valóságát tünteti el szem elől, ami valójában történik. Nem benzint töltenek a gépbe, hanem ember és gép, maga a világ merítkezik meg egy kifogyhatatlanul áradó erőben. Az Aral az isteni jóság, a kegyelmi állapot paradicsoma. Az utazó az isteni erő birtokában lévő archaikus ember: megvilágosodott, beavatott, megdicsőült halhatatlan szellem.

a következő testetöltés

A piros benzinkutak világa a durva, földi, anyagi test, a British Petrol kútjai az ,,étertest”, az Aral benzinkút az ,,asztráltest”. A benzintöltés megmerítkezés a világ transzcendens energiamezejében a következő testetöltés előtt. Tankolni nem más, mint reinkarnálódni.

A benzin eladás–vásárlás piacán az Aral a fogyasztásra épülő esztétika egyik lehetséges csúcspontja. A világnak azt a végzetes tanácstalanságát mutatja, hogy vajon a fogyasztás világába betörő transzcendens tradíció forradalmasítja-e a világot, vagy nem több, mint a fogyasztás, a piac trükkje, amelyben a transzcendencia csak egy újabb ajánlat a sárból saját hajánál fogva saját magát kihúzni igyekvő embernek.

kép | shutterstock.com