APURA ZSILVÖLGYÉBEN

ráomlott a bánya
nem látványosan de emlékként biccent a lába
aput hazaküldték a frontról a négy gyerekhez
jobbat remélve körispatakról jöttek pestre
hajókról hordta a búzát cementet
tüzelőt trógerolt szénporos volt az arca
a családnak kellett a pénz
s lett olcsó borok rabja
apu ha olvasott formát adott a szónak
hangja a hargitát zengette vissza
meséi küsmöd vizén ringatóztak
hat osztályt végzett kispapnak nevezték
napszámosságnál nem jutott többre
a bányaságon próbált szerencsét
aput maguk alá gyűrték a temetések
poharából bora fogyott ki
belőle elszökött az élet
kettőezer tizennyolc idézem a múltat
újságokból kivágott verseim
briftasnijában lapultak