Németh Bálint

APRÓD

2009 október

APRÓD
Sz. J.-nak

Annyira fáradtan, amennyire csak tizenkét óra
alvás után lehetek. A dohányfüstös falakról
sorra levenni a festményeket, hogy a helyükön
felvillanhasson az igazi fehér. Mint egy viktoriánus
boka, mondjuk, zavarbaejtő tisztaság, hogy akkor
biztosan van még tisztább, még igazibb. És nincsen
persze győzelem se, végleges. Akkor már inkább
folyton késésben, felrúgok például egy púpozott hamu-
tartót, ritkán tartok be adott szót, szabott határ-
időt. A szavak adva vannak, de milyen jó néha
más hangon beszélni velük, sivítani, amikor tényleg
elszakad a cérna. Mondjuk, felhívnálak most,
megkérdezném, van-e kávéra apród. Mész-e a
tengerre nyáron, nem mész. Akkorra várom a festőt,
elgondolom, milyen lesz majd a frissen mázolt
szobában elszívni az elsőt, néha felmosok azért,
figyelem, hogyan vedlik bőrüket a járólapok.

Aztán lefeküdni a nedves kőre. Hozzásimulok
egy pontosan sejtett, de soha meg nem ismert
rendhez. Mintha púpos, megbízhatatlan és
sírig hű szolgája lennék egy királynőnek,
akit fényképen mutattak egyszer.

kép | ^CiViLoN^, flickr.com