ANGYAL EGY FÖLDRE BORULÓ CSERESZNYEFAÁGON
[VISZONTLÁTÁS]
Novák Gábor: Angyalka című írásához
Régen láttalak így meg, ennyire tisztán.
Lesütött tekintetemet körülöleled.
Ahogy ott ülsz. Kissé már elhíztál.
De a lábad még most is szántja az eget.
Kalimpál. Hadar. Rohanóst játszik.
Szirmok úsznak körötted, mint a halak.
Nem is vettem észre mostanáig,
már mióta fejjel lefelé tartalak.
Már mióta nem néztem szemedbe, látva.
Munka, család, önkereső hobbi.
Egészen elfelejtettelek mostanában.
Csak ülni járok hozzád, s meghalódni.
Nem baj, súgja, üzeni a hátad,
keresgélj csak bátran, s talán kivárom.
Gyere vissza hozzám, hogyha megtaláltad.
S virágba borulsz a cseresznyefaágon.