Szabó Attila

ANGYAL EGY FÖLDRE BORULÓ CSERESZNYEFAÁGON

[VISZONTLÁTÁS]

ANGYAL EGY FÖLDRE BORULÓ CSERESZNYEFAÁGON

Novák Gábor: Angyalka című írásához

Régen láttalak így meg, ennyire tisztán.
Lesütött tekintetemet körülöleled.
Ahogy ott ülsz. Kissé már elhíztál.
De a lábad még most is szántja az eget.

Kalimpál. Hadar. Rohanóst játszik.
Szirmok úsznak körötted, mint a halak.
Nem is vettem észre mostanáig,
már mióta fejjel lefelé tartalak.

Már mióta nem néztem szemedbe, látva.
Munka, család, önkereső hobbi.
Egészen elfelejtettelek mostanában.
Csak ülni járok hozzád, s meghalódni.

Nem baj, súgja, üzeni a hátad,
keresgélj csak bátran, s talán kivárom.
Gyere vissza hozzám, hogyha megtaláltad.
S virágba borulsz a cseresznyefaágon.

kép | shutterstock.com