ANGOLOS

Good morning, sir, köszöntem kissé ziláltan,
mert megint nem volt kedvem borotválkozni.
Úgyis csak megvágom magam, és úgyis csak
akkor érvényes, ha elsőre sikerül, gondoltam.
Can I help you something, érdeklődtem aztán,
de sajnos, nem segíthettem. Akitől választ vártam,
elszántan ácsorgott tovább a túloldalon, mintha
késeket köszörülne éppen. Próbáljam-e újra,
másképp megszólítani? Hátha mégis csak akkor
érvényes, ha először elhibázom? Ám szapora
kérdéseim észrevétlenül magyarázkodássá váltak,
mondataim sikamlóssá lettek, mint az angolnák,
amint kicsusszantak a számon. Nem akadályozhattam
meg, hogy habozás nélkül belekezdjen – már siklott
is a penge a bőrön, sehol egy karcolás. A tükrön
viszont repedések futottak végig (ekkor kellett
volna angolosan távoznom), a mosdókagylóba
hulltak a szálak, és egyre tisztult az immár ismerős
arc. Istenem, suttogtam, csak nehogy sikerüljön.

A PRÓBÁLJAM ÚJRA? című összeállításból

kép | Ren Kuo, flickr.com