Tamás Ferenc

ANGELUS

2001 október

ANGELUS

Kanyarognak a hangok, kunkorodó, tekergő hangfonalak
szövik körül, akár a pók a legyecskét,
az üres tér néhány köbdeciméternyi darabját.

Nem mondom, szépséges ez a selyemgubó ebben az alkonyi,
alkony utáni fényben, a lámpagyújtás előtti percek
intimitásában, a bútorok mögül előlopakodó árnyékok között,

árnyak és meg-meglebbenő, táncos lábukat óvatosan próbáló
pormacskák közt, miközben a városmajori harangszó
is beköszön (belopakszik), és nagyanyám magában Angelust mond,

az Úr fényes követe köszönti választott leányát,
üdvöz légy, Mária, egeknek virága, kegyelem bokra,
áldott vagy te, és legyen áldott mind, ki az Úr nevében jő,

jönnek a pormacskák boldogan, és szálldos a nyárfa pihéje
is, kanyarognak a hangok, hangfonatok, szőnek-
fonnak a ragyogó vágy tompa derengésű vagy függönyként

susogó vagy fölnevető-alábukó, sorjázó dallamívek, és
akár a szorgos pók fonalai a zöld szemű, csöppnyi legyet,
bepólyálják, befonják az üres tér említésre se méltón kicsi darabját,

nem is érdekes, nem is lenne érdekes ez a
semmi, ez a zenefonadékkal határolt lyuk,
ez a macskamúmiánál nem sokkal nagyobb üreg,

ez az idétlen, korcs báb, amelyből nem fog kikelni soha
pillangó, rétek fölött cikázó, lebbenve szálló, nektárra vadászó,
a májusi lég fodrozódását kirajzoló, pihénél könnyebb rovar,

ugyan, kit érdekelne ez az elfuserált képződmény, mondd,
kicsodát?, ha nem ismernél benne magadra, nyugtalan
éned ürességére, a piszkos fantáziák, a hazugságok, szégyenteli

ellentmondások, lompos lustaságok, gyengeségek konglomerátumára,
erre a poshadt, elsivárosodott, angyal nem látogatta tájra,
egy darab süket, keserű csöndre, mely zenébe bújva rejti szégyenét.

kép | Fra Angelico: Angyali üdvözlet, wikimedia.org