AMI KÖNNYŰ, AMI NEHÉZ

Elég-e, amit
az éj, a nap hoz?
Elég vagyok-e
még magamhoz?
Vagy csak a maszkhoz?

+

Ami ennek a versnek alagútja,
az a másiknak gödre csak, kudarca.

Egyiket kivilágítja a forma,
másikat megöli, lekaszabolja.

+

Világos májuséjbe
leng a juharlevél.
Megbélyegzi a csendet.

+

Kiírni magunkat
a világból. Mire eltűnünk,
hosszabb a hitünk, és másé.

+

Pitypang. Ne fújd meg!
Tavaszt számlálnak
a szálló őszi törtek.

+

Árnyékom mindhalálig
futtatja testem.
Árnyékom örökifjú.

+

Miért állt meg a
pillangó a virágon?
Hogy lássam.

+

Karcsú platán sötétben.
Mintha a földön
törzsek szülnék a holdat.

+

A gonosz
sosem láthatja, amit
életünk kiváltott.

Közösséget alapít
testünkkel a halál,
hogy alulról befedje
a világot.

+

Kinézek a tóra. Mély a tó.
Érzem: óhajom úgy gurul,
mint lágy bársonyon a
billiárdgolyó.

+

Törött tojáshéj.
Ujjad közt szaporodhat
a Nap. Nap-ikra.

+

Behunyja este szirmait
a kökörcsin s nyílik a napra.
Titokban készülődik a
jó a hajnalra, virradatra.

+

Időben mind láthatóbb
a vers, az ember
Mint vitorlában a szél.

kép | shutterstock.com