ALTATÓ
A színek éjjel összebarátkoznak.
Paplan alatt a sötét testmeleg.
A fáradtság a szemekben fészket rak.
Az ágy lábánál tollpihe remeg.
A falakban, mint hangyaút a földben,
vonulnak a drótok, éhes elektronok.
Az üres tükör tanútlan örömmel
fest holdat, bolygót, ami veled forog.
Aprópénzek hullanak a kertbe.
Hangjuk csengő postásbicikliken.
Már úton van, de reggelig még nem jön
a bundás fény, vakító semmiben.