Csengery Kristóf

ÁLOMPILÓTA

2004 május

ÁLOMPILÓTA

Száll ami álmodik
        az álom repülés
magasban úszik a
        magányos lélek és
míg lassan földet ér
        fentről a mélybe lát
rejtvényt fejt életet
        megoldja önmagát

kibomlik mint csomó
        a görcsös lét amit
fel nem fog éber agy
        furcsáll vagy csak gyanít
itt tiszta nincs miért
        magyarázkodnia
megáll a képtelen
        mert evidencia

ha meghalt hogy lehet
        hogy itt sétál velem
ha ég a ház miért
        hogy közben építem
sodródva a folyó
        árjában konokul
mért számolom a pénzt
        mely tárcámban lapul

de hát ha így igaz
        ha így való kiált
Álompilóta míg
        lát életet halált
csak erről szólhat itt
        minden mi volna más
értelme áttűnés
        és egybeolvadás

egy dalra változat
        meglel ki elveszít
búcsú az érkezés
        ki nincs itt az van itt
szemedbe néz a vak
        s a legbátrabb remeg
ellentmondásaink
        törvényként fénylenek

Álompilóta ért
        nem kérdez nem vitat
tudja jöhet a kút
        mélyéből távirat
tudja mit egybegyúr
        a nagy titokszakács
a sok kevert személy
        lélegzik nem csalás

a ködben két szobor
        két régi kedves áll
és mégis egy a hang
        amely szíven talál
de az egy harmadik
        torkából tör elő
ami volt ami van
        most egy sík egy idő

őrjáratán amíg
        sok furcsa fényjelet
dekódol s mint tudós
        egymással összevet
ha a hajnal közel
        Álompilóta túl
félelmen kételyen
        egy képletet tanul

azt ismételgeti
        míg földet ér talán
nem foszlik semmivé
        a landolás után
de felébredve nincs
        emléke nincs szava
vizes tábla fehér
        papír az éjszaka

A MÍG FÖLDET ÉR című összeállításból
kép | shutterstock.com