ALIBI

Az ajtót lassan húzd be magad mögött, de még mielőtt a mosoly az arcodra dermed. Visszafelé fordított sorrendben ugyanez. Ne nézd meg a kertkapuban a postaládát, nem vársz senkitől levelet, amit sötétedés után hajítanának be: ,,nem bírom tovább”. Tünde az ablakból épp idelát.

Nehéz napod lesz, legyen nehéz napod. Nem sokkal tíz után a páternoszterből fogsz megpillantani: átléptem a láthatatlan demarkációs vonalat. Előbb a barátnőmet veszed észre, akit mindig utáltál, s mielőtt eltűnsz a süllyesztőben, engem is. Ne rohanj. Mire a lépcsőn kettesével felérsz a másodikra, már nem találsz az irodaház büféjében. Szedd össze magad. Két sürgős telefon között nézz be Z.-hez. Ne sokat töprengj, másfél év után mivel állíts be hozzá, mert úgysem találod már a helyén. Két nőt kísért le, neked ennyi elég. Nézz szét az íróasztalán, egy meghívót találsz majd legfelül. M. tibeti filmjét vetítik valami konferencián. Győződj meg róla, hogy Z. oda ment.

A biztonság kedvéért hívd fel az üzenetrögzítőmet. Ne ejtsen gondolkodóba, hogy már hetek óta csak a tőmondatos változat hallható. Ne hidd, hogy azelőtt neked szóltak a hollétemről tudósító kommünikék. Ne próbáld kitalálni, újabban miért maradtak el.

a tibetiek tragédiája

Határozd el, hogy elmész arra a konferenciára. Hogy alapjában véve már régóta szeretnél találkozni M.-mel. Hogy izgat a tibetiek tragédiája. Vagy bárkié a magadén kívül. De ne tűnj el csak úgy. Tünde nyomozni fog utánad. Hagyj magad után nyomokat. Ne hívd fel, az gyanús. A kollégádnak mondd, hogy az Intézetbe mész a szerződés miatt. Tegnap jártál ott, így máris zsebedben a bizonyíték. Ami a délutáni órákat illeti, T.-né, szegény, éppen kapóra jön. Hozza a férje kéziratát, akit megint bevittek. Ő tehát egyhamar nem fog keresni téged, s ha este holt hírét nem költi a híradó, te bátran mondhatod, hogy vele kellett eltöltened a délutánt, mert holnap kórházba kerül. Lopj egy keveset az elmúlt és elkövetkező napokból, legyen ez a nap a miénk.

Először szép nyugodtan végigüljük, ami a délelőtti szekcióból még hátravan. Az ülésteremben úgy helyezkedj, hogy ne láthassalak. Várd ki, amíg megérzem, hogy ott vagy. Ne bámulj meredten, hátha nézik, hogy nézel-e. És főleg ne várd, hogy utánad menjek a folyosóra. Találj magadnak ismerősöket. Ne kérdezhessék, mi keresnivalód van itt. Vegyél részt a vitában, szólalj fel, szerezz ellenségeket, gondoskodj róla, hogy másnap a Kutatóban a kollégáim említsék a neved, azután hallgassanak el, és várakozással pislogjanak, mit szólok hozzá, semmit se szólok.

Ebédelj M.-mel, nem megyek oda. Üljetek háttal a kantin üvegfalának, nehogy M. megkérdezze, mi van velünk, ha véletlenül ott sétálnék lenn a kertben, ahol majd délután te fogsz. Én szendviccsel a kezemben meg valami nagyképű folyóirattal, te Z.-vel, mint két epizodista egy értelmiségi komédiában, akikről a forgatókönyvben csak ennyi áll: élénken társalognak. Z.-vel töltöm az ebédszünetet, hogy délután majd, két patetikus körmondat között, egy negyedik személy kapcsán, nehezen leplezett mohó kíváncsisággal kérdezz valamit, amire ő majd kitérően válaszol, mint aki nem érti, mire vonatkozik a kérdés.

A vetítéshez elsötétített teremben majd én ülök mögéd. A ladakhi sziklakolostor udvarán válladra hull a hó. Most én megyek ki, és te ne gyere utánam. Intézd úgy, hogy amikor felcsattan a taps, te M. közelében légy. Amint az oldalfüggönyt félrehúzzák, véletlenül botolj belém, legyen a találkozásunk esetlen és zavart. A kivirult szerzővel egymás után szorítsunk kezet, mintha a tenyered negatív lenyomatába csúsztatnám a magamét.

A panel-vita elől egyszerre szökjünk, nagyjából egy időben induljunk a díszlépcső két szárnyán lefelé. E fellengzős eklektikában most az egyszer figyeljük egymást leplezetlenül. Maradjon az utolsó pillanatig nyitott a kérdés, melyikünk gyorsítsa, melyikünk lassítsa a lépteit, hogy végül mégis elkerüljük egymást.

Ülj zsúfolt villamosra, utazz sokáig. Szállj le, ahol a legtöbben leszállnak. Kövess valakit, akinek sietős dolga van. Maradj le, állj meg. Bámuld sokáig az ismeretlen utca végén, a palánk mögött a lebontott ház helyét, amit épen sohase láttál.

Kell ott valahol egy padnak lennie. Olvasd el végre T. kéziratát. Egy szóra se fogsz emlékezni belőle. Ezért a másfél óráért örökre hálás lehetsz neki: szabályos tudatkiesés. Egy évvel később majd erre gondolj, hogy nem kellett gondolnod semmire, amikor elvállalod a búcsúztatását az egykori tanítványok nevében.

A szemed se rebbenjen, ha otthon Z. üzenete vár: M. annyira örült, hogy láthatott a konferencián – miféle konferencián? miért nem mondtad? – azt szeretné, ha ti is ott lennétek este, amikor Z.-hez felugranak a régi barátok (mikor békültél ki Z.-vel?). Ne vonakodj és semmi esetre se akard otthon hagyni Tündét. Akkor pedig jöjjön már Sára is, gyors visszavonulásod útját ő biztosítja majd. Te taktikus. Ezt te rontottad el. Van még mit? Essünk túl hamar ezen az estén.

értelmiségi válóperek

Ne csodálkozz, ha elszorul a torkod, amikor beléptek. Mit reméltél? Hogy a kedvedért kicserélik a régi bútorokat? Mint hindu özvegy, máglyára lép a lakberendezés? Egy fénykép jár kézről-kézre éppen, B. hozta, ne nézd meg. M. megnézi: halott felesége a felvételen levest kanalaz. Jó, tartalmas korhelyleves volt, B. maga főzi, verhetetlen ebben. Csak a gyerekek lettek közben nagyobbak. B. fia egyetemista már, részt vesz a felnőttek társalgásában. Viselkedj felnőtt módjára te is. Futólag üdvözölj, mint a többieket, engem is barátságosan. Azután kapd gyorsan az öledbe Sárát, igazgasd el kis szoknyáját a térde körül. De túl ne játszd az apaszerepet: sápadt, ironikus mosollyal figyel téged Tünde hajdani férjének legújabb felesége, Á., értelmiségi válóperek tapintatos bonyolítója. Ne keresd a tekintetemet és ne is kerüld, nem láthatsz benne semmit, és azt félreértenéd. Tégy úgy, mintha az volna, ami van. Helyezd a kezed ügyébe az üveget, hogy feltűnés nélkül nyakalhass. A dohányzásról ellenben szokj le hónapokkal korábban, ne áruljon el, amikor egyikről a másikra gyújtasz. Tudtad, egyszer elkövetkezik majd ez a délután, készültél is rá lelkiismeretesen, mint az óráidra, a jövődre, a halálra. Tehát ne rettegj. Itt most mindenki a maga szálait bogozza. (Miért a nők kiabálnak?) Kényszeredett kérdésekre kapkodó válaszokat adj te is. Vedd észre, hogy M.-mel senki sem törődik. Amíg a két asszony megbeszéli Sára szokásos nyaralását a nagyszülőknél, te foglalkozz kissé vele. Vond be a beszélgetésbe Dant is, M. vendégét, a kanadai fiút. Mutatkozz be neki, a nevét egyelőre felejtsd el, erőlködj, hogy közös témát találjatok. A québeci franciák etnikai identitása épp megteszi. Határozd el, hogy nem maradtok, csak ameddig muszáj. Ne törődj a kiejtéseddel. Légy szellemes. Engedj néha szóhoz jutni másokat. Ez igen, látod, ez a beszélgetés.

Ne akkor pillants az órádra, amikor Dan feláll. Biztosan elárulnád magad az előszobában, amikor rám segíti a kabátot, vagy a lépcsőn mondasz valami hülyeséget, ha egyszerre távozunk. Mit képzeltél? Úgy értem, mit képzeltél magadról? Én a tócsák miatt fogok belekarolni Danbe a ház előtt, egyáltalán nem tüntetőleg. A sarkon épp beforduló kocsi reflektorfénye esetleg mégis túlexponálná a szemedben a képet, amikor átölel. Gyere már el az ablaktól.

a búcsúestünk

Ez lett volna a búcsúestünk? Erre fogunk emlékezni egy milliméterenként, de jóvátehetetlenül emelkedő óceán két oldalán? Másnap, amikor megtudod, hogy elutazom, ne kérdezősködj. Látod, Tünde se kérdez, hallgass mellette, hogyha mersz, hazáig. Tányéraknák a virágágyásban: kéz a kézben kerülgetitek kipróbált útjaitokon. Ladakhban hull a hó. Vigyázz magadra, drága, és ne félj: téged megvéd a túlélő-felszerelésed. (Bozótkés, átvágni kusza viszonyokon. Érzelmi gyorsforraló, takarékon. Titkos adó-vevő, használaton kívül, nehogy bemérjenek.) A tied, az ugye, megvéd. Te hószín öntudat.

Másnap a fogadásra éppen csak nézz be. Kerüld a konferencia külföldi vendégeit köszöntő városatyákat. Maradj mindvégig az italpult közelében. Fedezz fel a sokaságban, menj el, gyere vissza. Nem, inkább ne láss sehol. Esetleg üldögélj a közeli presszóban egy utolsó konyak előtt, ahová majd én is betérek, hogy állva még bedobjak valamit. De ne közeledj. Legyen inkább az a konyak az utolsó előtti. Aztán siess, hogy ki ne józanodj hazáig. Aludj, mint akit agyonütöttek. Másnap ne kelj korán. Színleld, hogy alszol, amíg kiürül a lakás. Ne élj túl soká.

felső kép | pxhere.com