Csengery Kristóf

ALAMIZSNA IDŐ

2003 február

ALAMIZSNA IDŐ

Néha valami furcsa fájdalom
nyilall belém, mikor egy szakadt inget
vagy egy munkától elnyűtt, öregecske
mosogatórongyot kéne kidobnom.
Máskor hosszan nézem fáradt cipőm:
a gyűrődést a bőrön, a kopást
a gumin, meg a lesoványodott
fűzőt. Látom a végem. S bár a tárgyak
nem élnek – halni, érzem, tudnak ők is.
Ki vagyok én, hogy a szemétre dobjam,
ami már nem kell? Mind hűségesen
szolgált. Nem tehetem. Maradjanak,
amíg lehet. Alamizsna idő:
ha lepereg, majd együtt indulunk.

kép | Enzo Abramo, pexels.com